Kitekintő

Alapításának ötvenedik évfordulóját ünnepli az Iveco

Az európai járműipar szempontjából jelentős év volt 1975, ekkor jött létre ugyanis az Iveco, amely ma a haszonjárművek teljes skáláját kínálja vásárlóinak. Az olasz gyökerekkel rendelkező, ám az elmúlt fél évszázad során igazi multinacionális nagyvállalattá bővült cég életében fontos szerepet tölt be a buszgyártó üzletág, az Iveco Bus is, amelynek kínálata lefedi szinte az összes piaci szegmenst a városi típusoktól kezdve az intercity, távolsági és iskolabuszokon át a minibuszokig. A jubileum tiszteletére június 12. és 15. között „50xBeyond” néven egy nagyszabású ünnepséget tart majd Torinóban az Iveco Group, addig pedig egy átfogó sajtóanyagban foglalták össze a márka történetének legfontosabb epizódjait és kiemelkedő jelentőségű busztípusait.

A ma már világszerte jól ismert márkanév az Industrial Vehicles Corporation rövidítése, így eredetileg csupa nagybetűvel, IVECO alakban írandó. A napjainkban Európa meghatározó haszonjárműgyártói közé tartozó cég 1975-ben jött létre a Fiat Veicoli Industriali, az annak érdekeltségébe tartozó Lancia Veicoli Speciali és Officine Meccaniche (OM), valamint az Unic és a Magirus-Deutz egyesülésével. A vállalat 1991-ben újabb két olasz vállalkozás, az autóbusz karosszériákat építő Sicca illetve az elekromos és hibrid hajtású prototípusokat fejlesztő Altra, valamint a teherautó- és buszgyártóként is ismert spanyol Pegaso bekebelezésével tovább gyarapodott. Nyolc évvel később, a Renault buszgyártó részlegével létrejött fúzió eredményeként megalakult az idehaza máig rossz emlékű, az alapítók mellett az Heuliez, az Ikarus, a Karosa, az Orlandi és a Pegaso márkákat összefogó – és nagyrészt magába is olvasztó – Irisbus csoport, amely akkoriban Európa második legnagyobb buszgyártója volt. A konszernben a Renault V.I. tulajdonrészének kivásárlásával az Iveco 2003-ra kizárólagos tulajdonossá vált. Az Irisbus márkanévnek és a delfint formázó emblémának újabb tíz év elteltével, 2013-ban intett búcsút a cég, az autóbuszos divízió ekkor vette fel a ma is használt Iveco Bus nevet.

Firenzei rendeltetésű Iveco CityClass CNG, homlokfalán már az Irisbus delfines logójával

A fél évszázados jubileum alkalmából kiadott sajtóanyagában az Iveco néhány konkrét típust is megemlít, amelyek mérföldkövet jelentettek a buszgyártó részleg történetében. Ezek közé tartozik a nyolcvanas években az Iveco 471-ből kifejlesztett kettős üzemmódú duóbusz, az Iveco CityClass rendre 1998-ban, illetve 2003-ban bemutatott CNG- és hidrogénhajtású kivitelei, a 2006-ban megjelent és mára több mint 65 000 eladott példánynál járó népszerű Crossway típuscsalád, az Irisbus Citelis és a vele műszakilag rokon Heuliez GX 327/GX 427 típuspár 2010-ben piacra lépett hibrid hajtású változatai, vagy éppen a 2013-as genfi UITP kongresszuson bemutatott, modellfrissített formában ma is kapható Urbanway sorozat, amely nemcsak a cégcsoport első Euro VI-os emissziós normát teljesítő autóbusza volt, hanem egyúttal az első jármű is, amely már az Iveco Bus márkanév alatt debütált. A tisztán elektromos hajtású modellek 2015-től kezdtek megjelenni a cégcsoport kínálatában, elsőként az Heuliez GX 337 ELEC képében, amelyet Franciaország határain kívül 2019 óta Iveco E-Way néven forgalmaznak. Utóbbi típusból azóta már hidrogénhajtású változat is készül, az elektromos portfólió pedig időközben az elővárosi-helyközi Crossway Low Entry ELEC és Crossway ELEC típusokkal, valamint az eDaily minibusszal is kibővült.

A kétféle magassággal kínált Iveco EuroClass távolsági busz 1993-tól 2007-ig szerepelt a termékpalettán

Az Iveco Bus a három európai kutató-fejlesztő központja mellett jelenleg hét gyártóbázist tart fenn világszerte, közülük a legfontosabbak a franciaországi Rorthais-ban és Annonayban, illetve a csehországi Vysoké Mýtóban működő gyáregységek – utóbbi két nagy múltú üzem a 100, illetve 130 éves fennállását ünnepli idén. Rajtuk kívül az olaszországi Bresciában és Foggiában, valamint a brazíliai Sete Lagoasban és az argentínai Córdobában is végzik az Iveco Group különféle autóbuszainak legalább részbeni összeszerelését. A zéró emissziós modellek a piaci igény nagyobb arányú felfutásáig kizárólag az Heuliez rorthais-i gyárában látták meg a napvilágot, ma már azonban Annonayban és az Iveco Bus legnagyobb gyárának számító Vysoké Mýtó-i létesítményben is készülnek ilyen járművek. A cégcsoport globálisan kiterjedt kereskedőhálózattal és mintegy 1000 szervizponttal szolgálja ki ügyfeleit.