Retrohullám – a „nagy” Ikarus utolsó távolsági busza

A nemrégiben napvilágot látott hírek szerint ismét készülhet turistabusz Ikarus logóval. Az új busz a Viseon C13 luxusbusz alapjaira épülne, és állítólag nem Magyarországon történne az összeszerelése. Mindenesetre, ebből az alkalomból úgy döntöttünk, hogy egy rövid cikkben bemutatjuk a „nagy” Ikarus mátyásföldi gyárában készült utolsó turistabuszt, az 1999-es gyártású, különleges, mindössze egy példányban készült Ikarus 955-öst.

A személyautóknál nem megy ritkaságszámba a régi, legendás típusok új köntösben való felélesztése, hiszen a Volkswagen Beetle, a Mini Cooper, a Ford Mustang, sőt, immár a Trabant újkori adaptációja is elkészült. Az autóbuszok között azonban egyedülállónak számít a hasonló tisztelgés a nagy múltú típusok előtt, márpedig az Ikarus 955 éppen ebbe a rendkívül ritka kategóriába tartozó típus. Örvendetes, hogy a mátyásföldi üzemegységnek még az utolsó előtti évében is jutott ideje és energiája, hogy egy ilyen különleges autóbusszal emlékezzen meg története talán leghíresebb típusáról.

A nagy elődök útján

Vannak dolgok, melyek nagyon jól néznek ki papíron, aztán a való életben mégsem teljes a siker. A rossznyelvek szerint a 955-ös formaterve is ilyen, bár alapvetően nincs oka panaszra design terén a Zalavári József és Fodor Lóránt keze munkáját dicsérő turistabusznak. Az akkortájt éledő retrohullámot meglovagolva az Ikarus formatervezői is a cég talán leghíresebb típusához, nevezetesen a legendás „faroshoz”, azaz az 1953-ban bemutatott Ikarus 55-ös távolsági buszhoz nyúltak vissza. Ha jobban szemügyre vesszük a buszt, a nagy múltú előd számos formaeleme visszaköszön rajta. A homlokfal formája is a 55-öst idézi, a kisebb lámpák és a hűtőrács hiánya ellenére is. Utóbbit egy, a hűtőrács alakját idéző bemélyedéssel igyekeztek imitálni a tervezők. Érdemes megfigyelni az indexlámpák elhelyezését is a homlokfalon – itt valóban egyértelmű a formai rokonság. A homlokfal formáját az ötvenes-hatvanas évek Ikarus buszainak elmaradhatatlan jellegzetessége, a stilizált szárnyas logó koronázza meg, az első ajtó után pedig – akárcsak az Ikarus 55-ösnél – korabeli betűstílussal olvasható a busz típusa.

A homlokfalon jól beazonosíthatók a legendás elődmodell vonásai

A hátfal természetesen nem igazán hasonlíthat a faros legendássá vált (egyesek szerint egy orosz villanyborotvát utánzó) hátsó részéhez, hiszen tervezésekor azért a modern kor követelményeit és nem utolsósorban a műszaki alapként szolgáló Ikarus 396-os paramétereit is figyelembe kellett venni. Ennek ellenére halványan mégis felismerhetők az 55-ös modell vonalai: a függőlegesen elhelyezkedő körlámpák és az eredeti motorház vonalait sejtető bemélyedések gondoskodnak erről. A leghátsó, természetesen ragasztott oldalablakok sarkait feketítés segítségével optikailag lekerekítették, méginkább retrós megjelenést kölcsönözve ezzel a 955-ösnek.

Az Ikarus 955-ös hátfala. A „faros” legendássá vált hátsó részét nem igazán lehet utánozni

A busz oldalának feltűnő designeleme, hogy a hátsó kerekeket részben elburkolták – a dolog érdekessége, hogy ez nem az Ikarus 55-ös modell stílusjegye volt, sokkal inkább a sorozatgyártásba nem került Ikarus 303-asé, akárcsak az első ajtó utáni, optikailag előrefelé dőlő ablakoszlop. És akkor még megemlíthetnénk itt a dupla fényszórókat is, bár ezekre minden bizonnyal a fényerő növelése miatt volt szükség. Látható tehát, hogy ugyan főleg a faros vonalainak felélesztése vezette a formatervezők kezét a 955-ös megalkotásakor, sikerült belecsempészni a formatervbe valamit a 955-ösnél pontosan 40 évvel korábban kifejlesztett, korát megelőző, „szuperluxus” minősítésű prototípus csodabuszból is.

A 955-ös utasterében már nem találunk a híres ősre utaló motívumokat: a beltér lényegében megegyezik a 396-oséval, és ily módon a kilencvenes évek végének stílusát követi. Ettől függetlenül elegáns, és kellemes hangulatot áraszt a busz fedélzete. Az utastér a legkevésbé sem nevezhető sötétnek, de nem vetekedhet a faros utasterével, amely – mivel az 55-ös modell esetében a korabeli Ikarusokhoz hasonlóan a hagyományos ablakok felett a tetőhajlatban is ablakokat helyeztek el a tervezők – valóban páratlanul világos. Az utasok szórakozását fedélzeti audio-video rendszer biztosítja a hosszabb utakon. Az utastér kellemes hőmérsékletéért Thermo King légkondicionáló felel.

Bejáratott alapokon

Amint azt már említettük, a 955-ös a nagy sorozatban készülő, alvázas felépítésű 396-os modell alapjaira épült, a kifejlesztésével járó költségek csökkentése érdekében. Az elnevezéssel kapcsolatban tudni kell, hogy a gyári azonosítókat böngészve nem találunk Ikarus 955 jelű modellt a cég nyilvántartásában. Ennek oka egészen egyszerűen az, hogy az Ikarus spórolni kívánt a típusbizonyítvány megszerzésének költségeivel, így a típus gyári azonosítóként a 350.70, hatósági azonosítóként pedig a 396.70A jelet kapta, a busz gyári adattábláján is ezek szerepelnek. Műszaki szempontból a 955-ös gyakorlatilag megegyezik az Ikarus 396-ossal, ahhoz hasonlóan 12 000 mm hosszú, emellett a felszereltség, az ajtóelrendezés (1-1-0) és a csomagtér mérete is azonos. Az autóbusz DAF alvázra épül, mozgatásáról 11 630 cm³-es, 365 lóerős (268 kW) Euro 2-es minősítésű DAF WS 268M motor gondoskodik, a lóerők aszfaltra jutásáért ZF gyártmányú mechanikus váltó felel.

Az 1999-ben készített buszt 2000. áprilisában a Bács Volán vette állományba, a társaság járművezetői 2000. április 28-án vették át a gyár képviselőitől Mátyásföldön. A busz jelenleg is közlekedik, rendszáma HFW-607; általában a Budapest-Baja vonalon lehet találkozni vele, de új korában alkalmanként külföldi járatokat is teljesített. A homlokfalon található hűtőrács-imitáló mélyedést az üzemeltető időközben eltérő festéssel emelte ki, így a típus méginkább hasonlatossá vált méltán híres felmenőjéhez. Mivel a busz nem igazán kiforrott konstrukció (annak ellenére, hogy sorozatban gyártott alapokra épül), az utóbbi időben viszonylag sok műszaki probléma akadt vele.

A 955-ösből mindössze egyetlen példány készült, további példányok gyártását nem is tervezték. Ennek ellenére nem csak pusztán egyedi formai tanulmányról van szó, a 300-as típuscsalád megjelenésének modernizálása ekkor már egyébként is erőteljesen napirenden volt a cégnél, elsősorban az angol vevők sürgetésének hatására. A 955-ös igazából a forma modernizálására tett kísérletnek is felfogható, bár, ahogy mondtuk, kezdettől fogva egyedi darabnak szánták.

Reméljük, hogy szolgálata végeztével a busz nem a bontóban végzi, hanem egy hozzáértő és megfelelő odaadással rendelkező gyűjtő garázsában vagy esetleg egy múzeumban – ennyit mindenképp megérdemelne a mátyásföldi turistabusz-gyártás utolsó hírmondója.

Fotók: Ikarus archívum