Magazin

Képösszefoglaló: XIX. Ikarus nap Mátyásföldön

A szokásoknak megfelelően szeptember második szombatján került megrendezésre a hagyományőrző mátyásföldi Ikarus nap, amely a gyár dolgozóinak éves találkozójából mára generációkat összekötő, kultikus rendezvénnyé vált. Bár az egykori budapesti gyáregység területén lassan már két évtizede nem készülnek autóbuszok, a telephely jelenlegi, kínai tulajdonosa továbbra is támogatja az évenkénti Ikarus napok megrendezését a helyszín biztosításával, valamint az általa felújított művelődési ház alsó szintjének múzeumi célra történő rendelkezésre bocsátásával. A napot a szokásos programok, azaz jármű-szépségverseny, tombola, élőzene és az elmaradhatatlan konvojos felvonulás tette teljessé, amelynek csúcspontjaként a résztvevő járművek tulajdonosai és a látogatók a mátyásföldi Ikarus-gyár egykori átadóterén emlékeztek meg a magyar buszgyártás szebb napjairól.

A jövőre már két évtizedes jubileumát ünneplő összejövetel népszerűsége látogatói és résztvevői oldalról is töretlen, hiszen idén is összesen 22 veterán és youngtimer korú Ikarus autóbusz sorakozott fel az egykori Ikarus Művelődési Ház előtti téren, illetve a Margit utca túloldalán lévő parkolóban. Az eseményre BKV, a Volán és a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum gyűjteményéből is érkeztek járművek, de az olyan elismert hazai felújítók és restaurátorok, mint a Lanta és a Beaver Tradition is képviseltették magukat, a magántulajdonú buszok gazdái között pedig kimondottan sok volt a fiatal, jelezve, hogy megérkezett az új generáció. Bár a kiállított autóbuszok nagy része már ismert volt a korábbi összejövetelekről, a múlt utcaképeit felidéző, valaha gyakorinak számító típusok mellett igazi különlegességeket is láthatott az ingyenes rendezvényre kilátogató nagyszámú közönség.

A találkozó legrégebbi járművei az Ikarus korai időszakából származó ún. trambuszok, vagyis a kocsiszekrényen belül, a jármű elejében elhelyezett motorral rendelkező típusok voltak. A rangidős szerepét ezúttal a BKV nosztalgiaflottájából származó Ikarus 60-as töltötte be, amely 1955-ben gördült ki a mátyásföldi gyár kapuján. Szintén a régi stílusú építésmódot képviseli az 1963-ban gyártott Ikarus 620-as, amely hosszú ideje állandó résztvevője az évenkénti Ikarus napoknak, bár ezúttal ÁMG-406-os pótkocsija nélkül jelent meg. A Közlekedési Múzeum a halványzöld fényezésű, Volán-csigával díszített oldtimer-minősítésű 311-esét (311.24 altípus) hozta el, amely az előbbi két járműhöz képest szinte fiatalnak mondható, lévén 1971-es gyártmány.

A legendás „farosok” rajongóinak sem kellett nélkülözniük kedvenceiket, a jellegzetes formájú típuspárt idén két, a korábbi rendezvényekről már jól ismert példány képviselte: a Lanta Consulting Kft. által felújított, 1971-es évjáratú világoskék 55-ös (55.21 altípus) mellett a Volánbusz gyönyörűen restaurált, 1972-ben gyártott 66-osa (66.62 kivitel) is részt vett a mátyásföldi rendezvényen.

Természetesen ezúttal is a sikeres 200-as típuscsalád egykori húzómodelljei, a 260-as és 280-as típusok adták a mezőny derékhadát, a legtöbb résztvevő jármű közülük került ki. A Volánbusz 1982-ből származó, kecskeméti (Kunság Volános) eredetű 260.06-osa mellett számos privát tulajdonú kocsi képviselte a különféle városi és elővárosi altípusokat (260.20M, 260.30M, 260.45, 260.46) a BKV és a Kisalföld Volán egykori járműparkjából, sőt, a helyszínen megtekinthető volt egy, a Lanta Consulting Kft. műhelyében utólagosan, több éves munkával kabrióvá alakított példány is.

A 280-asok között akadt két nyugdíjazott BKV-s (280.49 kivitel) és egy Németországból hazahozott, a 280.02 altípusba tartozó példány is, amely 1996-tól DZB-057 rendszámmal Szombathelyen az egykori Vasi Volán, majd később az Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ (ÉNYKK) állományát erősítette egészen 2020 decemberéig. Utóbbi a tulajdonos ígérete szerint az október 4-5-ei hétvégén az Aeroparkban megrendezésre kerülő VII. Ferihegyi Ikarus Találkozót követően új designt kap. Érdekes színfoltot jelentett a 2-0-2-2 ajtóelrendezésű, eredetileg a Magyar Honvédség kötelékében szolgált 280-as is (280.54A altípus).

A távolsági 250-es típusból annak idején szép számmal készültek egyedi kivitelű, exkluzív tárgyaló- és konferenciabuszok, amelyek kimondottan népszerűek voltak a keletnémet pártvezetés körében. Az idei Ikarus napon megjelent 1989-es gyártású példány (250.72 altípus) ugyanakkor kivétel, hiszen a Magyar Néphadsereg, majd a Magyar Honvédség parancsnoki tárgyalóbuszaként szolgált, kezdetben HG 29-50, majd BFA-058 rendszámmal. A különleges jármű 2019-ben került a Légiközlekedési Kulturális Központ (LKK) gyűjteményébe, az ezt követő felújítása óta pedig RNZ-704 forgalmi azonosítóval közlekedik.

Sajnos már megszokottnak mondható, hogy a távolsági-turista 300-as típuscsaládot ezúttal is nélkülöznünk kellett – egy-egy szépen restaurált példány kincset érne ebből a méltatlanul kis darabszámot megélt termékvonalból –, a városi-elővárosi 400-as sorozatból viszont három különböző típust is meg lehetett tekinteni. Idén is részt vett az eseményen a néhány éve Angliából hazahozott DAF SB220 ULF alvázas, alacsony belépésű Ikarus 481-es. A hazatérésekor óriási attrakciót jelentő, azóta eredeti állapotára felújított jármű legfőbb különlegességét jobbkormányos mivolta mellett a repülőtéri, kétoldali átszállóajtós kialakítása jelenti, 2012-ig ugyanis a londoni Heathrow repülőtéren szolgált, jelenlegi tulajdonosa egy Barnsley környéki roncstelepről mentette meg az utókor számára. Ebből a kivitelből (481.82) mindössze két példány készült az Ikarus mátyásföldi gyárában 1998-ban.

A 400-as típuscsalád másik két jelenlévő képviselője egykor a BKV állományát gyarapította, ma már azonban gondos magángyűjtők tulajdonát képezik. Közülük az 1993-as évjáratú szóló 415-ös (415.15 altípus) a közelmúltban kapta vissza eredeti zöld csíkozását és az ezredfordulótól viselt rendszámára (BPI-332) utaló azonosítókat, így a BKV nosztalgiacélokra megőrzött saját tulajdonú példánya mellett jelenleg ez áll a legközelebb a gyártáskori állapothoz a még fennmaradt második szériás budapesti 415-ösök közül. A buszt csak 2021 tavaszán törölte állományából a BKV, ezzel az utolsó mohikánok egyike volt (a fővárosban 2022 júniusa óta nem közlekedik napi forgalomban a típus), bár a piros 144-es tábla egy kissé idegenül hat rajta, hiszen aktív szolgálati ideje nagy részében az egykori 28/128-as járatcsoport törzskocsija volt. Az Ikarus 415-ösök idén 40 éves budapesti pályafutásának történetét ebben a cikkünkben foglaltuk össze.

Közvetlenül mellette kapott helyet a parkolóban az idei rendezvény egyetlen Ikarus 435-öse (435.06 kivitel), amely aktív éveit szintén Budapesten töltötte, selejtezése után a BKV nyílt árverésen értékesítette 2024 februárjában. A csuklós változatot egyébként 2022 novemberében vonta ki a napi közforgalomból a BKV (a 435T jelű troliverziótól négy hónappal később búcsúzott el a társaság), az idei Ikarus napon résztvevő példány a típus utolsó jellemző forgalmi állapotát szemlélteti.

Annak idején főként a hazai belpiacon bizonyult sikeresnek a 200-as típuscsalád egyes tagjait modernizáló Classic sorozat, amelyből idén egy helyközi kivitelű fehér C56-os (C56.22 altípus) tette tiszteletét a rendezvényen. Az 1-1-0 ajtókiosztású jármű az egykori Bakony Volánnál kezdte karrierjét 2002-ben, ahonnan később a rövid életű Északnyugat-magyarországi Közlekedési Központ (KNYKK), majd végül az országos Volánbusz flottájába került át, ma pedig már szintén magántulajdonban tölti nyugdíjas napjait.

Az Ikarus EAG egykori típusait a 400-asokhoz hasonlóan három jármű képviselte idén. A legkisebb közülük egy ráncfelvarrott E91-es midibusz volt, amelyet már az elmúlt évek összejövetelein is láthattunk. Az E91.53 altípusba tartozó, Rába alvázra épített apró midibusz eredetileg görög exportra készült 2006-ban, ám végül a csákvári Viszló Trans állományából került magántulajdonba három évvel ezelőtt. Jelenleg tulajdonosának egyébként egy Ikarus EAG E94-ese is van, amely némi gépészeti rendbetételt követően remélhetőleg nemsokára szintén működőképes és ezáltal az járműbarát közönségnek bemutatható lesz.

Így sem maradtunk E94-es nélkül: az alább látható elegáns E94.08-as napjainkban a szigetszentmiklósi Beaver Tradition gyűjteményének része, de kalandos életútja során a Kaposvári Közlekedési Zrt. színeiben és a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium iskolabuszaként, ezt megelőzően pedig gyári bemutatóbuszként is szolgált, igaz, nem ebben a fényezésben. Jelenlegi tulajdonosához 2020-ban került, azóta rendszeresen feltűnik a mostanihoz hasonló rendezvényeken.

A már említett honvédségi 280-ason kívül egy másik „obsitos”, azaz korábban katonai feladatokat ellátó jármű is volt a felhozatalban egy Rába alvázas Ikarus EAG E95M (E95.70 kivitel) személyében, amely szintén azon magyar busztípusok egyike, amelyből egy kis szerencsével akár jóval több is készülhetett volna – részletes története ide kattintva olvasható. Az Ikarus napon résztvevő példány május közepén a németországi Meiningenben megrendezett Ikarus-találkozón is tiszteletét tette, és jelenlegi tudásunk szerint ez a katonai kivitel egyetlen magánkézben megőrzött példánya.

Az Ikarus napban rejlő üzleti lehetőséget jól megérző makett- és szuvenírárusok portékái mellett eredeti, a hozzáértők számára komoly eszmei értékkel bíró relikviák is előkerültek a rendezvényen. Ilyen például az alábbi képen látható, valamikor az 1982 és 1984 közötti időszakból származó csillag formájú dísz, amelyet annak idején egy pártküldöttség fogadásának tiszteletére készítettek, később pedig a mátyásföldi gyár területén működő Ikarus Préstechnika Kft. épületét díszítette. Jelenlegi gazdája csodával határos módon egy lomtalanításon találta meg, ahol az ehhez hasonló, nagyméretű fémtárgyaknak igen hamar lába kél. Az élhajlított, szegecselt rézlemezekből összeállított alkotást egy Ikarus 410-es prototípus autóbusz domborműve ékesíti.

A mátyásföldi Ikarus nap idén is kellemes hangvételű, nemzedékeket összehozó élménynek bizonyult, amely, mint azt a nagyszámú fiatal résztvevőből láthatjuk, a gyári hagyományok megőrzése mellett fontos szerepet kap a márka örökségének fennmaradásában is.