Az elmúlt hétvégén immár nyolcadik alkalommal gyűltek össze Európa számos országából az előtörténetével együtt idén 130 éves Ikarus rajongói és járművei a Németországban tartott Nemzetközi Ikarus Találkozóra, amelynek idén a türingiai Meiningen városa adott otthont. A május 17-én megrendezett esemény ezúttal is széles palettán vonultatta fel a legendás magyar gyártó történelmi típusait, miközben ízelítőt adott a márka jelenéből is. Az összejövetelen portálunk is képviseltette magát hivatalos médiapartnerként, az alábbiakban pedig részletes képes beszámolóval idézzük fel a helyszínen töltött napot.

2009 óta immár nyolcadik alkalommal került megrendezésre Németországban a Nemzetközi Ikarus Találkozó, amelyet a páros években Tapolcán, a páratlan esztendőkben pedig hagyományosan valamelyik német városában rendeznek meg. Ennek megfelelően az idei felvonás házigazdája Meiningen volt, méltó módon folytatva azt a hagyományt, amely másfél évtizeddel ezelőtt Erfurt városából indult útjára. A rendezvény népszerűsége a mai napig töretlen, mind látogatói, mind pedig résztvevői oldalról: az idei találkozón több mint 50 veterán és youngtimer korú Ikarus autóbuszt csodálhatott meg a nagyszámú, több mint kétezer fős közönség. A járművek változatossága, a programot övező barátságos hangulat és a közösen átélt nosztalgia ismét különleges élményt teremtett, olyan alkalmat, amely sokak számára jóval többet jelent egy egyszerű kiállításnál. Szerencsére az időjárás is kegyeibe fogadta a résztvevőket: szinte végig verőfényes napsütés kísérte a seregszemlét, amelyen számos fiatal és kisgyermekes család is jelen volt – remélhetőleg közülük sokakban ébredt most fel az érdeklődés a legendás magyar autóbuszok világa iránt. Az idei találkozó lebonyolításában kiemelt szerepet vállalt a helyi közlekedési társaság, az MBB Meininger Busbetriebs GmbH, amely nemcsak helyszínt biztosított az eseménynek, hanem saját járműveivel és szakmai közreműködésével is hozzájárult annak sikeréhez.

A számos résztvevő járműnek köszönhetően a meiningeni találkozón átfogó képet kaphattunk az Ikarus gyár több évtizedes múltjáról – a korai konstrukcióktól kezdve egészen napjaink tisztán elektromos hajtású típusaiig. Túlzás nélkül állítható, hogy az Ikarus márka népszerűsége hazánkon kívül is töretlen, Németország keleti felén pedig különösen hagyománya van a magyar autóbuszoknak. A német helyszín révén a találkozón lehetőség nyílt a már jól ismert és nagyra becsült, magyar tulajdonú veterán járművek mellett a külföldi gyűjtők járműveinek megcsodálására is. Sok szemlélőt vonzottak a gyönyörűen restaurált klasszikus modellek, így például a rendezvény egyik legidősebb járműve, az 1967-ben gyártott, Halle városához (Szász-Anhalt tartomány) tartozó, HAL R 316H rendszámú, távolsági kivitelű Ikarus 630-as (630.65 altípus) is. Az orrmotoros veterán Ikarusok sorát rajta kívül még két, szintén hosszabb utakra készült, 1968-as évjáratú Ikarus 311-es (mindkettő 311.51 kivitel) erősítette, kakukktojásként pedig egy keletnémet Robur minibuszt is megtekinthettek a hasonló korú és építésmódú járművek kedvelői.

Szép számmal voltak jelen az ikonikus Ikarus 55/66 típuspár, közismert becenevükön a „farosok” képviselői is: az évjárat szerinti sort itt egy 1969-ben készült, szászországi származású Ikarus 55.59-es nyitotta, Z IK55H rendszámmal. Az Ikarus 66-os típusjelű városi-elővárosi változatból is több csodálatosan újjáépített darabot hoztak tulajdonosaik, közülük is kiemelt figyelmet érdemelt az a ritka, utolsó szériás 66.62-es helyközi kivitelű példány, amely Németországon belül is meglehetősen messziről, a Balti-tenger partján fekvő kikötővárosból, Rostockból érkezett. A hosszú áttételű hátsó híddal, valamint 195 lóerős, soros hathengeres Schönebeck dízelmotorral szerelt jármű probléma nélkül tette meg saját lábon az oda-vissza mintegy 1200 kilométeres utat.

A kiállítás repertoárját számos ritkaság is gazdagította, kiemelkedő kuriózumként szerepelt például Németország egyetlen Ikarus 180-as autóbusza – ebből az egykor viszonylag elterjedtnek számító csuklós típusból napjainkban az egész világon mindössze három fennmaradt példány ismert.

A kiállított járművek zömét ezúttal is a 200-as sorozat különféle típusai alkották, amelyek között ugyancsak szép számmal akadtak különlegességek és egyedi példányok is. Ilyen volt például az a VIP-busszá átépített Ikarus 260-as, amely fedélzeti konyhával, zuhanyzóval, toalettel, valamint lakó- és hálófunkciókat ellátó belső térrel szolgálja utasait, illetve több exkluzív tárgyalóbusz, amelyek különleges kialakításukkal méltán vívták ki a látogatók figyelmét – közéjük tartozik az a gyári kivitelű Ikarus 250 SL konferenciabusz is, amely odaadó német tulajdonosainak köszönhetően az elmúlt években magyarországi találkozókon is feltűnt már.

Említést érdemel a rendezvényen megjelent egyetlen, 2-0-2 elrendezésben beépített harmonikaajtajaival jellegzetesen NDK-s kialakítású Ikarus 263-as (263.01 altípus), amely 1989-ben készült az akkori VEB Kraftverkehr Zwickau részére. A 36 utasüléssel szerelt autóbuszt a német újraegyesítést követően a jogutód Regionalverkehr Westsachsen GmbH társaság üzemeltette, napjainkban pedig a zwickaui közlekedésbarátok őrzik nosztalgiajárműként.

A csuklós modellek közül egy ritka, 2-0-2-0 ajtóelrendezésű, helyközi kialakítású, weimari eredetű Ikarus 280-as (280.03 altípus) keltett feltűnést. Nem maradt ki a felhozatalból az egykori keletnémet városi közlekedés kultikus típusának számító 280.02 kivitel sem: ezt a változatot egy 1990-ben az egykori VEB Nahverkehr Karl-Marx-Stadt részére gyártott, sárga fényezésű, négy harmonikaajtóval szerelt példány képviselte, amelyet a chemnitzi villamosbarátok közössége őrzött meg eredeti állapotában.

Természetesen a típuscsalád távolsági modelljei is szép számmal képviseltették magukat, így az Ikarus 211-es, Ikarus 250-es, Ikarus 255-ös és Ikarus 256-os típusokból is számos példányt meg lehetett tekinteni a helyszínen. A meiningeni összejövetelen kiállított járművek nagyrészt szintén német magángyűjtők féltve őrzött kincsei.

A modernebb típuscsaládok közül a 400-as sorozatot mindössze egyetlen autóbusz, egy Wuppertalból származó, egykor a Wuppertaler Stadtwerke GmbH (WSW) égisze alatt szolgált Ikarus 405-ös midibusz (405.02A kivitel) képviselte. Ebből a típusból a WSW a kilencvenes évek közepén két részletben összesen hat darabot vásárolt, a máig megőrzött példány az 1996-ban kiszállított második, négydarabos szériából való. Ezek a járművek a legmagasabb felszereltségű Ikarus 405-ösök közé tartoztak: többek között sötétített, hővédő oldalüvegezéssel, utastéri „léptetős” utastájékoztató rendszerrel, állófűtéssel, valamint a német buszokra jellemző baloldali külső kijelzővel látták el őket, az utastérben pedig az oldalfalakat és mennyezetet a helyi igényeknek megfelelően kárpitozás borította. Érdekesség, hogy a wuppertali 405-ösök egy másik példánya selejtezését követően visszakerült Magyarországra, ahol KOY-735 rendszámmal még évekig szolgált különböző magánüzemeltetőknél, jelenleg pedig egy hazai gyűjtő tulajdonát képezi.

A technikai fejlődés mai színvonalát és a márka jelenét három darab Ikarus 120e V3 villanybusz képviselte. Kettőt közülük a házigazda MBB közlekedési társaság igényei szerint, kétajtós kivitelben gyártottak, ezek a járművek 2023 óta szolgálják a német utazóközönséget. A rendezvényen megjelent harmadik elektromos Ikarus – egy vadonatúj, 2-2-2 ajtókiosztású, szinte nullkilométeres példány – a Volán legutóbbi, 20 darabos megrendeléséből származik, és az Ikarus termékeit forgalmazó Electrobus Europe Zrt. jóvoltából vett részt a találkozón. Említést érdemel, hogy a jármű saját lábon, bármiféle technikai vagy logisztikai fennakadás nélkül teljesítette a székesfehérvári gyár és Meiningen közötti, oda-vissza közel 2000 kilométeres távot. Így végeredményben a Volán is képviseltette magát a rendezvényen, még akkor is, ha a magyar állami busztársaság népes nosztalgiaflottáját ezúttal nélkülöznie kellett a látogatóknak.

A továbbiakban – terjedelmi okokból csak felsorolás jelleggel – a magyar tulajdonú résztvevő járművekre helyezzük a hangsúlyt, hiszen a már említett elektromos Ikarus 120e mellett végül további három autóbusz érkezett hazánkból Meiningenbe, amelyek egytől egyig érdekes színfoltjai voltak a rendezvénynek.

Ilyen különlegesség volt a kimagasló esztétikai állapotnak örvendő, katonai kivitelű Ikarus EAG E95M (a gyártó belső nevezéktana szerint E95.70 altípus), amely az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár termékpalettájának egyedüli képviselőjeként szerepelt a rendezvényen. A közelmúltig a Magyar Honvédség kötelékében szolgált, ma már „obsitos” jármű magántulajdonban tölti nyugdíjas éveit. Az Ikarus EAG megszűnése miatt végül mindössze 18 példányban készült, Rába önjáró alvázra épített típus történetét korábban ebben a cikkünkben foglaltuk össze.

Szintén a magyar színeket képviselte egy kimondottan dinamikus kiállású, tűzpiros fényezésű, átépített Ikarus 256-os, amely utólagosan felszerelt, modern arculati elemeivel vonta magára a figyelmet. A német környezetben ritkaságnak számított az egykori Vértes Volán állományából származó, 1999-es gyártású Ikarus C56-os (C56.42 kivitel) is, amely ma már egy alapítvány tulajdonában áll. Bár a C56-os modellből és az egész Classic típuscsaládból újonnan mindössze egyetlen darabot sikerült Németországban értékesíteni, a meiningeni találkozón mégsem ez a kocsi volt a típus egyetlen képviselője: jelen volt egy vele teljesen azonos kivitelű, fehér fényezésű példány is, amely a Volánbusz felirat ellenére több más Classic-sorozatú Ikarus autóbusszal együtt ma már MBB társaság saját gyűjteményének része, a márka iránti keletnémet rajongás újabb szép példájaként.

Cikkünk megjelenését a Beaver Tradition támogatta.

45 kép -