Hidrogén helyett akkumulátor: villanybuszokká alakítják át Liverpool hidrogénbuszait

A fejlemények előzményeit ismerők számára talán nem meglepő, ugyanakkor mindenképpen beszédes fejlemény, hogy Liverpool több évnyi sikertelen próbálkozás után arra a következtetésre jutott, hogy nem invesztál tovább a hidrogénüzemű autóbuszokba, és meglévő, 20 darabos Alexander Dennis emeletes hidrogénbusz-flottáját is akkumulátoros elektromos hajtásúra alakítja át. A brit hidrogénbusz-projektek több városban is komoly kihívásokba ütköztek – műszaki hibák, alacsony rendelkezésre állás és akadozó hidrogénellátás miatt –, ám ezek közül különösen kirívó példa Liverpool esete. A járművek több mint 18 hónapja nem tudnak menetrend szerinti forgalomban közlekedni, és üzembe állításuk óta mindössze mintegy 450 menetrendi utat teljesítettek, mielőtt a műszaki és üzemanyag-ellátási problémák miatt ideiglenesen leállították volna őket.

Sok esetben a hidrogénüzemű autóbuszok beszerzését elsősorban politikai és kommunikációs szempontok vezérlik, miközben az üzemeltetési és rendszerszintű kérdések csak másodlagos szerepet kapnak. Ilyen környezetben az eredmény gyakran előre borítékolható: a projektek végül irányváltásra kényszerülnek, ahogyan az most Liverpool esetében is történt. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy léteznek olyan – elsősorban németországi – példák is, ahol a hidrogéntechnológia működőképesnek bizonyult, és a járművek már nem kísérleti jelleggel, hanem a napi közszolgáltatás szerves részeként üzemelnek. Ezekben az esetekben a beruházásokat következetes szakmai előkészítés előzte meg, a működés feltételeit pedig stabil – jellemzően helyben előállított – hidrogénellátás, kiépített és üzembiztos töltőinfrastruktúra, valamint a technológiát jól ismerő, felkészült üzemeltetői és szervizháttér biztosítja.

A problémák többségére a gyorsan elindított, demonstrációs jellegű projektekben jellemzően csak utólag reagálnak, így a hidrogénüzemű autóbuszok fenntartása rövid időn belül fenntarthatatlanná válik. Az üzemeltetési költségek jelentősen meghaladják mind a dízel-, mind az akkumulátoros elektromos alternatívákét; egyes becslések szerint a fajlagos kilométerköltség akár kétszer-háromszorosa is lehet a tisztán elektromos buszokénak. Ennek elsődleges oka a hidrogén előállításának, szállításának és tárolásának magas költsége, valamint a komplex technológiából fakadó karbantartási igények és a speciális szaktudást igénylő személyzeti háttér biztosítása. Mindez rávilágít arra, hogy a hidrogénüzemű autóbuszok bevezetése nem pusztán járműtechnikai kérdés, hanem összetett, rendszerszintű kihívás. A működés során jelentkező problémák több projekt esetében is ellehetetlenítették az üzemszerű közlekedést. Ezek a tapasztalatok jól mutatják, hogy a technológia önmagában nem elegendő, sikeres alkalmazásához elengedhetetlen a megfelelő működési környezet és intézményi háttér kiépítése – amelynek hiánya Liverpoolban végül a program kudarcához vezetett.

Liverpoolban elsődlegesen a zöld hidrogénüzemanyag ellátásával kapcsolatos nehézségeket jelölték meg a program leállításának fő okaként. A legnagyobb kihívást azonban nem önmagában a hidrogén alkalmazása, hanem a valóban zöld, vagyis megújuló energiaforrások felhasználásával előállított hidrogénhez való hozzáférés jelenti. A zöld hidrogén termelése ugyanis jelentős mennyiségű megújuló villamos energiát igényel, amely a világ nagy részén jelenleg még korlátozottan áll rendelkezésre. Bár a hidrogén előállítására léteznek lényegesen olcsóbb módszerek is – ilyen például a jelentős szén-dioxid-kibocsátással járó gőz-metán reformálás –, ezek alkalmazása a közösségi közlekedés dekarbonizációs céljaival nehezen egyeztethető össze. Amennyiben egy hidrogénüzemű jármű nem zöld, hanem úgynevezett szürke vagy barna hidrogénnel üzemel, annak teljes életciklusra vetített kibocsátási profilja akár kedvezőtlenebb is lehet, mint a korszerű dízelüzemű autóbuszoké. Ilyen feltételek mellett a hidrogénbuszok üzembe állítása nemcsak gazdaságilag, hanem környezetvédelmi szempontból is nehezen indokolható.

A projekt átfogó felülvizsgálatát követően Liverpool arra a döntésre jutott, hogy nem folytatja a hidrogéntechnológiába irányuló beruházásait, és meglévő hidrogénüzemű autóbusz-flottáját akkumulátoros elektromos hajtásúra alakítja át. A térség közlekedésszervező hatóságának tájékoztatása szerint az Alexander Dennis Enviro400 FCEV járművek tisztán elektromos üzemre történő átalakításáról szóló döntést a hidrogénbusz-program részletes, több szempontú értékelése alapozta meg, amely kiterjedt a globális hidrogénellátási láncok helyzetére és az üzemanyagárak alakulására is.

A régió által korábban beszerzett 20 darab Alexander Dennis hidrogénbusz tíz-tíz példányban került az Arriva és a Stagecoach üzemeltetésébe. Az Arriva állományába sorolt járművek a 2023-as leszállításukat követően csupán eseti jelleggel közlekedtek, míg a Stagecoach részére átadott példányok egyáltalán nem álltak menetrend szerinti forgalomba utasokkal. Bár a közlekedésszervező hatóság 2024 közepén még arról számolt be, hogy sikerült biztosítani a zöld hidrogén ellátását, a gyakorlati üzemeltetés során az üzemanyag-hozzáférés továbbra is bizonytalannak bizonyult, az Arriva által üzemeltetett autóbuszok is legutóbb mintegy 18 hónappal ezelőtt szállítottak utasokat.

A liverpooli hidrogénes Envirók akkus villanybusszá történő átalakítása azonban nem egyetlen okra vezethető vissza, hanem a projekt során feltárt problémák együttes hatására. A bizonytalan üzemanyag-ellátás mellett meghatározó tényezőt jelentettek a tartósan magas hidrogénárak, az üzemanyagcellás járművek akkumulátoros autóbuszokhoz képest alacsonyabb energiahatékonysága, a bonyolultabb és költségesebb karbantartás, valamint az infrastruktúra kiépítésével és üzemeltetésével kapcsolatos nehézségek. A fokozott biztonsági követelmények teljesítése további terheket rótt az üzemeltetésre. Mindezek együttesen érdemben rontották a járművek közösségi közlekedésben való alkalmazhatóságát. A projekt megvalósítása során jelentkező műszaki inkompatibilitások, a hidrogéntöltő kapacitás korlátozottsága, valamint a megfelelő szervizháttér hiánya az üzemszerű működést tartósan akadályozta, és egyúttal rávilágított az előkészítés és a rendszerszintű tervezés hiányosságaira.

Liverpool döntésével így csatlakozik azon városok egyre bővülő köréhez – nemcsak az Egyesült Királyságban, hanem Európa más térségeiben is –, amelyek a hidrogénüzemű autóbuszokra épülő stratégiájukat felülvizsgálták, és a gyakorlatban kiszámíthatóbb, üzembiztosabb megoldásnak bizonyuló akkumulátoros elektromos hajtás felé fordultak. Az irányváltást választó települések között találjuk többek között a németországi Wiesbadent, a franciaországi Paut és a svédországi Sandvikent is.

3 kép -