Generációk találkozása – VII. Ikarus nap Mátyásföldön

A tegnapi napon immár hetedik alkalommal került megrendezésre a már évek óta megrendezésre kerülő Ikarus nap, melyet ötödik alkalommal tartottak az egykori Ikarus gyár mátyásföldi sportpályáján. Az eseményt Végvári József, az egykori titkárság és a volt protokoll osztály vezetője nyitotta meg, megköszönve a jelenlévőknek hogy eljöttek, majd ezt követően Kovács Péter, a XVI. kerület polgármestere vette át a szót. A polgármester úr elmondta, hogy az Ikarus az ő szívéhez igen közel áll, mivel szülei is az egykori világmárka dolgozói voltak, itt ismerkedtek meg, így valamelyest ő maga is – mint fogalmazott – az „Ikarus gyümölcsének” tekinthető. Megnyugtatott mindenkit, hogy a sokfelé hallható rémhírekkel ellentétben az Ikarus területén nem fog piac nyílni, és reményét fejezte ki, hogy hamarosan újra autóbuszokat gyárthatnak az üzem területén. Beszédéből azonban nem derült ki, hogy ez esetben a foszfátüzem miért került elbontásra, ugyanis az eddigi hírek szerint a helyére a tervezett piac parkolója épült volna.

Az Ikarus sportpályájára, ha az elmondottak teljesülnek, pozitív jövő vár. Kovács úr összegezte az eddigi fejlesztéseket, megemlítve az új öltözőt, a megújult focipályát, valamint az atlétikai centrumot. Utóbbi érdekessége, hogy Budapesten a Puskás Ferenc Stadion elbontását követően ez lesz az egyetlen pálya, ahol nemzetközi verseny rendezhető. Ezen létesítmények avató ünnepségére október 2-án kerül sor. A polgármester ezt követően rátért a várható fejlesztésekre, miszerint a területen 2012-ben egy műfüves futballpálya épülne, majd 2013-ban egy fedett sportcsarnok építése kezdődne meg, amelyben akár 3-4 év múlva az Ikarus nap is megtartható lenne. Az örömteli szavakra a nap is kisütött, majd Adamis Gábor, a Webasto Hungária Kft. ügyvezető igazgatója, az Ikarus egykori vezérigazgatóhelyettese vette át a mikrofont. Ismertette a kiállított autóbuszokat, valamint beszámolt az egykori Ikarus Egyedi Autóbuszgyár dolgozói által tervezett Molitus S91 midibusz külföldi sikeréről. Mint mondta, az Ikarus EAG-hoz szorosan kötődő S91-es csak azért hiányzott az összejövetelről, mert a buszt a napokban ismét Norvégiában tesztelik. Az év közben elhunyt egykori Ikarusos dolgozók emlékére fél perces néma megemlékezés következett, majd Adamis úr egy, Finta László által írt Ikarusos könyvekből álló ajándékcsomagot adott át a kerület polgármesterének. Végül ismételten Végvári úr vette át a szót, aki lezárta az ünnepi beszédet és mindenkinek kellemes időtöltést és jó szórakozást kívánt.

Kovács Péter és Adamis Gábor beszéde:

Alternative content

Hazatérő utazók

A sportpálya területének szélső kis csücskében kerültek kiállításra az eseményen részt vevő autóbuszok. Szám szerint hét járművel találkozhattak a látogatók, közülük öt valóban a nagy múltú gyár terméke, de a másik két autóbusz is kisebb-nagyobb mértékben kötődik az eredeti Ikarushoz, ugyanis a NABI Sirius frissen bemutatott helyközi változata, illetve az ARC-Ikarus 18,75 méter hosszú csuklós modellje, a V187-es képviselte a legújabb generációt a kiállításon.

Az Ikarus történetében szintén fontos szerepet játszó 311-es (a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

A magyar gyártó talán leghíresebb és sokak szerint legszebb modelljéből, az Ikarus 55 típusból (ismertebb nevén „faros”-ból) mindjárt két példánnyal is találkozhattak az eseményre kilátogató érdeklődők. A kék fényezésű, 55.23 altípusú példányt nemrégiben restaurálták az egykori mátyásföldi telephely egyik csarnokában működő Lanta Kft.-ben. Ez az 1971-es gyártású autóbusz korábban a Malév tulajdonát képezte, és repülőtéri buszként funkcionált. A jármű belsejét teljesen korhű állapotra sikerült felújítani: az utastéri lámpák, a négyes üléseknél található asztalkák teljesen eredetiek, az ülések új huzatot kaptak. Az igen látványos formájú asztali lámpák utángyártott darabok, az eredetiek herendi porcelánból készültek. Ugyancsak utólag készített a jármű orrát díszítő jellegzetes Ikarus-szárny, illetve az első lökhárító, melyet mintadarab alapján krómhatású műanyagból formáztak ki – ez az alkatrész eredetileg fémből volt. A homlokfali hűtőrács azonban teljesen eredeti. Az autóbusz tetőcsomagtartójára egyébként a bátrabbak a busz szériatartozékát képező létra segítségével fel is mászhattak.

A második „farost”, mely a kiállítás legidősebb autóbusza címet is kiérdemelte (lévén 1956-os gyártmány) a Kisalföld Volán Zrt. jóvoltából köszönthettük Mátyásföldön. A győri autóbusz kivitele jelentősen eltér a Lanta Kft. által felújított 55-ösétől, így mód nyílt az egyes típusváltozatok külső- és belső különbségeinek összehasonlítására is. A halványzöld festésű autóbusz számtalan formai megoldásban eltér fiatalabb társától, legkülönlegesebb vonása a kategóriában ma már szinte elképzelhetetlen 0-1-0 ajtóelrendezés. Az utastér eleganciában a legmodernebb turistabuszokkal is felveszi a versenyt, és olyan, ma már buszokon feledésbe merülő extrákkal rendelkezik, mint például a leengedhető utasablakok. Ezt az 55 Lux kivitelű kocsit a Kisalföld Volán ötvenedik születésnapja alkalmából újították fel 1998-ban. A buszhoz két „faros” alkatrészeit használták fel, így sikerült kerékre állítani és működőképessé tenni a magyar járműgyártás egy újabb szép emlékét. A busz eredeti Csepel D-613 motorral rendelkezik, mely korát meghazudtoló fürgeséggel hajtja az autóbuszt.

Az Ikarus orrmotoros korszakát egy piros fényezésű, veterános körökben közismert Ikarus 311-es képviselte, mely 1964-ben gördült ki a mátyásföldi gyár kapuján. Természetesen ez a gyönyörűen restaurált kocsi is teljesen korhű állapotra lett felújítva, mind a két színből álló fényezés, mind az utastér a barna műbőr borítású ülésekkel a hatvanas évek közepének hangulatát idézi. Ez a busz is kortársaihoz hasonlóan tetőcsomagtartóval és mai szemmel nézve szokatlan ajtóképlettel készült. A buszon többfelé elhelyezett Budapest-Stuttgart feliratú útvonaltáblák pedig arra engednek következtetni, hogy ez a jármű fénykorában bizony igencsak hosszú utakat is megtett…

Nem hiányozhatott természetesen a rendezvényről az Ikarus történetét meghatározó 200-as típuscsalád, és ezen belül a gyár egykori csúcsmodellje, a jelentős darabszámban készült Ikarus 250-es sem. Az 1988-as gyártású kiállított autóbusz a 250.59 jelű modellváltozat egyik darabja, eredetileg AIJ-219 rendszámmal közlekedett, és korábban a MÁV birtokában volt –  erről jellegzetes kék-fehér festése is árulkodik. A busz ma már magántulajdonban van, rendelésre különjárati szolgáltatást végez. Bár egyelőre nem muzeális érték, örülnénk, hogy ha valamennyi, országunk útjait koptató 250-es is hasonló állapotban fogadná az utasokat.

A 300-as széria tagjait Európa legszebb hátfalú autóbuszaiként tartották számon annak idején (a galéria megtekintéséhez kattintson a képre)

A modernebb időket egy 1993-as gyártású, fehér fényezésű Ikarus 350-es képviselte. A tájékozottabbak a busz ajtóelrendezéséből (1-1-0) és a légkondicionáló elhelyezéséből (na meg a busz orrán virító matricából) azonnal láthatták, hogy egy DAF motoros példánnyal van dolgunk. Ez a busz a kiállított kocsik közül egyedüliként rendszeres használatban van, a kiállított buszok többségéhez hasonlóan különjáratként bérelhető. Fedélzetén a nyolcvanas évek végén készült turistabuszok hangulata fogadja a látogatót. Ebben a típusban az új idők jeleként már ABS-t és ASR-t is találunk. A kiállított busz egyébként viszonylag kalandos életutat járt be: bemutatóbuszként kezdte karrierjét, tetszetős zöld-fehér fényezéssel, ezt követően a Bács Volán állományába került, végül 2008-ban vásárolta meg jelenlegi tulajdonosa, egy magánüzemeltető. Eredetileg DUE-564 rendszámmal közlekedett.

A kiállítás két legmodernebb darabja a 2011-es gyártású helyközi kivitelű NABI Sirius szóló-, és a budapesti „nagy buszteszt” főszereplője, az egy évvel idősebb ARC-Ikarus V187 csuklós autóbusz volt. Előbbi még sokak számára újdonságot jelentett, így jelentős érdeklődésre tarthatott számot, de többen kíváncsiak voltak a legújabb, Ikarus logóval készülő csuklós buszra is. A határozott, elegáns megjelenéséről híres Sirius bemutatójáról korábban már beszámoltunk, így a típus részletei ott megtekinthetőek. A V187-es nem sokat változott budapesti próbafutása óta, az ARC-Ikarus legújabb fejlesztéseit reprezentáló V134-est viszont mi is kipróbáltuk a nyár folyamán Egerben.

Amíg a bejáratnál a buszoké volt a főszerep, addig a sporttelep másik szegletében a finom illatok vonzották a látogatókat. Nem véletlenül, ugyanis a tűz felett, bográcsban éppen gulyásleves készülgetett, amiből viszonylag kedvező áron lehetett lakomázni. Szükség is volt rá, ugyanis jól esett egy finom ebéd az élménybuszozás előtt. Délután egy órakor ugyanis mindenkinek lehetősége volt elmenni egy félórás próbakörre személyes kedvencével. Vélhetően nem okoz senkinek meglepetést az, hogy a régi, jól ismert veterán Ikarusok örvendtek nagyobb népszerűségnek, bár a NABI Sirius is kapott az érdeklődőkből. A négy buszból álló konvoj (élén a NABI Sirius, majd a két darab Ikarus 55-ös, végül pedig a 350-es) az Örs vezér teréig és vissza szállította az érdeklődőket, nosztalgiázókat. Azonban nem csak a buszokon utazóknak volt élmény az utazás, ugyanis a nem mindennapi látvány hatására sokan a magyar autóbuszgyártás büszkeségei után fordultak, valamint egyesek gyorsan fényképezőgép után nyúlva igyekeztek megörökíteni élményüket. A sportpályára visszaérve a fotósoknak lehetőségük volt megörökíteni a két „faros” és a 350-es együttállását, valamint a büféhez visszatérve szerencsét próbálni a tombolán.

Rendkívül kellemes hangulatban telt el a szombati nap; az Ikarus gyár egykori dolgozói mellett a buszbarátok fiatalabb generációja is szép számmal képviseltette magát a rendezvényen. Reméljük, hogy a jövő évi Ikarus napon még több felújított veterán autóbusznak örülhetünk, és még többen látogatnak ki a mátyásföldi sportpályára felidézni a régi emlékeket.