Ennek az ára 407! – autóbuszok Bud Spencer és Terence Hill filmjeiben

A legendás filmbeli pofonosztó páros, Bud Spencer és Terence Hill megunhatatlan vígjátékai a mai napig hatalmas népszerűségnek örvendenek Magyarországon – többek között e sorok írója is nagy rajongójuk. A duó számos filmjében kaptak kisebb-nagyobb szerepet különféle járművek, ezek közül a személyautókat már sokszor kitárgyalták a hazai autós szakportálokon is. Mi most péntek esti könnyedebb olvasnivalóként a buszokat gyűjtöttük össze, mert ugyan sokszor csak érintőlegesen bár, de ezek is feltűnnek a felejthetetlen színészek mellett a mozivásznon. 

Bedford TJ J2 (Én a vízilovakkal vagyok)

A Dél-Afrika és Zimbabwe területén forgatott 1979-es Én a vízilovakkal vagyok számos jelenetében látható, meglehetősen viharvert állapotú tarka Bedford TJ J2 az egyik legkomolyabb szerepet kapó autóbusz a Bud Spencer-Terence Hill filmekben, elvégre maga a főszereplő, Tom (Bud Spencer) közlekedik vele, aki szafarizó turisták szállítására, szabadidejében pedig a környék gyermekeinek fuvarozására használja. A jármű a filmben dicstelen véget ér, miután az aktuális főgonosz, Mr. Ormond gazfickói által vezetett International nyergesvontatóval történő „összetűzést” követően egy fékhiba következményeként hőseink felborulnak vele, jócskán meggyűrve a gépet. A cikk címében szereplő mondat is ebből a filmből származik: Tom a történet szerint 407 fontért vásárolja a buszt, amit később az unokatestvére, Slim (Terence Hill) kunyhójáért kapott pénzből fizet ki.

A magyar szemmel leginkább a „Fakarusz” színvonalához hasonlítható járművön jól látszik, hogy teherautó alapra épül: a műszaki bázisaként szolgáló Bedford TJ típus 1958-ban mutatkozott be, és bár viszonylagos elavultsága miatt hazájában nem fogyott jól (1975-ben be is szüntették a brit forgalmazást), a fejlődő országokban nagyon népszerűnek bizonyult, így különböző márkajelzések alatt végül egészen 1998-ig gyártották. A vásárlók hathengeres benzin, illetve négy- vagy hathengeres dízelmotorok közül választhattak, a J2 típusjelzés a három tonna teherbírású változatot jelölte. Közülük jónéhányat busszá alakítottak, jellemzően 14-20 utasüléssel felszerelve, akár a filmben láthatónál jóval igényesebb kivitelben is.

Dodge D-600 (Banános Joe)

A Dodge D-600-as 1974-től gyártott generációja is elsősorban teherautóként ismert, de fülkés alvázként is megvásárolható volt, az erre épülő autóbuszok pedig Dél-Amerika egyes országaiban ma már legendás típusnak számítanak. Egy ilyennel utazik a Puerto Grande néven említett nagyvárosba Banános Joe, azaz Bud Spencer is (miután alaposan elpáholta a magát banánkirálynak nevező helyi maffiózó, José Alfonso Torcillo embereit, főnökük pedig a film során először, de nem utoljára magát a mélybe vetve menekült el hősünk elől), hogy rendezze személyes okmányait és banánkereskedői engedélyét. A busz változatnak itt csak egy rövid villanásnyi szerep jut, a D-600-as teherautók viszont egy több mint öt perces, emlékezetes jelenetsort kapnak, ebből a típusból kerül ki ugyanis egy híján az összes induló a limasi folyami kikötőtől Puerto Grandéig tartó kamionversenyen.

A D-600-as platformjára jelentős számban készültek iskolabuszok is, de – amint az látható – Dél-Amerikában városi forgalomban is széles körben használták a típust. Az 1982-ben bemutatott filmet Kolumbiában forgatták, ahol a fővárosban, Bogotában még a kilencvenes évek végén is lehetett találkozni velük az utakon – itt a helyi gyártás miatt különösen népszerű volt. A D-600-asokat alapesetben különféle lökettérfogatú és teljesítményű V8-as Chrysler motorokkal szerelték.

GMC T8H-5307A „New Look” (Szuperhekusok)

Mozgalmas események színteréül szolgál az a GMC T8H-5307A „New Look”, amely a Miamiban játszódó 1985-ös Szuperhekusok című alkotásban tűnik fel kétszer is egymás után a film elején – a pályaszám (8005) alapján mindkét jelenetnél ugyanazt a járművet használták. A reptéri járat fedélzetére feltolakodó útonálló rablóbanda az első alkalommal sikeresen kifosztja ugyan az utasokat, másodjára viszont belefutnak az épp civilben utazó Steve-be (Bud Spencer) és Dougba (Terence Hill), így rövid úton a fogdán landol a díszes társaság.

A General Motors azóta már megszűnt autóbuszos divíziója által gyártott „New Look” széria évtizedeken át Észak-Amerika meghatározó, ikonikus városi busztípusa volt. Az Egyesült Államokban 1959-től 1977-ig, Kanadában pedig 1962-től egészen 1986-ig gyártották, ezen idő alatt összesen 44 484 darab készült belőle. A magyarul leginkább „új kinézetnek” fordítható elnevezést az 1940 és 1969 között, tehát némi időbeli átfedéssel gyártott „Old Look” kivitelektől való megkülönböztetésként kapták a típuscsalád tagjai. Az alumíniumötvözetből készült önhordó vázszerkezettel és jellegzetes döntött ablakoszlopokkal rendelkező modellt hazájában „fishbowl”-nak, azaz „akváriumnak” is becézték a korai kivitelek hat részből álló osztott, hajlított szélvédője miatt. A típuscsalád számtalan kivitelben, háromféle hosszváltozatban, változatos ajtóelrendezéssel készült. A filmben egy negyedik generációs, 40 láb (12,2 méter) hosszú, kettős hátsó ajtóval szerelt példány szerepel. Amennyiben helyesen azonosítottuk a pontos kivitelt, a típusszám alapján a filmben látható buszt V8-as Detroit Diesel 8V71N erőforrás hajtja (a „New Look” sorozat tagjait kétféle V6-os Detroit Diesel motorral is szerelték, az automata váltó minden esetben az Allison terméke volt).

Fiat 343 Padane Esse (Akit Bulldózernek hívtak)

A maga idejében kifejezetten modernnek számító Fiat 343 alvázra több olasz manufaktúra is épített karosszériát a hatvanas és hetvenes években. Az 1978-as Akit Bulldózernek hívtak című filmben egy Padane karosszálású példány tűnik fel: a negatív főszereplő Kempfer őrmester és amerikai katonái ezzel utaznának a volterrai etruszk sírvárosba, ám az antik művelődés helyett inkább a kocsmai bunyót választják Bulldózerrel (Bud Spencer) és a hozzá csapódó olasz fiatalokkal – borítékolható eredménnyel. Bár Kempfer felettese, az őrmester kicsapongásait rossz szemmel néző ezredes személyesen ellenőrzi, hogy a bajkeverők felszállnak-e a buszra, azok pár másodperccel később már az elinduló jármű mögül bújnak elő – talán a takarásban lévő hátsó utasajtót használhatták…

A Fiat 343 az olasz cégóriás első sorozatgyártású farmotoros buszalvázaként 1966 és 1978 között volt része a termelési programnak, utódja már Iveco márkanéven mutatkozott be. A filmben szereplő 11 méteres példány a ma is létező Turitalia utazási iroda színeit képviselte. Méretéből adódóan minden bizonnyal 9819 cm³ lökettérfogatú, 194 lóerő (143 kW) teljesítményű Fiat 8200.12 dízelmotorral rendelkezett (a 343L típusjelzésű 13 méter hosszú változatba a nagyobb, 10 308 cm³-es, 208 lóerős (153 kW) Fiat 8200.13 erőforrást szerelték).

Fiat 418 AL Cameri (Piedone Afrikában)

Tengerentúli kollégáikhoz hasonlóan nincs szerencséjük azoknak a fegyveres csibészeknek sem, akik a Piedone Afrikában című film legelején Nápoly egyik helyi buszjáratán próbálkoznak az utasok kirablásával: az éppen alkalmi buszvezetőként ténykedő Rizzo felügyelő, azaz Bud Spencer szokásos módszerével, az ökleit használva magyarázza el nekik, hogy a lopás bűn. Az előzőeknél valamivel komolyabb hangvételű film bevezető jelenetében egy 1973-as évjáratú Fiat 418 AL Cameri fedélzetén osztják a pofonokat, amely végül egyenesen a rendőrőrsre szállítja a pórul járt bandát.

A típus Olaszország legkelendőbb városi autóbusza volt a maga idejében: 1971 és 1982 között mintegy 6900 darabot gyártottak belőle. Az utolsók még a 2000-es évek elején is közlekedtek egyes olasz városokban – köztük Rómában is -, napjainkban pedig lelkes itáliai járműbarátok több restaurált példányt is őriznek közülük. A hathengeres, 9819 cm³-es, kezdetben 183, majd később 194 lóerős (135-143 kW) Fiat 8200.12.035 erőforrással szerelt, padló alatti középmotoros 418-as alvázat is számos olasz karosszériaépítő cég vette kezelésbe. A filmben szereplő példány mindazonáltal a Fiat saját felépítményével rendelkezik, amit a Piemont tartománybeli Cameriben gyártottak – a második világháború befejezésétől kezdve egészen a Flumeriben található (napjainkban már az IIA tulajdonát képező) Iveco-gyár megnyitásáig itt készültek az eredeti Fiat karosszériás kivitelek. A típusjelzésben szereplő AL kiegészítés a leghosszabb, 11 méteres, 102 fős befogadóképességű szóló kivitelre utal. A Piedone által rögtönzött rabszállítóvá alakított 3423-as pályaszámú kocsi az akkori nápolyi közlekedési vállalat (Azienda Tranvie Autofilovie Napoli, röviden ATAN) állományában szolgált a forgatás (1977-78) idején. Ahogy a filmben is látható, felszállásra a leghátsó utasajtó szolgált, itt alakították ki a kalauzülést is.

Pegaso Comet 5061 Ackermann (Különben dühbe jövünk!)

Az autórajongóknak egyébként is ajánlott Különben dühbe jövünk! című 1974-es alkotásban Kid (Terence Hill) egy 1964-ben gyártott Pegaso Comet 5061 lakóbusszal érkezik történet helyszínéül szolgáló Madridba. A jármű, amely egyúttal versenyautó-szállító kamionként is szolgál hupikék szemű barátunk számára, főleg a film elején látható hosszabb ideig, de később is megjelenik, például amikor Ben (Bud Spencer) a bal hátsó kerék leszerelésével igyekszik megakadályozni, hogy Kid esetleg meglógjon a bonyodalmak központi elemét (és hőseink között birtokvita tárgyát) képező piros, sárga tetős Puma buggyval, amíg ő alszik.

A filmben egy, a német Ackermann által felépítményezett példány szerepel, amint az jól beazonosítható a tető elején látható jellegzetes szárnyas díszítésből. Az oscherslebeni cég az egykor Spanyolország meghatározó haszongépjármű-gyártójának számító Pegasóval ellentétben máig létezik, napjainkban különféle pótkocsikat gyárt. Az orrmotoros Pegaso Comet 5061 alvázra szép számmal készültek hagyományos utasszállító – főként közepes távú helyközi forgalomra szánt – autóbuszok is a hatvanas évek derekán. Ezeket a Pegaso saját 6,5 literes, 125 lóerős (92 kW) dízelmotorjával és hatsebességes kézi váltóval szerelték.