Magazin

Busworld Turkey 2022: az ország, ahol tényleg felnőtt a buszgyártás

Az eddigi legmesszebbről írt helyszíni tudósításunk következik egyenesen Isztambulból, ahol május 26. és 28. között került megrendezésre a 2022-es Busworld Turkey kiállítás, amely idén már kilencedik alkalommal vonzotta Európa és Ázsia határára a nemzetközi autóbuszos szakma képviselőit. Az eredetileg Kortrijkban, az utóbbi időben pedig Brüsszelben tartott össznépi Busworld Europe seregszemle török kiadását 2007 óta rendezik meg, az indulóévet leszámítva jellemzően a páros években Isztambulban (kivételt jelentett a 2018-as felvonás, amelynek İzmir adott otthont). Az idei háromnapos rendezvényen portálunk is jelen volt, méghozzá fennállásunk során először hivatalos médiatámogatóként.

Hangulatos környezet fogadta a látogatókat a rendezvénynek otthont adó Istanbul Expo Center előtt

Nem véletlen, hogy hozzánk legközelebb éppen Törökország rendez kétévente saját Busworld kiállítást – és ezt korántsem csak az ország folyamatosan növekvő, jelenleg már 85 millió főt súroló lakossága indokolja. Az elmúlt évtizedekben teljesen felnőtt és kiépült az országban az autóbuszos iparág, amelynek csak egy részét teszik ki maguk az összeszerelést végző, egyébként szintén gyarapodó létszámú járműgyártók (szakszóval OEM-ek). Talán még náluk is fontosabbak ugyanis a gépészeti főegységeket leszámítva a szükséges háttéripar szinte minden szegletét (a világítástechnikától kezdve az elektronikán és a külső műanyag burkolatokon át egészen az ülésekig, előszerelt légcsatornákig és más beltéri komponensekig) lefedő beszállítók, amelyek többsége referenciaként ma már a legnevesebb európai és globális buszgyártóknak készített termékeket tud felmutatni, akár a prémiumkategóriából is. Ennek megfelelően részvételük a rendezvényen legalább olyan hangsúlyos volt, mint a komplett járműveket gyártó cégeké, bár terjedelmi okokból szokásunknak megfelelően mi ezúttal is a kiállított autóbuszokra koncentrálunk az alább olvasható beszámolónkban.

Meglehetősen ismerős műanyagelemek – bizony, ezek is török termékek

A magától értetődő török dominancia mellett a Busworld Turkey másik jellemzője, hogy a résztvevő buszgyártók nem ragaszkodnak körömszakadtukig ahhoz, hogy kizárólag alternatív, lehetőleg zéró emissziós változatban mutassák be termékeiket. Bár az új idők szele természetesen nem kerülte el Isztambult sem, számos kiállító standján lehetett találkozni a megbízható dízelmotoros hajtásmód képviselőivel, még a városi buszok között is. A török gyártók további közösnek mondható tulajdonsága, hogy szinte mindannyian szeretik első számú helyi piacvezetőként beállítani magukat, a dörzsöltebbek ezt megfelelően kijelölt kategóriákon alapuló számadatokkal is alátámasztják. A török buszpiac egyébként a koronavírus-járvány gazdasági utórengései ellenére is összességében 8%-kal nőtt tavaly – lássuk tehát, mivel készültek a 2022-es, összesen 12 500 négyzetméteres kiállítói területen megtartott isztambuli vásárra a főbb szereplők.

Anadolu Isuzu

A termékeit a világ 46 országába exportáló Anadolu Isuzu elhozta mindkét modelljét, amelyet már az egy hónappal korábban megrendezett berlini BUS2BUS kiállításon is láthattunk tőlük – név szerint a francia piacon is kedvelt NovoCiti VOLT elektromos városi midibuszt, valamint a többszörös formatervezési és fenntarthatósági díjnyertes, sűrített földgázüzemű Kendo 13 CNG intercity autóbuszt -, ám most a felhozatal a hazai pályának köszönhetően további két modellel egészült ki. A 63 utasüléssel szerelt, hazájában Interliner néven forgalmazott Kendo kategóriája legnagyobb gáztartály-kapacitásával (1520 liter) és akár 7,6 m³-es csomagtérrel rendelkezik. További érdekessége, hogy a 81%-ban újrahasznosítható anyagokból készül. A típus egyébként a török-japán vegyesvállalat helyközi csúcsmodellje is egyben: ennél nagyobb távolsági típussal csak a japán anyacég rendelkezik a Gala turistabusz személyében, ezt azonban a török gyár képviselői szerint csak nagy nehézségek árán lehetne az európai igényekhez és előírásokhoz igazítani.

Másfél éve része a kínálatnak a Grand Toro távolsági midibusz, amely orrmotoros konstrukciója ellenére jóformán kompromisszummentes belső teret kínál. Bár összességében a termékpaletta kisebb tagjai közé számít, 8516 mm-es hosszával és 35+1 üléses utasterével az Anadolu Isuzu rendkívül népszerű, rövid- és középtávú utakra szánt orrmotoros termékvonalának – amely immár 18 éve sorozatban Törökország legnagyobb midibusz-exportőrévé teszi a céget – legtermetesebb típusa. A busz formatervezői megdolgoztak a pénzükért, szépen sikerült a gyártó aktuális, modern arculatát az elöl található motor és hűtő jelentette műszaki kötöttségekkel összefésülni. Az ilyen buszokra jellemző homlokfali hűtőrács messziről alig észrevehető – nem véletlen, hogy a típust 2020-ban Silver A’Design Award, tavaly júliusban pedig BigSEE Product Design Award díjjal tüntették ki. Bár a technikai bázist ennél a modellnél is különálló alváz jelenti, a mérnökök a szokásosnál nagyobb tervezői szabadságot kaptak, ezt jelzi a saját fejlesztésű műszerfal és műszeregység, valamint a 4,5 literes, 205 lóerős (151 kW), négyhengeres Cummins ISB4.5 E6 E210B dízelmotor beépítése. Az alapkivitelbe 6+1 fokozatú ZF 6S 1010 BO kézi váltó kerül – ezt főként az árérzékenyebb üzemeltetők miatt tartják a kínálatban, ám a kibontakozó gazdasági válság hatására egyre nagyobb kereslet mutatkozik rá. A tehetősebb vásárlók hatsebességes Allison T3270R xFETM automatát is választhatnak integrált retarderrel, a kiállított példány is ezt kapta.

Az ebben kategóriában az egyik legfontosabb vásárlói szempontnak számító csomagtér befogadóképessége 4,5 m³, az utasülések felett húzódó kalaptartókon pedig további közel 2 m³-nyi férőhely áll a poggyászok rendelkezésére. A padló alatti csomagtér egyszerű kidolgozású, műpadló és kárpitozás nélkül, továbbá itt kapott helyet a függőleges helyzetben rögzített pótkerék is. A Grand Toro szeptember óta hazánkban is rendelhető.

Most még csak normál dízelmotoros hajtással állt a nagyközönség elé a gyártó alacsonypadlós városi szóló autóbusza, a Citiport 12, azonban már készül a Citi VOLT nevű, 12 méteres szóló és 18 méteres csuklós változatban érkező új városi villanybusz-család nullszériája. A tervek szerint az őszi IAA Transportation seregszemlén bemutatásra kerülő elektromos buszokba Európában elsőként az amerikai Proterra vontatási akkumulátorait építik. Addig is a 12 méteres szóló és 18,2 méter hosszú csuklós karosszériával készülő Citiport a dízel mellett CNG-üzemű változatban kapható. A kiállított kanárisárga példányba a kisebbik, 6,7 literes lökettérfogatú, 299 lóerős (220 kW) hathengeres Cummins erőforrás (ISB6.7) került 6+1 sebességes ZF EcoLife 6AP 1200B automataváltó társaságában, de Citiport Hyper néven 8,9 literes, 335 lóerős (247 kW) Cummins ISL8.9 motorral és 4+1 fokozatú Voith DIWA.6 automataváltóval is kapható a típus.

BMC

A főként városi buszokra (valamint teherautókra és harcjárművekre) szakosodott BMC három modellt küldött az idei kiállításra: a tisztán elektromos hajtású Neocity 8,5 EV elektromos midibusz mellett két sűrített földgázüzemű típust, nevezetesen a Neocity 9 CNG midibuszt, valamint a paletta csúcsán elhelyezkedő Procity 18 CNG csuklóst.

A stand legkisebb járműve tehát a 8,5 és 10 méter közötti hosszváltozatokban gyártott, 2017-ben a Busworld szervezőinek Design Label elismerésével is kitüntetett Neocity sorozat elektromos változata volt, amely ma a BMC kínálatának egyetlen lokálisan zéró emissziós tagja. A legfeljebb 72 férőhelyes típust TM4 Sumo MD3000 típusú, hatfázisú betáplálással (!) rendelkező állandómágneses villanymotor hajtja, 145 kW állandó- és 235 kW csúcsteljesítménnyel. A 655 V névleges feszültségen működő, Akasol gyártmányú, alapesetben hatmodulos lítium-nikkel-mangán-kobalt-oxid (NMC) akkupakk összkapacitása 198 kWh, de kérhető akár nyolcmodulos konfiguráció is, ebben az esetben az energiatároló képesség 264 kWh-ra növekszik.

A sűrített földgázüzemű változat fél méterrel hosszabb karosszériával készül – ebben a méretkategóriában még mindig viszonylag ritka a CNG-hajtás. A tető hátsó részén pozicionált három darab Type 2-es gáztartály össztérfogata 945 liter. A leghátsó két üléssort leszámítva végig alacsonypadlós midibusz fedélzetén legfeljebb 74 utas szállítható, az ülő- és állóhelyek száma ilyenkor 23:51 arányban oszlik meg az utóbbiak javára. A jármű alatt az elektromos kivitelhez hasonlóan elöl-hátul egyaránt 19,5″-os tárcsaméretű Brist futóműveket találunk, amely itt 4+1 fokozatú Voith automataváltón keresztül kapja a hajtást. A busz hátuljába épített Euro 6-os emissziós besorolású, 8,9 literes Cummins L9N E6 gázmotor teljesítménye 283 lóerő (208 kW), ami a kis méretekkel párosulva kellemes túlmotoroziáltságot ígér.

Ugyanez a gázüzemű Cummins erőforrás kerül a kétszer ilyen hosszú csuklós típusba is, amely már a nagyobb Procity sorozat tagja, igaz, a motor itt már 320 lóerőt (235 kW) teljesít. A gáztartályok összkapacitása a csuklós esetében 1584 liter, a 22,5″-os futóművek pedig a 6+1 fokozatú automataváltóval együtt a ZF termékei. A befogadóképességre nem lehet panasz, az alapkivitel 38 ülő és 115 álló utasnak kínál férőhelyet. Megemlítendő, hogy a BMC teherautóit 2021 áprilisa óta már Magyarországon is hivatalosan forgalmazzák.

Erduman

A 2003-ban alapított, főként Mercedes-Benz kishaszonjárművek luxuskivitelű átépítésével foglalkozó Erduman Otomotiv a csillagos márka furgonjain alapuló VIP-minibuszok mellett két egymáshoz hasonló, kifejezetten látványos külsejű újdonságot hozott, az e-City 2200 jelű városi midibuszt és ennek távolsági testvérét, az e-Coach 2201 modellt (képeinken), nem túl fantáziadús nevüknek megfelelően mindkettőt tisztán elektromos hajtással. A 7150 mm hosszú városi kivitelt 44,7 kWh összkapacitású lítium-titanát-oxid (LTO) akkupakkal szerelik, míg a pontosan egy méterrel hosszabb, kerekesszékes lifttel is ellátott távolsági változatba 169,2 kWh-ás lítium-vasfoszfát (LFP) akkumulátorcsomag kerül. A töltést egységesen CCS Combo 2 rendszerű plug-in csatlakozón keresztül biztosítják.

A frontrész a török Saneltől származó futófényes LED-lámpák miatt kissé az Anadolu Isuzu típusaira emlékeztet

Mindkét típus a nagy sorozatban készülő vetélytársakénál exkluzívabb belső térrel próbál kitűnni a török midibuszok tömegéből, stílusos hangulatvilágítással és a városi modell esetében is Sege gyártmányú, bőrkárpitozású utasülésekkel. Az e-City 2200 további sajátossága, hogy a vezetőfülke a jármű teljes szélességében le van választva az utastértől. A városi változat 17 ülő- és 13 állóhellyel, a távolsági kivitel 33+1 utasüléssel rendelkezik.

A jövevények az Erduman eddigi termékeihez hasonlóan idegen alvázra épülnek, amelyet ezúttal egy hivatalosan meg nem nevezett kínai partnercég szállít – a műszeregység kijelzőjén látott felirat alapján a Yinlong lesz megoldás. A két új típust első lépésben a közel-keleti országok piacaira szánják, de később Európában is megpróbálkoznának velük, a típusbizonyítvány megszerzése mindkét modell esetében 2023-ra várható.

Güleryüz

Hazánkban jóformán ismeretlen a Güleryüz márkanév – amely törökül „mosolygó arcot” jelent -, pedig az évi bő 700 darabos gyártókapacitással rendelkező bursai székhelyű családi vállalkozás 40%-ban (más forrás szerint 70%-ban) exportra termel, fő célpiacait pedig az Európai Unió országai jelentik, de cég újabban az amerikai piac felé is kacsintgat. Ennek letéteményese a 8580 mm hosszú, alacsony belépésű Ecoline Electric városi midi villanybusz, amelyből a gyártó saját állítása szerint 150 darabot szállít Kanadába.

Minőségérzet szempontjából a busz sajátos hangulatú utastere valamelyest elmarad a nálunk is ismert török vetélytársakétól. Az európai szemnek szokatlanok a tengerentúli előírások által megkövetelt, masszív keretes, kilökhető vészkijárati ablakok, valamint az is, hogy a második ajtó vonaláig nincs egyetlen fix rögzítésű utasülés sem. Kerekesszékes-férőhelyből három is található a legfeljebb 37 utas szállítására alkalmas fedélzeten, ám sajnos legalább ilyen jól áll a busz holtterekkel is, a mellső kerékdobok jobb híján csomagtartó polcként szolgálnak – a felső felületük viszont kárpitozott. Hátsó szélvédő nincs, bár ez jellemzően nem is elvárás az Atlanti-óceán túlsó oldalán. Gépészeti szempontból a típusról mindössze annyi derült ki, hogy 250 kW csúcsteljesítményű központi villanymotor hajtja.

Hagyományos dízelmotoros hajtással állította ki a gyár a 12 méteres városi kategóriában induló, teljes hosszban alacsonypadlós Ecoline modellt, amelybe igény szerint Mercedes-Benz OM 936 LA vagy Cummins ISB6.7 erőforrást építenek, egységesen 300 lóerős (220 kW) teljesítménnyel – a hófehér bemutatópéldányba az előbbi került. Felépítését tekintve egy teljesen átlagos, motortornyos kialakítású, végig alacsonypadlós, bár utasterében sok dobogóval rendelkező korszerű dízelmotoros városi buszról van szó, amely a kiállított 12 méter hosszú variáns mellett rövidebb, 10,5 méteres kivitelben is létezik. Tisztán elektromos hajtású változat bemutatása 2023 második felében várható – tudtuk meg a gyár képviselőjétől.

A Güleryüz porfóliójának fontos elemét képezik az elsősorban városnézésre szánt emeletes buszok, így ezekből is hozott egy bemutatódarabot a cég. A kereken 11 000 mm hosszú és 2500 mm széles Panora típust is a már említett Euro 6-os emissziós besorolású, 7,7 literes Mercedes-Benz OM 936 LA dízelmotor hajtja, igény szerint 300 vagy 354 lóerős (220, illetve 260 kW) kivitelben. A 6+1 sebességes Ecolife automataváltó és a futóművek egyaránt a ZF termékei. A kiállított példány a Panora Open Top nevű kabrióváltozatot képviselte, görgős sínen mozgatható ponyvatetővel arra az esetre, ha a látványosságok bejárása közben hirtelen eleredne az eső. A busz 73 ülőhellyel rendelkezik (ebből 23 az alsó, 50 pedig a felső szinten található), amelyek mindegyike kétpontos biztonsági övvel van ellátva. A Güleryüz a tetőkialakítást illetően számos opciót kínál a teljesen nyitott kiviteltől az áttetsző polikarbonát keménytetőn át az üvegezett panorámatetőig, ezen kívül a típus teljesen zárt karosszériával, 2-2-0 ajtóelrendezéssel is kapható Panora City néven. A gyártó idei újdonsága a Panora sorozat lokálisan nullemissziós, tisztán elektromos hajtású kiadása lesz, amelyet a tervek szerint szeptemberben, a hannoveri IAA Transportation kiállításon mutatnak majd be.

Iveco Bus

Első alkalommal vett részt kiállítóként a Busworld Turkey vásáron az Iveco Bus, erre pedig jó oka volt: az Otokarral fennálló gyártási együttműködés, illetve az önálló vállalatként idén januárban tőzsdére lépett Iveco Group által meghirdetett globális terjeszkedés részeként 15 évnyi szünet után ismét megkezdik a márka autóbuszainak forgalmazását Törökországban. A folyamat egyik alappillére Európa jelenlegi legnagyobb darabszámban készülő elővárosi-helyközi busztípusa, a Crossway lesz, amelyből egy, már helyben gyártott példányt állított ki Isztambulban a cég. A típus rendelésállománya szükségessé teszi ugyanis, hogy besegítsenek a jelenleg is maximumon pörgő cseh gyáregységnek – érdekes módon nemrég éppen Csehországba exportáltak egy komolyabb darabszámú szériát innen. A kiállításon megtekinthető normálpadlós, a gázolajon kívül hidrogénezett növényi olajjal (HVO) is üzemelő 360 lóerős (265 kW) Iveco Cursor 9 motorral szerelt bemutatóbusz a 12 962 mm-es hosszváltozatot képviselte, alapvetően iskolabuszos specifikációval. A 1-2-0 ajtókiosztású, a középső ajtónál az itteni billenthető üléspár miatt felemás ajtószárnyakkal szerelt busz 59+4 üléses fedélzetére a mozgáskorlátozottak Dhollandia gyártmányú kerekesszékes lift segítségével juthatnak fel. A padló alatti csomagtér befogadóképessége 5,1 m³, amihez további 3 m³-t adnak hozzá a beltéri poggyásztartó polcok.

A kizárólag Törökországban gyártott, az Otokar városi típuscsaládjával szoros rokonságban álló új Streetway ezúttal CNG-hajtással mutatkozott be, a már szokásosnak mondható fapados (hogy pontosak legyünk: párnázatlan műanyag Kiel IDEO üléses) kivitelben, 26 ülőalkalmatossággal a fedélzetén. A típus egyféle, 8,7 literes, bio-CNG-vel is működtethető Iveco Cursor 9 gázüzemű erőforrással érhető el, amely a dízelmotoros változatokhoz hasonlóan a szóló modell esetében 310, a csuklósnál pedig 360 lóerőt (228, illetve 264 kW) ad le. A kiállított példányt 4+1 sebességes Voith DIWA 864.6 automataváltóval szerelték, de opcióként ZF EcoLife 2 erőátvitel is kérhető. A bemutatóbusz tetejére szerelt Type 3-as gáztartályok térfogata 5 x 320 liter – ez a nagyobb hatótávot biztosító kivitel, az alapverzió négy tartállyal rendelkezik. A Streetway a vázszerkezeti alapot jelentő Otokar Kent sorozattal párhuzamosan lesz elérhető a török piacon, vagyis a partnercégek nem kötöttek egymással „meg nem támadási szerződést” az országban.

A stand harmadik járműve a már szintén jól ismert, tisztán elektromos hajtású e-Way sorozat 12 050 mm hosszú, háromajtós változata volt, utasterében 24 darab Ruspa Citipro GT üléssel, szélvédőjén pedig a tavaly júliusban valós forgalmi körülmények között elért, a TÜV Nord által is hitelesített 543 kilométeres németországi hatótáv-rekordot hirdető matricával. A látványos megjelenésű típus a hivatalos megfogalmazás szerint az Iveco „kifejezetten elektromos buszokra szakosodott gyáregységében” készül – ez a megtisztelő titulus az Heuliez franciaországi létesítményének jár. A kiállított, éjszakai konnektoros töltésre optimalizált példányba 350 kWh összkapacitású lítium-nikkel-mangán-kolbalt-oxid (NMC) vontatási akkucsomagot építettek, amelyet a Forsee Power szállít. Ez egy, a BAE Systems kelléktárából származó DDTM-100 típusú, 120 kW állandó-, és 195 kW csúcsteljesítményű villanymotort lát el energiával – vagyis a hangsúly ennél a típusnál is inkább a jelenléten, mintsem a műszaki meglepetéseken volt.

Az elsősorban a helyi szaksajtó képbe helyezését célzó gyári tájékoztatón a buszos divízió már ismert jellemzői és a főként Latin-Amerika, Afrika, Közép-Ázsia és a Kaukázus térségének piacait célba vevő expanziós tervek felvázolása mellett elhangzott, hogy cégcsoport szinten hidrogén üzemanyagcellás járművek fejlesztése is napirenden van az Ivecónál, amelyben együttműködő partnerként a Hyundai és az amerikai Nikola Motors is részt vesz.

Karsan

Az elektromobilitásra hegyezte ki részvételét idén a Karsan, amit nem csak az „Electric Evolution” jelmondat, hanem az egyre ambiciózusabb gyártó összesen öt villanybuszt számláló standja is tükrözött. Az egy hónappal ezelőtt Berlinben már látott, nagyrészt a BMW i villanyautók technikájára épülő elektromos mini- és midibuszok, vagyis a kategóriájában kiemelkedő eladásokat produkáló, 2018-ban megjelent pöttöm e-Jest (ejtsd: zseszt), illetve az egy évvel később bevezetett 8,3 méter hosszú, a bajor prémiummárkától csak az akkumulátorokat kölcsönző e-Atak mellett ezúttal a teljes e-ATA típuscsalád is tiszteletét tette a 10 méteres midiváltozattól kezdve egészen a 18 méter hosszú csuklósig. A 12 méteres szóló verzióból egy példányt tesztvezetés keretében is ki lehetett próbálni a helyszínen.

Az elmúlt évtizedben a Karsan talán még a török gyártók közül is legnagyobbat lépte előre: az 1966-ban alapított, de a buszgyártást csak 2011-ben elkezdő cég ma több szegmensben is piacvezető helyet foglal el, a Jest és az Atak például a Karsan állítása szerint saját méretosztályuk legjobban fogyó típusai, 2013 és 2021 között 7883 (!), illetve 1250 eladott példánnyal. Mint megtudtuk, jelenleg összesen 306 darab Karsan villanybusz gyűjti az utaskilométereket világszerte – ez alatt európai és amerikai piacok értendők -, összesítve pedig már jóval 3 millió felett járnak. A cég komoly összegeket invesztál az önvezető járművek, ezen belül az e-Atak autonóm változatának fejlesztésébe is, amelyből az első két demópéldányt az Egyesült Államokban (Michigan State University) és Norvégiában (Kolumbus) tesztelik.

A kínálat legújabb termékvonala a Sileo modelljeitől megörökölt futurisztikus karosszériával készülő, címlapképünkön is látható e-ATA típuscsalád – a török „ata” szó egyébként őst, vagy a család legidősebb tagját jelenti. A tavaly szeptemberben online formában bemutatott termékvonal háromféle – 10, 12 és 18 méteres – hosszváltozatban, egységesen lítium-vasfoszfát (LFP) vontatási akkumulátorokkal készül, a beépített akkukapacitás hossztól és kiviteltől függően 150 kWh-tól egészen 595 kWh-ig skálázható – a legmesszebbre, gyári adat szerint 450 kilométerre a 12 méteres szóló változat 449 kWh-ás akkupakkal szerelt kivitele jut egyetlen feltöltéssel. A trió tagjainak irányadó utaskapacitása rendre 79, 89 illetve 135 fő. Ezeket a járműveket már az alapoktól kedve elektromos hajtás köré tervezték, ami elsősorban a tágas és világos hátsó szekcióban érhető tetten, a kvázi-kerékagymotoros ZF AxTrax AVE 130 portálhídnak köszönhetően pedig – amelyből a csuklós változatnak kettő is jut, tekintve, hogy a B- és a C-tengely is hajtott – a holtterek is minimálisak.

A Karsan számára új lehetőségeket megnyitó típuscsalád Romániában és Erdélyben számottevő üzleti sikereket könyvelhetett el a közelmúltban – keleti szomszédunk egyébként jelenleg a cég elektromos buszainak egyik legfontosabb exportpiaca, az ottani rendelésállomány már meghaladja a 100 darabot. A midiverzió első 10 példánya a Kárpátokon túl fekvő Slatina városába kerül majd, a csuklós változatból pedig két magyar érintettségű város, Temesvár és Brassó rendelt nemrég együttesen 56 darabot, összesen mintegy 35 millió euró (átszámolva bő 13,5 milliárd forint) értékben, ami a török villanybusz-gyártás eddigi legnagyobb exportsikere.

Otokar

Idén az egyik legnagyobb standot az Otokar foglalta le magának, amelyen nem kevesebb, mint öt autóbuszt sorakoztatott fel, a legkisebbektől egészen a legnagyobbakig. Az idei repertoár nem szűkölködött az újdonságokban sem.

A legkisebb városi minibuszok között mindjárt két új típussal is keseríti a vetélytársak életét a Otokar. Az e-Centro C nevű tisztán elektromos verzió bő egy hónappal ezelőtt Berlinben, az áprilisi BUS2BUS kiállításon debütált – ennek kapcsán főbb jellemzőiről már akkor beszámoltunk -, most pedig a gyártó lerántotta a leplet a megújult dízelmotoros változatról is, amely egyszerűen csak Centro névre hallgat. A 6605 mm méter hosszú és a kihelyezett tájékoztató szerint 2130 mm széles, egyetlen kétszárnyú utasajtóval szerelt jármű orrában Euro 6-os besorolású, 146 lóerős (107 kW) Cummins dízelmotor dolgozik. Az erőátvitel alapesetben 6+1 fokozatú manuális egység feladata, az automataváltó feláras opció. A frissített formaterv alapjában véve hasonló a zéró emissziós változatéhoz, azonban a homlokfalat uraló karakteres hűtőrács rajzolata és a lámpák eltérőek, bár a világítótestek itt is LED-technikát alkalmaznak. Az alacsony belépésű utastérben legfeljebb 31 utasnak jut férőhely, ebből a fix ülőhelyek száma 11.

Törökországon kívül Navigo fantázianéven forgalmazzák az orrmotoros Sultan Mega távolsági midibuszt, amely az Otokar egyik legfontosabb terméke: csak tavaly több, mint 700 darab talált gazdára belőle. A hazájában rendkívül népszerű típusból közvetlen konkurenseihez hasonlóan sok futkos Isztambul útjain is, az évek során pedig az egyes gyártókat preferáló márkahű körök is kialakultak az országban. Ezeket a járműveket főként repülőtéri transzfer- és shuttle járatok üzemeltetői, illetve utazási irodák vásárolják, legfőbb előnyüket az alacsony fenntartási költségek és mindenekelőtt a furgonalapú minibuszokénál jóval nagyobb befogadóképességű csomagtér jelenti. A török piacos kivitelt megtestesítő Sultan szinte teljesen megegyezik az Európa más részein kínált változattal, mindössze az eltérő helyi igényekből adódóan lehetnek kisebb, specifikációt érintő különbségek. Az Isztambulban kiállított 8475 hosszú és 2295 széles, 35+1 utasüléses változat a Sultan/Navigo sorozat leghosszabb tagja, létezik belőle rövidebb, 7,2 és 7,8 méteres variáns, sőt, még 7,7 méter hosszú városi kivitel is, hátul alacsonypadlós peronrésszel. A busz az Otokar saját fejlesztésű, elöl parabola-, hátul pedig légrugózású létraalvázára épül, mozgatásáról 4,5 literes, 176 lóerős (129 kW) négyhengeres Cummins ISBe4.5 dízelmotor gondoskodik. A jármű középvonalában megemelt tetőváznak köszönhetően az utastér belmagassága a viszonylag magas padlószint és a légkondival együtt 3200 mm magas karosszéria ellenére is kielégítő.

Egységes matt világosszürke színben vonult fel az immár két tagot számláló elektromos e-Kent sorozat, amely a nagy nemzetközi kiállításokon mára átvette a stafétát a típuscsalád belső égésű motoros modelljeitől. A 12 méteres szóló változatot ezúttal kétajtós konfigurációban lehetett megtekinteni, ám az igazi újdonságot a 18,75 méter hosszú csuklós verzió jelentette, amely az idei Busworld Turkey kiállításon tartotta világpremierjét – a típus bemutatkozásáról a kiállítás első napjaiban külön cikkben számoltunk be. Az új csúcsmodell felépítését tekintve hasonlít a szólóhoz, ugyanúgy motortornyos kialakítással és hátul elhelyezett, 410 kW csúcsteljesítményű központi villanymotorral rendelkezik, amely a leghátsó – jelen esetben a C jelű – tengelyt hajtja meg.

Mindkét jármű energiaellátását Samsung SDI prizmatikus cellákból felépülő, Webasto gyártmányú lítium-nikkel-mangán-kobalt-oxid (NMC) vontatási akkumulátorok biztosítják, a szóló változat esetében legfeljebb 350 kWh, a csuklósban pedig akár 560 kWh összkapacitással. Az energiatárolók 3000 töltés-kisütési ciklusra vannak méretezve, kapacitásukat pedig úgy lőtték be, hogy az egy feltöltéssel elérhető legnagyobb hatótáv mindkét típus esetében 300 kilométer felett legyen. Töltési metódusként a hagyományos plug-in csatlakozó mellett OppCharge rendszerű pantográfos gyorstöltés is választható. A kihelyezett tájékoztató szerint a szóló változat maximálisan 108, a csuklós pedig 151 utast is szállíthat, igaz, ezek a jól hangzó számok mindkét típus esetében a lehető legkisebb – rendre 210, illetve 350 kWh összkapacitású – akkupakk esetén értendők, 20,5, illetve 30 tonna megengedett legnagyobb össztömeg mellett.

Az Otokar képviselői kérdésünkre elmondták, hogy a magyar piacon továbbra is jelen vannak, a számukra szóba jöhető tendereket pedig folyamatosan figyelemmel kísérik.

Temsa

A 2020 októbere óta a Škoda Transportationt is tulajdonló PPF Group érdekeltségébe tartozó Temsa gyári delegáció helyett ezúttal a Mapar cégen keresztül vett részt a rendezvényen, amely az adanai székhelyű buszgyártó termékeinek képviselete mellett az MAN csoport importőri feladatait is ellátja. A forgalmazó standján három jelenkori és egy veterán autóbusz kapott helyet. A zászlóshajó szerepét a 3900 mm magas Maraton luxus turistabuszra osztották, amely 12,3 és 13 méter hosszú, alapesetben 53/57+1+1 fős változatban létezik, padlója alatt óriási, 12-14 m³-es csomagtérrel. Erőforrásaként 10,8 literes, 432 lóerős (320 kW) DAF MX-11 dízelmotor szolgál, erőátviteli egységként pedig kézi vagy automata ZF váltókból lehet választani – előbbi 6+1, utóbbi 12+1 fokozatú. A Temsa ezzel a típusával lépéselőnyben van a belföldi riválisokkal szemben, az ilyen nagy távolsági buszok ugyanis jellemzően hiányoznak a török gyártók palettájáról, igaz, a vezető európai konkurensek közül viszont többen is (Mercedes-Benz, MAN/Neoplan) éppen itt gyártatják hasonló modelljeiket.

A kínálat másik végén elhelyezkedő aprócska Prestij SX (ejtsd: presztízs) a Törökországban rendkívül népszerű, kedvező áron fenntartható orrmotoros távolsági midibuszok táborát gyarapítja, ezen belül is a kisebbek közül való a maga 7168 mm-es hosszával és mindössze 2262 mm-es szélességével. A 29+1 férőhelyes típus Mitsubishi gépészetre épül – miként arról a beltérben a kormánykerék is árulkodik -, a háromliteres, 150 lóerős (110 kW) négyhengeres dízelmotor és az 5+1 fokozatú kézi sebességváltó egyaránt a japán gyártótól érkezik. A kisebb karosszálók teherautó platformra szerelt típusainak többségével ellentétben a Temsa mérnökeinek sikerült a menetirányra merőleges lépcsőt kialakítaniuk a mellső tengely előtt, nem bántóan magas padlószint mellett, így az összkép a közép- és farmotoros turistabuszokat idézi, bár lépcsőfokok helyenként kompromisszumosak és a korlátozott szélesség az utastérben is erősen érezhető. Cserébe viszont a hátsó szekcióban és a kétoldali ládaterekben összesen 3 m³-nyi pakolóhely áll rendelkezésre, ami kulcsfontosságú a kiélezett piaci versenyben való érvényesüléshez.

Már jó ismerősként üdvözölhettük az Avenue Electron szóló városi villanybuszt: április végén Berlinben az egyik korai prototípust próbálhattuk ki, Isztambulban viszont már a szériakivitel egy példányával volt dolgunk. A kiviteltől függően 240-360 kWh összkapacitású lítium-nikkel-mangán-kobalt-oxid (NMC) vontatási akkupakkal és 250 kW csúcsteljesítményű TM4 Sumo központi villanymotorral szerelt típus több európai országban járt tesztfutáson, a Mapar képviselőinek elmondása szerint az üzemeltetők jellemzően elégedettek voltak vele. A sors – és a piaci verseny – fintora, hogy bár a Temsa a belföldi konkurenseknél hamarabb jött ki teljes méretű villanybusszal, ezt eddig nem igazán tudták eladásokra váltani, a Karsan és az Otokar (valamint szeptembertől az Anadolu Isuzu) hasonló kategóriájú nullemissziós típusainak megjelenésével pedig még nehezebb lesz a gyártó érvényesülése az egyre népesebb szegmensben, ráadásul a felsoroltakkal ellentétben a Temsa nem rendelkezik csuklós típussal sem.

Minibuszok minden mennyiségben

A nagy gyártók mellett természetesen a kisebb, jellemzően kishaszonjárművek minibusszá történő átépítésével foglalkozó helyi karosszáló manufaktúrák is bemutatták portékájukat Isztambulban. A legkedveltebb technikai bázisnak továbbra is az Iveco Daily és Mercedes-Benz Sprinter, esetleg a Vito számít, de a bevállalósabb cégek, mint például a bursai Erener, a felsoroltakon kívül akár a Mercedes-Benz Atego teherautó alvázára is építenek saját fejlesztésű karosszériát, jellemzően fényűző felszereltséggel. Ezúttal a Tourismo karosszériaelemekkel borított Glory fantázianevű emeltpadlós típust tekinthettünk meg a cég standján a Daily- és Sprinter-átépítések mellett.

A luxuskivitelű VIP-buszok mellett említést érdemel a kizárólag Iveco alapokra dolgozó ankarai Bur-Can nem kevesebb, mint hét járművet felvonultató standja, amely látvány tekintetében nem csak a Busworld Turkey mezőnyében, de világszerte bármelyik tuning show-n is megállta volna a helyét.

Szintén magas színvonalat képvisel az İlesbus – nem csak esztétikai, de műszaki szempontból is, példának okáért a jelenlévők közül egyedül ez a cég állított ki (részben) alacsonypadlós minibuszt Daily-alapokon -, amely hazáján kívül az Egyesült Királyság minibusz-piacának is fontos szereplője. A privát szektorra alapozó cég eladásai megsínylették a koronavírus-járványt, a turizmus és vele a megrendelések bezuhanása elsősorban a Mercedes-Benz Atego vagy MAN TGL alvázon rendelhető csúcsmodell, a Calista távolsági luxus midibusz eladásainak tett keresztbe, ezt a típust emiatt idén nem is hozták el. A kisebb méretű járműveik iránt azonban továbbra is kielégítő kereslet mutatkozik a szigetországban az İlesbus képviselőjének elmondása szerint – aki egyébként meghallva, hogy magyarok vagyunk, rendkívül szívélyesen, a törökök testvéreként üdvözölt minket standjukon.

Az általunk kiemelteken kívül számos további kisebb helyi karosszériaépítő vállalkozás, többek között a Buskar Dizayn, az Eşref Karoser, a Harputlu és a StyleBus-Gürsözler is közszemlére tette legújabb kreációit Isztambulban.

A Busworld belga szervezőcsapata Törökországban is profi munkát végzett, a 2022-es Busworld Turkey hozta a szakmai szervezet világszerte ismert rendezvényeitől elvárt, magas színvonalat – a már jól ismert háttérnek és az egységes díszleteknek köszönhetően a látogatónak olyan érzése lehetett, mintha a brüsszeli Busworld Europe kiállításon járna, csak valamivel kisebb méretben. A két évvel korábbi felvonáshoz képest 43%-os növekedéssel idén már 183 kiállítót felvonultató esemény három nap alatt összesen 11 043 látogatót fogadott, ebből 791-en külföldről érkeztek. A szakújságíróknak szervezett program részét képezte a kiállítás második napján az isztambuli BRT-rendszer, a várost átszelő Metrobüs meglátogatása is, amelyről hamarosan egy különálló cikkben számolunk majd be.

Címkék