Magazin

Korszakváltás – XIV. Ikarus nap Mátyásföldön

Az Otthonunk a XVI. kerület Egyesület Ikarus klubjának szervezésében idén immár tizennegyedik alkalommal került megrendezésre a hagyományos mátyásföldi Ikarus nap. Az egykori Ikarus-dolgozók évenkénti találkozójából mára buszrajongók generációit összekötő eseménnyé vált rendezvény a koronavírus-járvány ellenére most is több száz érdeklődőt vonzott a szebb napokat megélt üzem területére. A szeptember 12-én megtartott esemény lebonyolítása ebben az évben kissé eltért a megszokottól, a legendás buszgyártó ugyanis idén ünnepelte (volna) 125 éves fennállását, így a jól ismert Ikarus sportpálya helyett ezúttal a gyár frissen renovált, a jövőben állandó Ikarus-fotókiállításnak otthont adó egykori művelődési háza előtt gyűltek össze a résztvevők.

Magyar és kínai nyelvű köszöntő a felújított egykori művelődési ház homlokzatán

A „nagy” Ikarus éppen két évtizede bezárt egykori mátyásföldi gyáregysége (pontosabban ami megmaradt belőle) tavaly kínai kézbe került ugyan, ám az új tulajdonos a jelek szerint igyekszik teret biztosítani a hagyományápolásnak – ilyen gesztus a részéről a megújult művelődési ház alsó szintjének rendelkezésre bocsátása is az Ikarus és az egyenes ági leszármazottnak tekinthető NABI történetét bemutató fotókiállítás számára. Eredetileg az Ikarus nap köszöntő beszédeit is az épületben tartották volna, ám a járványügyi helyzet miatt végül a szabadtéri rendezés mellett döntöttek, amit szerencsére a verőfényes időjárás is lehetővé tett. Szabó Zsóka, a rendező egyesület Ikarus klubjának vezetője és az esemény főszervezője nyitóbeszédében köszönetet mondott a szervezés résztvevői mellett a mátyásföldi gyár jelenlegi kínai tulajdonosainak is, akik tavalyi ígéretüknek megfelelően támogatták az Ikarusnak emléket állító kiállítás létrehozását. Az állandó jellegű tárlatot minden hónap utolsó szombatján, 10 és 14 óra között lehet majd megtekinteni, a belépés ingyenes lesz. A világhírű buszgyártó emléke az Ikarus Ipari Park – ennek központjaként funkcionál majd a megújult művelődési ház – megnevezésében is tovább él, sőt, úgy tudjuk, hogy az Ikarus kilencvenes évekbeli emblémáját viselő ikonikus gyárkéményt sem bontják le.

Ezt követően a művelődési ház udvarán ünnepélyesen felvonták a magyar és a kínai zászlót, a kettő között pedig az Ikarus Ipari Park lobogóját – a három közül ez utóbbi került a legmagasabbra, a közös utat és a jövőbeli együttműködést szimbolizálva.

A zászlók felvonásának pillanata

Szathmáry Kristóf, a választókerület országgyűlési képviselője és Kovács Péter, a XVI. kerület polgármestere, egyben a rendezvény fővédnöke beszédeikben egyaránt örömüket és reményüket fejezték ki, hogy a tulajdonosváltással visszatér az élet az egykori Ikarus-gyár területére, és a városrész működésében korábban központi szerepet betöltő telephely ismét számos embernek biztosít majd munkát. Szintén elhangzott, hogy kerületben nemrég előkerült egy felújításra érdemes Ikarus 55-ös autóbusz, amelyet a tervek szerint az önkormányzat megvásárol és volt Ikarus-dolgozók bevonásával megkezdik a jármű felújítását is. Ennek kapcsán az egyébként mindkét oldalról Ikarusos felmenőkkel rendelkező polgármester elmondta, hogy koronavírus-járvány elleni védekezés nagyon behatárolja ugyan az önkormányzat anyagi lehetőségeit, de szükség esetén a polgármesteri személyes keretből pótolják ki a hiányzó összeget. Restaurálását követően a veterán autóbusz az egykori gyár területén kialakítandó emlékparkba kerül majd.

Kovács Péter polgármester szerint hamarosan újabb taggal bővül a hazai nosztalgiabuszok sora

A telephely új tulajdonosa, a fő tevékenységként raktározással és tárolással foglalkozó Hungary Ouqiao Industrial Kft. képviseletében Zhan Li Hong ügyvezető asszony (akit magyar ismerősei Piroskának szólítanak) foglalta össze az elmúlt év történéseit. Mint mondta, első feladatuk a tavaly szeptember 1-én átvett gyártelep biztonságos működésének helyreállítása volt. Az eddig elvégzett munkák kevésbé látványosak, ám annál fontosabbak: többek között felújították és korszerűsítették a végletekig elöregedett elektromos rendszert és vízvezeték-hálózatot, emellett több épület beázó tetőszerkezetét is kijavították. A cél egy modern, a XXI. század igényeinek megfelelő ipari park kiépítése, amelybe az ügyvezető asszony elmondása szerint már most várják a bérlő cégeket. A beszédek végén a rendezvényt és volt művelődési házban berendezett Ikarus-kiállítást jelképes szalagátvágással nyitották meg.

Az eltelt egy évben fontos munkálatokat végzett a területen az új kínai tulajdonos

[aigpl-gallery-slider id=”13470″]

Buszvarázs

Az Ikarus nap természetesen nem lenne az igazi a hozzá szorosan kapcsolódó járműparádé nélkül – sokan ma már kimondottan ezért látogatnak ki a rendezvényre, főként a legfiatalabb korosztályból. A 2020-as felhozatalt összesen 16 darab veterán vagy youngtimer korú Ikarus autóbusz alkotta, amelyek között egyaránt akadtak régi ismerősök és néhány új résztvevő is, sőt, az öreg autóbuszok mellett még néhány oldtimer személyautó is feltűnt, jellemzően az egykori keleti blokk autócsodái közül. Az idősebb buszokat a művelődési ház előtt lehetett megtekinteni, a kontingens fiatalabb része pedig a Margit utca túloldalán, a gyár parkolójában fogadta a látogatókat – felidézve egy kicsit az 1984-es „Nyitott kapuk” nevű emlékezetes rendezvényt, amikor az éppen fénykorát élő Ikarus legújabb fejlesztései sorakoztak fel a mátyásföldi gyár parkolójában, elfoglalva annak teljes területét.

A rendezvény fiatalabb járművei – a háttérben az Ikarus mátyásföldi gyáregységének egykori irodaépülete

A mindenhol gömbölyű formavilágú, orrmotoros Ikarus 311-es típusból mindjárt két példányt is megcsodálhattunk: az 1962-es évjáratú vajszínű kocsi és 1964-ben gyártott piros fényezésű MÁVAUT-os társa (311.21, illetve 311.24 kivitel) egyaránt jól ismert szereplői a hazai veteránjármű-találkozóknak, és ezen belül az évente megrendezett Ikarus napoknak is. Korábban mindketten kimondottan kalandos életutat jártak be: előbbi sokáig a honvédségnél szolgált, ezen kívül további különlegessége, hogy négy- helyett hathengeres Csepel motorral rendelkezik. Utóbbi autóbusz pedig selejtezése után átmenetileg irodahelyiségként, sufniként és kolbászárus kocsiként futott be karriert, mielőtt hozzáértő gondos kezek ismét eredeti, korhű állapotra újították volna fel.

Az „obsitos” Ikarus 311-es ma már katonák helyett nosztalgiázni vágyókat szállít

[aigpl-gallery-slider id=”13471″]

Az Ikarus egyik leghíresebb termékéből, a legendás „farosból”, vagyis az 55-ös/66-os farmotoros típuspár tagjaiból négy darab is akadt az idei felhozatalban, ebből hármat az immár országos nagyvállalatként jelen lévő Volánbusz Zrt. prezentált. Közülük került ki a rendezvény rangidős autóbusza is a Kisalföld Volántól megörökölt, 1956-ban gyártott halványsárga színű korai Ikarus 55 Lux személyében. A társaság közelmúltban felújított büszkeségei, az utolsó csavarig restaurált, 1972-ben készült 66-os (66.62 altípus) és a néhai Kapos Volántól származó, 1967-es építésű 55 Lux (55.21 kivitel) mellett a Lanta Consulting Kft. által restaurált, 1971-es évjáratú égszínkék 55-ös (szintén 55.21 altípus) is tiszteletét tette az idei Ikarus napon. Természetesen a Lanta másik, autóbuszos körökben jól ismert veteránja, a hajdani BKV-s színekre fényezett, 1963-ban gyártott 620-as sem hiányozhatott a sorból.

A 2020-as mátyásföldi Ikarus nap „farosainak” díszsorfala, bal szélen a kortárs 311-essel

Több kép is van! Galéria megtekintéséhez kattintson ide!

Összesen hat tagot számlált idén a magyar buszgyártás legnagyobb sikereinek korszakát elhozó 200-as típuscsalád. Az Ikarus egykori zászlóshajójából, a távolsági 250-es modellből idén egy hagyományos (250.59 altípus) és egy, korábban a honvédségnél szolgált vezérkari tárgyalóbusz kivitelt (250.72) láthattunk – utóbbi változat igazi kuriózum, mindössze két darabot gyártott belőle az Ikarus 1989-ben. Az egy méterrel rövidebb Ikarus 256-osból szintén két, egy 1984-es és egy 1987-es évjáratú példány vett részt az idei rendezvényen (mindegyik 256.50E kivitel), a városi típusok megtestesítőjeként pedig egy BKV-s eredetű, két éve nyugdíjazott 260-as (260.45 altípus) is akadt a mezőnyben.

Előtérben az egykori honvédségi tárgyaló 250-es, mögötte az idősebbik 256-os

Több kép is van! Galéria megtekintéséhez kattintson ide!

A sokak emlékezetében máig élő vidéki falujáró utak hangulatát egy, az oldalán a kultikus Volán-csigával díszített sárga 266-os (266.25 kivitel) nosztalgiabusz elevenítette fel. Ez a jármű egész pályafutása alatt a Vértes Volán állományában szolgált, majd selejtezését követően, 2016-ban a jogutód KNYKK Zrt. közreműködésével született újjá. Saját típusán belül egyébként viszonylag fiatal darabnak számít, ugyanis 1989-ben, egy évvel a laprugós termékcsalád gyártásának befejezése előtt gördült le a székesfehérvári szerelősorról.

A megboldogult Vértes Volán gyönyörűen restaurált Ikarus 266-osa – nem összetévesztendő hasonló színvilágú kaposvári társával

Több kép is van! Galéria megtekintéséhez kattintson ide!

A nyolcvanas években kifejlesztett 300-as távolsági-turista típuscsalád tagjait a viszonylag kis legyártott darabszám miatt ma már ritkán látni az utakon: az egykori Volán társaságok flottáiból mára gyakorlatilag kikoptak, youngtimer koruk miatt viszont egyelőre még a gyűjtők sem igazán fedezték fel maguknak őket, ezért az Ikarus napra sem mindig jut belőlük képviselő – ez sajnos ebben az évben is így történt. Jelen volt viszont a városi-elővárosi 400-as sorozat, amelyből idén egy igazi különlegességgel is találkozhattunk egy 1993-as évjáratú jobbkormányos Ikarus 480-as (480.93C kivitel) képében. Ebből a DAF SB 220 járóképes alvázra szerelt típusból 1989 és 1997 között összesen 143 darabot gyártott az Ikarus mátyásföldi gyáregysége, döntő többségében az alvázas buszokat preferáló brit piacra. Az önhordó konstrukciójú Ikarus 415-ösnél valamivel alacsonyabb padlószintű és hosszabb 480-asból mára mindössze három szigetországi példány maradt fenn: egy közülük büféként funkcionál Angliában, kettő pedig éveken át egy lelkes angol magángyűjtő tulajdonát képezte – ő a közelmúltban sajnos kénytelen volt megválni kedvenceitől, így magyarországi kapcsolatainak köszönhetően végül mindkét 480-as itthon talált új gazdára. Az idei Ikarus napon kiállított egyajtós példány – amely egyébként első alkalommal szerepelt hazai busztalálkozón – 1993 augusztusában állt forgalomba a Marchwood Motorways flottájában. A busz többszöri tulajdonosváltást, kisebb-nagyobb felújításokat és egy szándékos gyújtogatás túlélését követően, 27 év után tért vissza születési helyére. Ma már széltől-esőtől-hidegtől védve tölti nyugdíjas éveit az utolsó üzemeltető, a buszt a végsőkig megbecsülő North Somerset Coaches színeiben.

Az idei kiállítás legkülönlegesebb járműve számunkra ez az Ikarus 480-as volt

Több kép is van! Galéria megtekintéséhez kattintson ide!

A 400-as típuscsalád csuklós tagjait egy, a közelmúltban selejtezett, ma már magánkézben lévő egykori BKV-s 435-ös (435.06 altípus) képviselte, „név szerint” az 1995-ben gyártott, BPI-173 rendszámú kocsi – idén egyébként ez volt a rendezvény egyetlen csuklós autóbusza. Az eredeti tervek szerint maga a BKV is jelen lett volna az eseményen népes nosztalgiaflottájával, ám úgy tudjuk, hogy a koronavírus-járványra hivatkozva végül visszamondták a részvételt.

Egyre fogyatkoznak Budapesten (is) a 435-ösök – a zöld csíkozás már régen a múlté a ma is közforgalomban szolgáló kocsikon

Az Ikarus történetében fontos epizódot jelentett az 1989-ben önállósult Ikarus Egyedi Autóbuszgyár (Ikarus EAG) közel két évtizedes fennállása. Az igényes kivitelű, kisszériás típusokra szakosodott részleg termékeiből szintén láthattunk egy példányt a rendezvényen: a bordómetál fényezésű, Scania alvázas Ikarus EAG E98-ast (E98.06 altípus) az évenkénti Ikarus napok rendszeres látogatói már visszatérő ismerősként üdvözölhették. A 2001-ben gyártott, a maga idejében minden igényt kielégítő turistabusz szintén gyakori résztvevője a hasonló összejöveteleknek, idén ez volt a legfiatalabb a kiállított járművek közül. Ez a kocsi a teljes pályafutását magánüzemeltetőknél töltötte, jelenlegi tulajdonosához 2014-ben került, és különjáratként a mai napig igénybe vehető.

Nemes eleganciát sugall a bordó fényezésű E98-as, pedig ez a busz is 19 éves már

Több kép is van! Galéria megtekintéséhez kattintson ide!

Az egynapos rendezvényt ezúttal is a már megszokott programok tették teljessé. A koronavírus-járvány jelentette veszély miatt a hagyományos főzőverseny ugyan idén elmaradt, de voltak gyermekprogramok, makett- és fényképvásár, tombola, autóbusz-szépségverseny és persze az elmaradhatatlan veteránbuszos felvonulás az Örs vezér teréig – ehhez a jövőben a konvoj egyben tartása és az autósok befurakodásának megelőzése céljából érdemes lenne rendőri felvezetést kérni, bár a közlekedési lámpák így is gondot jelentenének -, onnan pedig az egykori Ikarus gyár területére, ahol a résztvevő autóbuszok idén is közös dudaszóval tisztelegtek a nagy múltú üzem emléke előtt.