Bemutatta restaurált “faros” Ikarusát a Közlekedési Múzeum

A Közlekedési Múzeum pénteken bemutatta gyűjteménybővítési és restaurálási programjának egyik új büszkeségét, egy korhűen felújított Ikarus 66-ost. A jármű 1973-ban, az utolsó tíz Ikarus 66-os egyikeként készült el, selejtezését követően pedig méhészetként használták, mielőtt megmentették volna a múzeum munkatársai. Teljes körű újjáépítése és működőképessé tétele mintegy 50 millió forintba került, melyet a múzeum a kormányzat által támogatott gyűjteményfejlesztési programjából finanszírozott.

Mindig nagy öröm egy múzeumnak, amikor gyarapíthatja gyűjteményét, a Közlekedési Múzeum számára pedig nem is lehetne nagyobb érték talán egy “faros” Ikarusnál, ami a nemzeti ipar- és közlekedéstörténet egyik szimbóluma, a hazai formatervezés egyik kiemelt darabja

– mondta el Vitézy Dávid, az intézmény főigazgatója.

A kormány május 31-i határozatában összesen 6 milliárd 674 millió forinttal támogatta a Közlekedési Múzeum gyűjteményének restaurálását, a nemzeti kulturális műszaki és közlekedési örökség megmentésének öt éven át tartó programját. A forrásból a Közlekedési Múzeum több mint száz kiemelt értékű nagyjármű és számtalan további műtárgy (modellek, egyenruhák, térképek stb.) restaurálásával és beszerzésével újítja meg gyűjteményét. A program első kézzelfogható eredménye az a Ikarus 66-os, amit a múzeum augusztus 27-én mutatott be a nagyközönségnek, a hétvégén esedékes kőbányai Ikarus-minifesztivál keretében pedig az érdeklődők közelről is megcsodálhatják.

Méhészbuszból oldtimer

A Közlekedési Múzeum új Ikarusa a talán legnépszerűbb és legszebb magyar autóbusztípus utolsó tíz legyártott példányának egyike. A távolsági kivitelű Ikarus 55-ös városi-elővárosi testvérmodelljeként gyártott Ikarus 66-os a vidéki autóbuszállomások, autóutak legjellemzőbb típusa volt mintegy két évtizeden át, egészen a nyolcvanas évek elejéig, egyúttal az egyik legkényelmesebb és leggyorsabb hazai autóbusznak is számított ekkoriban. A múzeum “farosát” 1973. április 3-án helyezték üzembe a székesfehérvári, 14. számú Volán vállalatnál, majd az évtized végétől a MEZŐGÉP Vállalat egri gyáránál közlekedett, ezt követően pedig 1982-től a Kisegítő Foglalkoztató Iskola és Nevelőotthon autóbuszaként szolgált, egészen 1983. március 16-i forgalomból való kivonásáig. Ezt követően a sokat látott “farost” egy méhész használta. Az oldalán a kaptárak felhelyezésére alkalmas pontokat alakítottak ki, valamint kiszerelték a jármű üléseit is.

Szerencsére a busz lényegesebb fődarabjai, így a motorja, váltója, illetve a teljes műszerfali egysége épségben maradt, így látszólagos rossz állapota ellenére a múzeumi szempontoknak megfelelően jól restaurálható volt. A Közlekedési Múzeum még 2016-ban vásárolta meg az autóbuszt. Aprólékos és hiteles restaurálása mintegy másfél évet vett igénybe. Ennek során a jármű visszanyerte eredeti állapotát, üzemképességét, illetve az oldtimer minősítést is megkapta.

Az Ikarus-örökség

A múzeum nem megvenni szeretett volna egy már működő, felújított járművet egy másik cégtől, ahol ezek már méltó körülmények között használatban vannak, hanem meg szeretett volna menteni az enyészettől egy példányt a nemzeti ipar- és társadalomtörténet egyik szimbólumából, a hazai formatervezés egyik kiemelt értékéből.

A Közlekedési Múzeum ma már az Ikarus-örökség közintézményi, múzeumi megőrzését is felvállalja, noha egészen 2016-ig csupán egyetlen Ikarus autóbusza volt, egy 556-os. Az intézmény 2016 óta megkezdett gyűjteményfejlesztési programjának – amelyet a kormány is támogat – azonban egyik legfontosabb célkitűzése a hazai autóbusz- és vasúti járműgyártás nemzetközileg is jól ismert produktumainak megmentése, ebben kiemelt figyelmet kapott az Ikarus-örökség ápolása és a kapcsolódó műtárgyak megmentése, a gyűjtemény gyarapítására. De nemcsak a járművekre figyelnek, hanem múzeumként archívumi anyagok, történetek, rajzok közintézményi keretek között való méltó megőrzésére is. Az Ikarus műszaki tervtárának mikrofilmmásolatai is bekerültek nemrég a Múzeumba, ezek feldolgozását és digitalizálását is megkezdik, majd a feldolgozás során, illetve az új Közlekedési Múzeumban ezek hozzáférhetőségét, kutathatóságát is biztosítják majd.

Mindezek mellett a Múzeum szorosan együttműködik az Ikarus-örökséget szintén fontosnak érző számos hazai céggel, szervezettel és gyűjtővel. Az augusztus 28-29-i hétvége a Közlekedési Múzeum leendő otthonában, az egykori Északi Járműjavítóban már ezt a partnerséget is szépen reprezentálja, ugyanis a BKV Zrt., a Volánbusz, az LKK (Légiközlekedési Kulturális Központ) és a Lanta Kft. is elhozza buszait az egykori Dízelcsarnokba.

Új nosztalgiabusz flotta

Az intézmény szeretné, ha az utcaképet egykor jelképező ikonikus régi járműveket nemcsak múzeumban állva, kívülről lehetne megcsodálni, hanem azok közül néhány nosztalgiamenetekre is alkalmasak lenne. Ilyen járműparkja a Közlekedési Múzeumnak korábban soha nem volt.

Augusztus 27-én a “faros” mellett bemutatták a Közlekedési Múzeum fiatal és bővülő nosztalgia autóbuszflottáját is, amelyet a 66-os mellett egy Ikarus 311-es és egy szintén mostanra elkészült Ikarus 211-es midibusz alkot. Az autóbuszokkal elindult gyűjteményfejlesztést az új Közlekedési Múzeum megnyitásáig, 2026-ig folytatja az intézmény a májusi kormánydöntés értelmében. A műtárgyak az új Közlekedési Múzeum kiállításában, illetve egyes darabok a most megalapozott nosztalgiaflottában találnak majd végleges otthonra.

Ikarus-hétvégén debütál a “faros” az Északiban

Amint arról korábban beszámoltunk, az Ikarus-rajongók a most elkészült 66-os mellett tucatnyi régi Ikarus busszal találkozhatnak a nyár utolsó hétvégéjén, a X. Kőbányai út 30. szám alatt található Északi Járműjavító Dízelcsarnokában. Ezúttal a régi magyar autóbuszok régi magyar mozdonyok társaságában, a Volt egyszer egy Északi… a történet folytatódik című időszaki kiállítással együtt lesznek megtekinthetők külön jegy váltása nélkül, vagyis a két programon egyetlen jeggyel lehet majd részt venni. Jegyek a helyszínen, illetve a jegy.kozlekedesimuzeum.hu honlapon vásárolhatók.

Fotók: MTI/Bruzák Noémi, Közlekedési Múzeum, forrás: Közlekedési Múzeum