A Volánbusz megújult Ikarus 55-ösével utazhatunk a Medveotthonhoz

A Volánbusz Zrt. 2020. szeptember 19-én (két hét múlva szombaton) ismét nosztalgiajáratot indít Budapest és a veresegyházi Medveotthon között. A látogatást ezúttal kimondottan ajánljuk a buszbarátok számára is, hiszen a néhai Kapos Volán nemrég teljes körű restauráláson átesett, 1967-es évjáratú Ikarus 55 Lux autóbuszával lehet majd utazni. A külön díjszabású járatok a budapesti Stadion autóbusz-állomástól közlekednek majd a medveparkig.

A felújítás során az ülésektől kezdve a burkolatokon és az ablaküvegeken át egészen a díszlécezésig minden megújult

Az immár a Volánbusz Zrt. flottáját ékesítő, kultikus sötétzöld festésű Ikarus 55-össel aktuális felújítását követően először szeptember 5-én, Zalaegerszegen találkozhattak a nosztalgiázni vágyók és a magyar autóbuszgyártás szerelmesei. A sokat látott jármű közel két évtizede került az akkori Kapos Volán tulajdonába, eredetileg jócskán megkopott piros fényezéssel. Első újjáépítése 2000-ben történt, azóta elmaradhatatlan résztvevője volt szinte minden nagyobb nosztalgiabuszos rendezvénynek, így bőven itt volt már az ideje egy újabb alapos restaurálásnak. A jármű a Volánbusz idén elindított értékmegőrző programjának keretében újult meg. A cél az, hogy az állami busztársaság tulajdonában lévő, jelenleg 14 darab veteránkorú autóbuszból álló nosztalgia-járműpark fennmaradhasson az utókornak.

A későbbi FAROS-1-esre a tengelici termelőszövetkezet udvarán találtak rá 1999-ben

A napjainkban FAROS-1 rendszámmal közlekedő, Ikarus 55 Lux kivitelű (55.21 altípus) autóbuszt 1967-ben gyártották, első tulajdonosa az Ikarus székesfehérvári üzeme volt. A járművet 1974-ben értékesítették a tengelici termelőszövetkezetnek, ahol 1980-ig volt forgalomban. Ezt követően félreállították a téesz udvarán, így a busz lassan megindult az enyészet felé. A jármű sorsa majd’ húsz évvel később vett kedvező fordulatot: 1999 környékén az akkori Kapos Volánnál felmerült a gondolat, hogy meg kellene menteni az utókor számára a legendás Ikarus 55-ös egy példányát. A társaság főmérnökének figyelmét Horváth Géza autóbusz-vezető hívta fel arra, hogy a tengelici termelőszövetkezet gazos udvarán áll egy rozsdaette, de nem reménytelen állapotú Ikarus 55-ös, amelyet talán érdemes lenne megmenteni. Az éppen kombájnalkatrészeknek és más lomoknak otthont adó öreg autóbuszt a főmérnök felújíthatónak ítélte, így megvásárlása után a Kapos Volán restaurálta.

Első felújítását követően az ezredfordulón

A legenda születése

A veteránjármű-találkozókon manapság gyakran látható Ikarus 55-ös, illetve városi-elővárosi forgalomra szánt testvére, a 66-os az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár legendás típusai. A megjelenésekor újszerűnek számító farmotoros konstrukció és mással összetéveszthetetlen hátsó kialakítás miatt a mai napig „faros” becenéven ismert típuspár egyike a cég valaha gyártott leghíresebb termékeinek, még a buszokra kevésbé fogékony egykori utasok közül is sokak emlékezetében élnek a jellegzetes formájú járművek. Az első nullszériás példányok 1954-ben érkeztek meg a mai Volánbusz jogelődjének tekinthető MÁVAUT-hoz, a későbbi szériakocsikétól még kissé eltérő megjelenéssel. A típust egészen 1973-ig gyártották, természetesen az évek során számos műszaki és formai korszerűsítéssel. Az Ikarus 200-as típuscsalád gyermekbetegségeinek leküzdéséig az 55-ös volt az Ikarus egyetlen valóban távolsági közlekedésre alkalmas modellje. A magyar buszgyártó több, később komoly sikereket elérő típusához hasonlóan az 55-ös és a 66-os pályafutása is nehezen indult, de a típuspár végül túlélte a farmotoros elrendezést támadó kritikákat, köszönhetően annak, hogy Zerkovitz Béla, az Ikarus főmérnöke és a „farosok” atyja – szembefordulva az alvázas típusok gyártását erőltető központi ideológiával – kiállt a konstrukció életképessége mellett. A buszok a hatvanas-hetvenes évek hazai autóbusz-közlekedésének meghatározó elemeivé váltak, a gyártás húsz éve alatt (1953-1973) majdnem 17 000 darabot adtak el belőlük, igazolva a tervezők elgondolásait.

Az aranykor: átadásra váró MÁVAUT-os Ikarus 55-ösök Székesfehérváron, 1966. augusztus 5-én (Fotó: Fényes Tamás/MTI)

Viszonylag kevesen tudják, de valójában a városi-elővárosi változat készült el korábban: az első prototípus, az A58 rajzjelű Ikarus 66-os 1952-ben mutatkozott be. A jármű megszületése mindössze egyetlen évet vett igénybe azután, hogy Zerkovitz Béla egy 1951-es tervhivatali megbeszélésen felvetette a termékváltás lehetőségét. A 66-ost egy évvel később követte a távolsági kivitelű Ikarus 55-os két kísérleti példánya. Bár a 66-os típus hamarabb mutatkozott be, mint az 55-ös, sorozatgyártása csak 1958-ban indult meg, amikor a távolsági verzió már javában készült az Ikarus gyártósorain. A hazai piacra gyártott, összesen 1191 darab Ikarus 55-ösből 1048, a 2720 darab belpiacos Ikarus 66-osból pedig 2709 példány került az egykori AKÖV-MÁVAUT-Volán vállalatokhoz. A Volánbusz Zrt. egyébként a 66-osból is őriz egy gyönyörűen restaurált példányt. A „farosok” a gyártás 1973-as leállítása után sem tűntek el nyomtalanul az Ikarus termelési programjából: a jól bevált típuspár fenékváza még sokáig élt tovább a 200-as sorozat karosszériáját használó 255-ös és 266-os típusok műszaki alapjaként.

Fotók: Volánbusz Zrt.