Már hagyománynak számít a Volánbusznál, hogy hatvani retrónapjára időzíti nosztalgiaflottájának legújabb tagjainak hivatalos bemutatóját. Nincs ez másként idén sem, ám a társaság az immár harmadik alkalommal megrendezett eseményre ezúttal két felújított impozáns darabbal is készült. A közlekedési cég értékmentő programjának köszönhetően az ország legnagyobb és évről évre népesebb nosztalgiaflottája ezúttal egy teljesen felújított jubileumi Ikarus 280-assal és a gyáriak által csak „másfélemeletes” jelzővel illetett Ikarus EAG 397-essel bővült. Mindkét modell szerves részét képezte az elődvállalatok mindennapjainak. Míg a 280-as típus országszerte hazánk városi és elővárosi buszközlekedésének meghatározó tagja volt, addig a legendás Ikarus Egyedi Autóbuszgyár szupermagas padlószintű típusa a vele rendelkező régiós Volán vállalatok távolsági és különjárati flottáinak zászlóshajójaként szolgált. Emellett a hatvani seregszemlén debütált a Volánbusz nosztalgiagyűjteményének egyik legfiatalabb tagja is, egy háromtengelyes Ikarus EAG E95-ös, amelyből mindössze öt példány készült, kifejezetten a Tisza Volán felkérésére.

A megőrzésre félretett nosztalgiabuszok egyre népesebb gyűjteménye is bizonyítja, hogy a Volánbusz jelenlegi vezetése valóban komolyan veszi az értékmentést. A társaság a már több mint félszáz darabos flotta állapotának szinten tartása mellett törekszik arra is, hogy lehetőségeihez mérten évről évre megújítson egy-egy megőrzésre kijelölt példányt; a sort egy Ikarus 55-össel, azaz „farossal” kezdte, majd ezt követően a különleges MÁVAUT-Ikarus emeletes és egy Ikarus 30-as következett, most pedig két újabb különlegesség kapott teljeskörű felújítást.

A Volánbusz munkatársai a megőrzésre kijelölés során igyekeznek olyan járműveket kiválasztani, amelyek valamilyen szempontból különlegesebbek, mint szériagyártású társaik. Így esett a választás a korábban Győrött szolgált, a 200-as sorozat 200 ezredikként legyártott tagjára és az egykor a Mátra Volán flottáját gyarapító 397-esre, amely nem csak a gyártási darabszám és kialakítása okán számít különlegesnek, hanem azért is, mert ez volt az egyik utolsóként elkészült Rába alvázas 397-es és ez a kocsi volt a típus utolsó közforgalmú példánya is.

A két autóbusz gyártáskori állapotot idéző felújítása már a tavalyi retrónap előtt elkezdődött: az Ikarus 280-as a Volánbusz zalaegerszegi profi felújítócsapatának, a 397-es pedig a társaság ceglédi munkatársainak keze alatt született újjá.

Az idén 31 esztendős jubileumi 280-ast több mint egy évig tartó munkával állítottak helyre. Megújultak a jármű fődarabjai és a karosszériaelemek, és modernizált formában visszakapta eredeti, 1993-as arculatát is. A rendezvényen Vadnai Zoltán, az Ikarus Rt. egykori igazgatója adta át jelképesen a felújított autóbuszt a Volánbusznak ugyanúgy, ahogyan tette ezt 1993-ban a Kisalföld Volánnál is.

A kocsit eredetileg orosz exportra szánták, így műszaki specifikációját is az ottani igények szerint állították össze, azaz orosz követelményeknek megfelelő magassági fényekkel, harmonikaajtókkal és agycsillagos trilex kerékrögzítési rendszerű LiAZ mellső, illetve hátsó futóművel szerelték. Az autóbusz sötétkék-szürke fényezéssel gördült ki a székesfehérvári gyáregység kapuján 1993-ban, és ebben az évben a tavaszi BNV-n is szerepelt. Az itthon maradt autóbusz CCP-293 forgalmi rendszámmal Győrött állt szolgálatba, ahol a Kisalföld Volán üzemeltetésében egészen a kilencvenes évek végéig gyári kék fényezésében közlekedett.

Később megkapta ugyan a győri flottaszínt, de az orosz kivitelre utaló jellegzetességei egy ideig még megmaradtak, sőt, a különleges mivoltát hangsúlyozó egyedi matricás dekorációval is ellátták (a jubileumi darabszámot korábban egy egyszerű „200 000.” felirat hirdette a busz két oldalán). A jármű egyedi arculata az évek során fokozatosan eltűnt, a mostani felújítás alkalmával viszont a kocsi visszakapta a sárga ráncajtókat, a LiAZ futóműveket és az egyedi matricázást is, utóbbit viszont immár festés formájában.

A 200-as típuscsalád nemcsak saját kategóriájában, hanem a világon is a legnagyobb példányszámban gyártott autóbusztípus: több mint 3 évtized alatt közel negyedmillió gördült ki az Ikarus műhelyeiből. A hetvenes, nyolcvanas években a világon közlekedő csuklós autóbuszok kétharmadát az Ikarus 280-asok tették ki. Sorozatgyártásuk 1973-ban kezdődött, és 2002-ig jelentős számban kerültek a Volánbusz flottájába is. A 200-as típuscsalád 200 ezredik darabja méltó emléket állít a magyar ipartörténelem műremekének, ezért a társaság különösen büszke arra, hogy felújíthatta és megőrizheti az utókor számára. Egy különleges emléktáblát is elhelyeztek a jármű belsejében, amelyet az Ikarus-gyáregységek elismert szakemberei dedikáltak.

Az idei rendezvény másik sztárját, az Ikarus EAG 397 SHD távolsági buszt eredetileg a Mátra Volán állította forgalomba 1995 szeptemberében FES-775 rendszámmal. A 397.05 kivitelbe tartozó, 12 méteres jármű háromtengelyes Rába B272.54-305 alvázra épült, a magyar főegységre szerelt változat kilencedik példányaként. Ebből a kivitelből, amelybe 370 lóerős (272 kW) MAN D2866 LOH 07 dízelmotor került, a Scania gépészetre épülő változatnál lényegesen kevesebb, összesen 11 darab készült 1993 és 1994 között. Az elsődleges vevőkört a hazai Volán-vállalatok és magánüzemeltetők alkották, de két példányt Görögországba, egy kocsit pedig Németországba is sikerült értékesíteni.

Az autóbusz teljes vázjavításon esett át, új fényezést, ablakokat és kárpitokat kapott, javították vagy pótolták az eredeti alkatrészeket, felújították a motort és a sebességváltót, valamint a légkondicionáló berendezést is. A busz amellett, hogy kívül-belül megújult, különleges és egyedi dekorációt is kapott, hiszen a Volánbusz nosztalgiaautóbusz-dekorációs pályázatának győztese, Bordács Anna grafikája díszíti.

A köznyelvben „másfél emeletesként” is ismert típus – amely a vezetőfülke felett is rendelkezik utasülésekkel, az alsó szinten pedig egy hatfős társalgót kínál – az újonnan alakult Ikarus Egyedi Autóbuszgyár első teljesen önálló fejlesztésű terméke volt, amelyet a kilencvenes évek legelején álmodtak papírra a gyár mérnökei. A típusjelzésben szereplő SHD kiegészítés a Super High Decker, azaz „szupermagas padlószintű” kifejezésre utal. A magyar buszok között újszerű felépítéssel rendelkező, fent teljes értékű utastérrel, az alsó szinten viszont legfeljebb egy néhány férőhelyes klubhelyiséggel rendelkező típus 1992-ben került gyártásba, és első, Scania K113 TLA alvázas, kereken 12 méter hosszú szériapéldányai 397.00 típusjelzéssel épültek. A különleges járműből végül összesen 47 darab készült Scania és Rába alvázakra, 12 és 12,75 méteres kivitelben. A hosszú távú utazásokra szánt elegáns 397-es az Ikarus EAG számos más termékéhez hasonlóan díjnyertes formavilággal büszkélkedhet: megalkotói 1993-ban Formatervezési Nívódíjat vehettek át, majd egy évvel később a típus a Plovdivi Nemzetközi Vásár nagydíját is elnyerte.

A Volánbusz és jogelődei a modellből 1993 és 1996 között összesen 9 példányt vásároltak; a Gemenc Volán, a Körös Volán, a Mátra Volán, illetve az akkor még ugyancsak regionális társaságnak számító Volánbusz 1-1 darabot szerzett be a Rába alvázra adaptált, 12 méteres verzióból, míg a Scania K113 TLA alvázas, 12,75 méteres variánsból 1-1 példány került a Tisza, a Pannon és a Vértes Volánhoz, további két kocsi pedig a Volánbuszhoz (utóbbiak érdekessége, hogy eredetileg török megrendelésre készültek). A 397-es gyártása a nagyobb utaskapacitású, teljes értékű emeletes E99-es modell 1995-ös piaci megjelenése után állt le, s bár a típus E97 jelzéssel 2000-ig szerepelt a gyártó termékpalettáján, 1996 után már nem érkezett rá újabb megrendelés.

A gyűjtemény harmadik legújabb tagja – amely ezúttal ingajáratokat teljesít a retónap helyszínére – az évek során számtalan változatban gyártott Ikarus EAG E95 típus egyetlen háromtengelyes variánsának egyik példánya. Ebből a ritka kivitelből (E95.44 altípus) mindössze öt darab készült, komolyabban csak az egykori Tisza Volán szolgáltatási területén ismert. A kifejezetten a Tisza Volán kérésére kifejlesztett, Volvo B10M alvázas háromtengelyes kivitel létrejöttét a 2000-ben meghirdetett Volán-tendernek köszönheti. A lényegében prototípusként készült, közel 14,4 méteres járművek különlegessége a kis sorozat és háromtengelyes kialakítás mellett, hogy a Volvo erőforrás a padló alatt, az A és a B-tengely között került elhelyezésre, azaz középmotoros konstrukcióról van szó. A széria egyik utolsóként megmaradt képviselője már tavaly bekerült a Volánbusz értékmentési programjába, felújított állapotban viszont most láthatja először a nagyközönség.

A Volánbusz 2020-ban indította el értékmentési programját, amelynek célja az elődvállalatok különleges járműveinek, a nagy múltú magyar járműgyártás értékeinek megőrzése az utókor számára.

A társaság nosztalgiaflottája folyamatosan bővül, egyre több – jelenleg közel 70 darab, köztük csaknem 20 darab restaurált, üzemképes – veteránkorú autóbusszal rendelkezik, jellemzően Ikarus 55-ösökből és 66-asokból, valamint az Ikarus 200-as típuscsalád tagjaiból áll. A Volánbusz Nosztalgia ékköve többek között a 2022-es retrónapon bemutatott „Bikarus”, a MÁVAUT emeletes Ikarus 556-osa, valamint a tavalyi rendezvény szenzációja, a Nejlon Piroskaként is ismert Ikarus 30-as.