Magazin

Képösszefoglaló: XV. Ikarus nap Mátyásföldön

Ismét elérkezett szeptember második hétvégéje, ezzel pedig a hagyományőrző mátyásföldi Ikarus nap ideje is. A nagy múltú magyar buszgyártó egykori munkavállalóinak évenkénti találkozójából kinőtt esemény ebben az esztendőben kerek évfordulót ünnepelhetett, hiszen idén szeptember 11-én már tizenötödik alkalommal jöttek össze nosztalgiázni a volt dolgozók és a márka rajongói. Szokásunknak megfelelően mi is kilátogattunk a rendezvényre, hogy egy rövid összefoglalóval számolhassunk be olvasóinknak az ez évi látnivalókról.

Az elérhető helyszínnek és a közvetlen hangulatnak köszönhetően egyre több kisgyermekes család is kilátogat a mátyásföldi Ikarus napra

Több kép is van! Galéria megtekintéséhez kattintson ide!

Akárcsak tavaly, a rendezvénynek most is a kultikus Ikarus Művelődési Ház – a rajta olvasható felirat szerint új nevén Ikarus Palace – és annak udvara adott otthont, de a kiállított autóbuszok felének már csak a Margit utca túloldalán jutott hely. A megnyitóünnepségen Szabó Zsóka, a rendező Otthonunk a XVI. kerület Egyesület Ikarus klubjának vezetője és Kovács Péter, a XVI. kerület polgármestere, egyben a rendezvény fővédnöke mellett ezúttal is részt vett az egykori mátyásföldi Ikarus-gyár területének jelenlegi kínai tulajdonosa is, aki többek között a felújított kultúrház alsó szintjének, valamint dísztermének rendelkezésre bocsátásával támogatja az Ikarusos hagyományok megőrzését. A személyes beszélgetések és az épületben berendezett fotókiállítás mellett a fő attrakciót természetesen maguk a járművek jelentették – a fiatalabb korosztály számára különösen -, amelyek ezúttal is átfogták a magyar buszgyártó szinte teljes történetét. Eggyel növelve a tavalyi létszámot, idén összesen 17 autóbusz sorakozott fel a helyszínen, jelentős részük a Volánbusz Zrt. jóvoltából.

Nálunk egyértelműen a múlthoz tartoznak a pótkocsis buszok, de egyes német városokban ma is az utcakép részei

Szokás szerint kezdjük összefoglalónkat az idősebb masinákkal. Ezek derékhadát idén a méltán legendás „farosok” adták, soraikból került ki a korelnök is a Kisalföld Volántól származó, ma már a Volánbusz állományát erősítő 1956-os gyártású Ikarus 55 Lux személyében, de itt volt a busztársaság értékmentési programjának keretében felújított, Kapos Volán-féle zöld 55 Lux és a Volánbusz „saját”, elővárosi kivitelű Ikarus 66-os nosztalgiabusza is, rajtuk kívül pedig Maléves fényezésű és privát tulajdonú 55-öst is láthatott a szép számmal összegyűlt nagyérdemű. Az orrmotoros típusokat a Lanta Consulting Kft. jól ismert, 1963-as évjáratú Ikarus 620-asa idézte meg, elmaradhatatlan ÁMG-406-os pótkocsijával.

A definitív nosztalgiabusz: „farosok”, ameddig a szem ellát

Több kép is van! Galéria megtekintéséhez kattintson ide!

A magyar buszgyártás aranykorát megtestesítő 200-as típuscsaládból idén összesen nyolc példány vett részt az eseményen, és szerencsére a típusösszetétel is kimondottan változatosan alakult. A mindenkori Ikarus napok elmaradhatatlan résztvevője az alábbi kép bal oldalán látható, 1984-es évjáratú sárga-fehér 256-os (256.50E altípus), amelyet a mai napig rendszeresen használnak különféle túrákra.

Akár a mindenkori Ikarus találkozók zászlóvivője is lehetne sárga-fehér fényezésű, valaha az FKF Zrt. tulajdonát képező 256-os

Az IFA főegységekre épülő, eredetileg főként munkásszállításra szánt, laprugózású Ikarus 211-es midibusz valaha mindennapos látvány volt hazánk és az NDK útjain, mára azonban gyakorlatilag eltűnt a forgalomból a számtalan osztálykirándulás emlékét is őrző típus. Szerencsére az utóbbi időben a Közlekedési Múzeum mellett a magángyűjtők is elkezdték felfedezni maguknak a 200-as sorozat hajdani belépőmodelljét, így az idei Ikarus napon is tiszteletét tette egy példány. A típus pályafutásának vége felé, 1988-ban gyártott kocsi a 211.01 kivitelbe tartozik, oldalán pedig a sokatmondó „Jugendtouristik Deutsche Demokratische Republik” feliratot viseli.

Eredetileg szimpla fényszórókkal gördült ki a gyárkapun ez a 211-es, de a dupla lámpákkal jóval határozottabb a kiállása

Több kép is van! Galéria megtekintéséhez kattintson ide!

A BKV-s színek sem hiányoztak a felhozatalból, a fővárosi közlekedési vállalatot szimbolikusan egy 260-as és egy 280-as képviselte idén (260.46, illetve 280.49 kivitel). Előbbi autóbusz ma már vigyázó magánkezekben tölti nyugdíjas éveit, csuklós társa viszont – amely mellesleg az egyetlen csuklós autóbusz volt idei Ikarus napon – még napi közforgalomban vesz részt a fővárosban, a 200-as széria utolsó mohikánjainak egyikeként. A szóló változatból akadt még egy példány (260.20M altípus) az idei felhozatalban, ez a kétajtós kocsi az egykori Kisalföld Volán flottájában töltötte pályafutása nagy részét. Viszonylag fiatal kora ellenére – lévén 1997-es gyártás – ma már szintén egy gyűjtő féltett kincse, igaz, egészen a közelmúltig a Volánbusz állományának részét képezte.

Egy lelkes baráti kör tartja karban ezt az ex-BKV-s 260-ast, amelynek saját Facebook-oldala is van

Több kép is van! Galéria megtekintéséhez kattintson ide!

Az utóbbi évek restaurálási hullámának köszönhetően a néhai Malév Air Tours arculatát felelevenítő Ikarusok ma már legalább olyan jellegzetes résztvevői a hazai nosztalgiabuszos találkozóknak, mint a valaha különálló Volán-társaságok fényezéseit őrző példányok. Az idei Ikarus napon a Légiközlekedési Kulturális Központ (LKK) két Ikarus 250-ese közül a régebbi színterv szerint újjáépített, 1989-es évjáratú példányt (eredetileg 250.69 altípus, alaposan átalakítva) lehetett közelebbről is szemügyre venni. Aki a flotta többi tagjára is kíváncsi, annak az október 2-3. között esedékes III. Ferihegyi Ikarus Találkozóra is érdemes lesz majd kilátogatnia.

Egy kis ízelítő a Légiközlekedési Kulturális Központ (LKK) csodálatos nosztalgiaflottájából

Kortársaitól valamivel távolabb, a „farosok” serege mellett kapott helyet a Volánbusz Zrt. gyönyörűen restaurált Ikarus 266-osa – szinte pontosan ugyanott, ahol tavaly is megcsodálhatták a látogatók. Az idehaza egykor nagyon elterjedt 266.25 kivitelbe tartozó, 1989-es gyártású autóbusz a Vértes Volán állományából származik, 2016-ban már a jogutód KNYKK Zrt. égisze alatt restaurálták, végül pedig a regionális közlekedési központok 2019-es összevonásával került az egyesített állami busztársaság tulajdonába. A derék falujáró típusból egy másik példány is megtekinthető volt a Margit utca túloldalán, a gyár egykori főépülete előtt – erre a kocsira később részletesebben is visszatérünk.

Csak a táblák árulkodnak arról, hogy ezt a képet már 2021-ben készítettük a Volánbusz patikaállapotú 266-osáról

Személyes bánatom – amit sajnos már nem először vagyok kénytelen megemlíteni az Ikarus nap kapcsán -, hogy a távolsági 300-as típuscsalád tagjai ezúttal is hiányoztak az eseményről, bár ez a maguk idejében kategóriájuk élvonalába tartozó, többre hivatott turistabuszok viszonylagos ritkaságával, illetve a napi szintű utasszállításhoz már idős, nosztalgiabusznak viszont még fiatal státuszukkal is magyarázható. Az 1989-ben különvált Ikarus Egyedi Autóbuszgyár termékeinek képviseletében viszont 2021-ben is itt volt a rendszeres résztvevőnek  számító, Scania alvázra szerelt bordó Ikarus EAG E98-as (E98.06 kivitel), amely most is a kiállítás legfiatalabb járműve volt, noha ebben az évben ünnepli huszadik születésnapját.

Idén már ez az E98-as is betölti a második X-et, bár a gondos karbantartásnak és az időtálló formatervnek hála ez nem látszik rajta

Több kép is van! Galéria megtekintéséhez kattintson ide!

A városi-elővárosi forgalomra tervezett 400-as sorozatot, noha egészen a közelmúltig viszonylag széles körben elterjedt volt idehaza, a belföldön értékesített típusok helyett ezúttal két, az Egyesült Királyságból hazatért különlegesség képviselte. A North Somerset Coaches cégtől származó bordó/vajszínű 480-as (480.93C kivitel) a tavalyi Ikarus nap egyik szenzációja volt – részletesebb élettörténete ide kattintva olvasható -, de nem hiányozhatott az idei rendezvényről sem. A látogatók ezúttal is kiemelt érdeklődéssel vették körül a nálunk kuriózumnak számító, jobbkormányos kialakítású járművet. Tulajdonosának elmondása szerint egyébként a mindennapi forgalomban nem okoz különösebb gondot a megszokottal ellentétes oldalon lévő üléspozíció – a személyautók felett így is ugyanolyan jól el lehet látni, országúti előzgetésbe pedig ritkán bonyolódik az ember egy városi autóbusszal.

Az angol különítmény – tulajdonosaik kitartásának és elszántságának köszönhetően ez a két kocsi már biztosan fennmarad az utókor számára

A különféle kiállításokról és összejövetelekről már jól ismert veterán autóbuszok mellett minden évben akad néhány új résztvevő, vagy éppen technikatörténeti ínyencség is, amelyek miatt már önmagában is érdemes kilátogatni az Ikarus napra. Idén a rendezvény legnagyobb durranása kétségkívül a 2020 végén Angliából hazahozott, repülőtéri kialakítású, kétoldalt átszállóajtókkal szerelt Ikarus 481-es (481.82 altípus) volt, amely fénykorában a londoni Heathrow repülőtér 3-as terminálján szolgált. Ha minden igaz, a világon ez az utolsó, még egyben fellelhető Ikarus 481-es, így valóban páratlan ritkaságról van szó. Jelenlegi tulajdonosai a szerencsének köszönhetően akadtak rá egy videó segítségével egy Leeds melletti roncstelepen, ahol akkor már tíz éve állt, így valóban a csodával határos, hogy ezen idő alatt megmenekült a lángvágótól. A fedélzeti rendszerből kiolvasott adatok szerint a busz mindössze 68 000 km-t futott, ráadásul egykori üzemeltetője jóformán hibátlan állapotban, frissen szervizelve adta le a bontóba. Így aztán annak ellenére, hogy az évtizedes állásban alaposan benőtte a gaz – szinte nem is igazi veterán autóbusz, ami nem mondhatja el ezt magáról -, hazahozatalakor gyakorlatilag pöccre indult a motor. A youngtimer korú autóbusz felújítását nem sokkal hazatérését követően meg is kezdték, így a mostani seregszemlén meglehetősen hiányos állapotban jelent meg, de aggodalomra nincs ok: az összes gyári műanyagelem megvan hozzá, valamint egyetlen darabot leszámítva a teljes, eredeti IMAG Komárom ülésgarnitúra is. Az alacsony belépésű DAF SB220 alvázra karosszált, Euro 2-es besorolású DAF GS 160 M dízelmotorral és háromfokozatú Voith automataváltóval szerelt 481-es igazi átmeneti modell volt a sikeres 480-as és az Ikarus egyik utolsó nagy dobásának számító 489 Polaris között – műszaki szempontból egyébként az utóbbihoz lényegesen közelebb áll. A hazahozott példány 1998-as évjáratú, akárcsak az összes többi Ikarus 481-es – a Légrádi László vezetésével megalkotott típus mindössze egy éven át volt gyártásban Mátyásföldön, ez idő alatt összesen 30 darab készült belőle, történetét ebben a cikkünkben foglaltuk össze részletesebben.

A repülőtéri kialakítású 481-es jó úton halad a teljes újjászületés felé

Szintén új szereplőként tűnt fel a mezőnyben a Tedej Zrt. feliratát és a Volán-vállalatok egykori patinás kukoricasárga színét magán viselő Ikarus 266-os, melyet egy rendkívül fiatal, de annál elhivatottabb csapat hozott el a rendezvényre – jó látni, hogy van utánpótlás a rajongótábor terén. Az 1987-es évjáratú, Trilex első keréktárcsákkal szerelt autóbusz is a klasszikusnak számító 266.25 altípusba tartozik, eredetileg a Kunság Volánnál kezdte pályafutását, amit később a Bács Volán kötelékében folytatott egészen 2002-ig. Ekkor került a mezőgazdasági tevékenységet folytató hajdúnánási Tedej Zrt. birtokába, amely munkásszállításra használta – a jelek szerint sokszor úttalan utakon. A kísérőcsapat egyik tagjának szavaival élve a gépészet megbontásakor „a fél Hajdúság hullott ki” a busz egyes részeiből por, növénymaradványok és megszáradt sár formájában, a másik fele pedig egyelőre továbbra is benne van. A tervek szerint idővel ez a jármű is teljes felújítást kap, első lépésben a feszített oldallemezek cseréjére kerül majd sor, de előkelő helyen szerepel a javítandó elemek listán a szintén lakatosért kiáltó első utaslépcső is.

A közforgalmú feladatok után földutakon is helyt állt ez a 266-os, de most már nyugodtabb évek várnak rá

Több kép is van! Galéria megtekintéséhez kattintson ide!

Bár hivatalos statisztika hiányában nem lehet biztosan kijelenteni, de a látottak alapján meg merjük kockáztatni, hogy rekordközeli létszámú érdeklődőt vonzott a 2021-es mátyásföldi Ikarus nap. A szervezők ezúttal is gondoskodtak mindenről, ami egy igazán magyaros hangulatú rendezvényhez kell – volt élőzene, gulyás, lángos, kürtőskalács -, a programot pedig olyan, a rendezvény védjegyének számító kiegészítő elemek színesítették, mint az autóbusz-szépségverseny vagy a résztvevő járművek közös felvonulása, amely során a konvoj idén is betért az egykori gyár területére egy rövid fotózkodás erejéig.

Címkék