Magazin

Képösszefoglaló: XVI. Ikarus nap Mátyásföldön

Az Otthonunk a XVI. kerület Egyesület Ikarus klubjának szervezésében idén szeptember 10-én, vagyis szokás szerint a hónap második szombatján került megrendezésre a mátyásföldi Ikarus nap. Az összejövetel a legendás magyar buszgyártó budapesti dolgozóinak évenkénti találkozójából mára az év egyik legjobban várt hazai veteránbuszos eseményévé nőtte ki magát, amit jó megközelíthetősége és az ingyenes belépés mellett családias hangulatának is köszönhet. Szokásunknak megfelelően ebben az évben is rövid képes beszámolóval jelentkezünk a helyszínről.

A 2007 óta sorozatban immár tizenhatodik alkalommal megrendezett mátyásföldi Ikarus nap népszerűsége továbbra is töretlen, mind látogatói, mind pedig résztvevői oldalról: idén nem kevesebb, mint 24 veterán vagy youngtimer korú Ikarus autóbuszt csodálhatott meg a kilátogató népes közönség. Szerencsére egy kis kezdeti bizonytalankodás után végül az időjárás is rámosolygott az eseményre, hiszen a reggeli borongós, esős kezdet után a déli órákra már verőfényes napsütés fogadta látogatókat, akik között sok volt a fiatal és a kisgyermekes család is – valahol itt kezdődik a rajongás a járművek iránt.

A kiállított autóbuszok ezúttal is megtöltötték nem csak a valaha volt Ikarus Művelődési Ház előtti teret, hanem a Margit utca túloldalán húzódó egykori főépület előtti parkoló nagy részét is. A bő két éve felújított művelődési ház alsó szintjén – amelyet a telephely jelenlegi, kínai tulajdonosa bocsátott rendelkezésre az épület dísztermével együtt – ezúttal is lehetőség volt a tablók, makettek és más relikviák alkotta Ikarus-kiállítás megtekintésére. Az említett díszterem szolgált a rendezvény megnyitó beszédeinek helyszínéül is.

Az országban fellelhető veterán Ikarus autóbuszok száma természetesen véges, így az idei Ikarus napon is többnyire a korábbi évekből, illetve más hasonló összejövetelekről már ismert járművek gyűltek össze, de mint szinte mindig, ezúttal is akadtak új jövevények a felhozatalban. Az alábbiakban képekkel illusztrálva, felsorolás jelleggel mutatjuk be a résztvevő buszokat, az újdonságot jelentő példányok élettörténetével pedig egy kicsit részletesebben is foglalkozunk.

Az Ikarus korai időszakára jellemző orrmotoros típusokat idén két, már igazi „törzsvendégnek” számító jármű, 1964-ben gyártott piros-fehér Ikarus 311-es, valamint a Lanta Consulting Kft. korhűen felújított, 1963-as évjáratú Ikarus 620-asa képviselte, utóbbi ezúttal ÁMG-406 típusú pótkocsija nélkül jelent meg. Ez az ún. trambusz (vagyis merev alvázas konstrukciójú, orrmotoros autóbusz) állandó résztvevője az évenkénti Ikarus napoknak, restaurálása óta szinte minden évben találkozhatunk vele a kiállított járművek között.

Amint az egy hazai veterán autóbuszos rendezvénytől elvárható, idén is tekintélyes létszámban képviseltették magukat a legendás 55/66-os típuspár tagjai, közismert nevükön a „farosok”, ezúttal 4:1 arányban a távolsági modell javára. Esetükben többnyire jól ismert járművekről van szó: a Lanta Consulting Kft. 1971-es évjáratú égszínkék 55-öse (55.21 altípus) mellett jelen volt a Malév egykori színtervét felidéző BKV-tulajdonú „faros”, valamint a Volánbusz két 55-öse, a Vértes Volán-eredetű piros fényezésű kocsi (55.52 változat) és a társaság értékmentési programjának keretében megújult, 1967-ből származó sötétzöld Ikarus 55 Lux (szintén 55.21 kivitel) is. A városi-elővárosi forgalomra tervezett testvérmodellt a Volánbusz szintén a közelmúltban felújított, 1972-es évjáratú Ikarus 66-osa (66.62 altípus) képviselte.

Tizenkét tagot számlált idén a 200-asok különítménye – vagyis a megjelent járművek felét az Ikarus legsikeresebb típuscsaládja adta -, amelyben egyaránt megtalálhatóak voltak kultikus 250-es, 256-os (köztük átmeneti jellegű modellként egy ex-Kapos Volános 256.42-es), 260-as és 266-os szóló típusok képviselői.

Három példány is jött a világ valaha volt legnagyobb darabszámban gyártott csuklós busztípusából, az Ikarus 280-asból, érdekesség, hogy valamennyi elővárosi kivitelben, egyikük a Classic sorozat homlok- és hátfali elemeivel modernizálva. Utóbbi kocsi személyében ugyanis nem eredeti C80-asról van szó: eredetileg NDK exportra készült (280.03 kivitel), majd később DUC-095 rendszámmal közlekedett az Agria Volán színeiben. Valamivel fiatalabb az idén selejtezett, DUD-619 rendszámú, 280.33F altípusba tartozó testvére – lévén 1995-ös gyártás-, továbbá tiszteletét tette egy kocsi az egykori Alba Volán flottájából is.

Személyes bánatom, hogy a többre hivatott 300-as távolsági típuscsaládból viszont ezúttal sem akadt egyetlen példány sem a résztvevők között. Igaz ugyan, hogy eleve viszonylag alacsony darabszámban gyártott járművekről van szó, de talán éppen ezért lehetne bármelyik hasonló rendezvény egyik fő látványossága az ízléses formavilágú turistabuszok egy-egy gyártáskori állapotra felújított példánya. Márpedig a 300-as sorozat tagjai korukból adódóan lassan végleg kikopnak a napi forgalomból, és a kisebb magánfuvarozók munkásszállító vagy alkalmi különjárataiként is egyre ritkábban találkozhatunk már velük – időszerű lenne tehát elkezdeni a még menthető darabok megőrzését.

A 400-as sorozat idei felhozatala alapján kis túlzással akár azt is hihetnénk, hogy Magyarország valamikor a kilencvenes évek elején visszatért az 1941-ben kivezetett baloldali közlekedéshez, a városi-elővárosi típuscsaládot ugyanis két jobbkormányos autóbusz képviselte. Természetesen Angliából hazahozott járművekről van szó, a North Somerset Coaches színeit viselő 480-as (480.93C kivitel) a két évvel ezelőtti, 2020-as mátyásföldi Ikarus nap szenzációja volt, részletesebb leírás az akkor írt cikkünkben olvasható róla. Az 1993-ban készült DAF alvázas autóbusz ma már magyar forgalmi rendszámmal fut és hazatérése óta rendszeresen feltűnik az Ikarusos témájú rendezvényeken, jelen volt például idén júniusban az Ikarus 415-ös típus BKV-s búcsúztatásán is.

Ma már az alacsony belépésű utódtípusból, az ugyancsak DAF alvázra – de már az SB220 ULF jelű kivitelre – épülő 481-esből is van hazahozott példány, amely éppen egy éve mutatkozott be a rajongóknak ugyanezen a rendezvényen, félkész állapotban ugyan, de a kétoldali átszállóajtókkal szerelt repülőtéri kivitel (481.82 altípus) így is nagy feltűnést keltett. Ebből a különleges változatból mindössze két példány épült 1998-ban – a képeinken látható kocsi az első közülük -, amelyek 1999 októberétől szolgáltak a londoni Heathrow repülőtéren, előbb a British Airways, majd később a OFJ Connections Ltd. társaság égisze alatt. A buszokat 2012-ben selejtezték, a szerencsésebbik egy Barnsley környéki roncstelepről került haza 2020 decemberében. Idén áprilisra befejeződött a páratlan jármű korhű restaurálása, így ismét eredeti fényében tündökölhet – ebben a minőségében az idei tapolcai nemzetközi Ikarus-találkozón volt látható először. Említést érdemel, hogy a látogatók az immár hagyománynak számító szavazáson idén ezt a buszt választották meg az Ikarus nap legszebb járművének, megtörve ezzel a „farosok” évek óta tartó dominanciáját ezen a téren.

Az idő múlását mi sem érzékelteti jobban, mint hogy a magántulajdonú, gyűjtői darabokként félretett autóbuszok között már feltűnnek az Ikarus EAG utolsóként legyártott, bőven az ezredforduló után készült típusai is. Sőt, egészen pontosan a legutolsó, 2006-ban gyártott E94-es (E94.53 kivitel) tette tiszteletét az idei Ikarus napon, amely nem csak a típus Rába B205.83-400 alvázra szerelt 13,5 méter hosszú nyújtott kéttengelyes változatának utolsó példánya, de a kihelyezett tájékoztató szerint egyúttal az utolsó 10 méternél hosszabb Ikarus EAG autóbusz is. Eredetileg egy ÁPV Rt. tender megnyerésének reményében készült, amely siker esetén további több tucat ilyen jármű legyártását eredményezhette volna, ám az akkorra már eldöntött gyárbezárás keresztülhúzta a számításokat. A buszt végül ülések nélkül értékesítették a Viszló Trans részére, ahol egészen 2022-ig szolgált FLX-429 rendszámmal. Az eredetileg tervezett specifikáció szerint a busz Komárom I típusú utasülésekkel rendelkezett volna, végül azonban csak a leghátsó sorba kerültek ilyen ülőalkalmatosságok, a többi helyen Körmend II fantázianevű, dönthető háttámlás ülések kerültek beépítésre, jelentősen emelve a komfortszintet. A busz Euro 3-as minősítésű, 6370 cm³-es, 278 lóerős (205 kW) Mercedes-Benz (korabeli hivatalos szóhasználattal DaimlerChrysler) OM 906 hLA típusú fekvő dízelmotorral rendelkezik, amely 6+1 fokozatú ZF 6S-1600 kézi váltón keresztül keresztül hajtja a hátsó kerekeket.

A rendezvényen megjelent egy E91-es midibusz (E91.53 altípus) is, amely szintén a kései darabok közül való, és nagyobb testvéréhez hasonlóan ugyancsak a Viszló Trans állományából került magántulajdonba idén, bár egyelőre még ez a busz is a csákvári székhelyű társaság flottaszínét viseli. Egy 2006-os évjáratú, görög exportból visszamaradt példányról van szó, amely eredetileg FSJ-781 forgalmi rendszámmal közlekedett és 2007 óta szolgált a Viszló Trans színeiben. Az Ikarus EAG számára külföldön szép sikereket hozó E91-es modellből összesen 22 darab került a midibuszokat nagy mennyiségben vásároló mediterrán országba. Ez a szám lehetett volna jóval nagyobb is, hiszen az Ikarus EAG az Athén buszközlekedéséért felelős ETHEL vállalat 220 darabos midibusz-tenderén is kiváló eséllyel indulhatott volna, ha az akkori tulajdonos, az Iveco irányítása alatt álló Irisbus-csoport nem akadályozza meg a magyar gyártó részvételét a saját, később alulmaradt típusának sikerét remélve.

A mai napig tetszetős formájú midibusz Rába B114.50-112 önjáró alvázra épül, amelyhez hegesztéssel rögzítették a felépítményt. A jármű végében Euro 3-as környezetvédelmi besorolású, négyhengeres, 4249 cm³ lökettérfogatú, 170 lóerős (125 kW) Mercedes-Benz OM 904 LA dízelmotor található, az erőátvitelről Allison T2000 típusú, 4+1 fokozatú automataváltó gondoskodik. A busz új gazdájának elmondása alapján egyelőre a szintén az ő tulajdonát képező, fentebb bemutatott E94-es műszaki rendberakása élvez elsőbbséget, de tervei szerint ezt követően sor kerül az E91-es felújítására is.

Az Ikarus EAG típusok idei felhozatalának harmadik tagja a már jól ismert bordó fényezésű, Scania alvázas E98-as turistabusz (E98.06 altípus) volt, amely szintén rendszeres, visszatérő résztvevője a mátyásföldi összejövetelnek és más tematikus Ikarus-találkozóknak is. A 2001-es évjáratú autóbusz egész pályafutását hazai magánüzemeltetőknél töltötte, mostani, harmadik tulajdonosa 2014-ben vásárolta meg, különjáratként pedig a mai napig lehet találkozni vele az utakon.

A napot az olyan, már hagyományosnak mondható kiegészítő programok teljessé, mint a tombola vagy a konvojban történő felvonulás az Örs vezér teréig, illetve onnan az egykori mátyásföldi Ikarus gyár területére, ahol ezúttal sem maradt el a fotózkodás és létesítmény közös dudaszóval való köszöntése. A helyszínen László Anna, az észak-amerikai piacot meghódító Ikarus 286-os csuklós autóbusz főtervezője dedikálta néhai férjével, a 200-as típuscsalád formáját megalkotó Finta Lászlóval közösen jegyzett új könyvét, amely a magyar gyártó történetének egyik legjelentősebb epizódját, a 200-as sorozat fejlesztésének körülményeit dolgozza fel páratlan részletességgel.