Magazin

Mitikus midibuszok – Ikarus 405-ösök Görögországban

Az kilencvenes évek talán legismertebb magyar midibuszának számító Ikarus 405-ös története viszonylag jól feldolgozott fejezete a hazai buszgyártásnak, a külföldre eladott darabok többségének életútja is jól ismert szakmai körökben. Az évtized második felében Görögországba értékesített példányok sorsáról viszont hosszú éveken át jóformán semmit sem lehetett tudni, emiatt sokáig tartotta magát a híresztelés, hogy egy sem közlekedik már belőlük. A legendás magyar buszgyártó termékei kapcsán azonban nem először hangzik el a jól ismert mondás, miszerint akinek halálhírét keltik, az sokáig él – ez a megállapítás igaz az elveszettnek hitt görög 405-ösökre is, amelyekből három példány napjainkban is üzemképes, sőt, még ma is aktív használatban van. Cikkünkben áttekintjük a járművek történetét és összeszedjük, mit lehet tudni a jelenleg is működő példányokról.

Görögországba összesen nyolc darabot szállított a típusból az Ikarus

Az összesen 118 példányban gyártott Ikarus 405-ös nem tartozik a magyar buszgyártás sikertípusai közé. A kilencvenes évek első felében kifejlesztett, Euro 1-es minősítésű Perkins Phaser 135T típusú négyhengeres, 3980 cm³-es, 137 lóerős (101 kW) dízelmotorral és Voith Midimat BR 12.5 automataváltóval szerelt, 7,3 méter hosszú városi midibusz mai napig közlekedő utolsó darabjai hosszú és hányattatott pályafutásuk végén lassan kikopnak a budapesti utakról is. Mára az egyetlen Volán-tulajdonú példány is az enyészeté lett, az utolsó hírmondók egyikeként a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tűzpiros 405-ösével lehet még találkozni elvétve a forgalomban. Az Ikarus azonban annak idején nem csak a hazai közlekedési társaságoknak szánta a típust, és a kínálkozó piaci rést kihasználva külföldre is exportált a Mátyásföldön gyártott midibuszokból, többek között az ilyen járművek fellegvárának számító Görögországba is, ahová 1997-ben három, 1998-ban pedig további öt kocsi került.

Görög megrendelésre készült, átadásra váró Ikarus 405-ösök a mátyásföldi gyár udvarán. A kijelzőn olvasható felirat (Neorio-Pórosz) alapján strandjáratra szánták őket

Az Ikarus 405-ös először 1994-ben tűnt fel Görögországban, amikor a prototípust az Ikarus EAG nagyobb modelljeivel együtt Thesszalonikiben bemutatták a helyi üzemeltetőknek. Ezt követően a kilencvenes évek közepén demóbuszként használt, később pedig a Somló Volán flottájába került példányt szállították ki tesztelésre a mediterrán országba. A jármű többek között Póroszon is vendégszerepelt, ahol a fellelhető képek alapján utasforgalomban is kipróbálták. A tesztfutás sikeresen zárult, a fordulékony és agilis midibusz megtetszett a helyi, önkormányzati tulajdonú szolgáltatónak, lehetővé téve ezzel a későbbi üzletet. A görög megrendelésre készített példányok különböző fényezéssel hagyták el a gyárat, többségük fehér színben, az övvonal alatt körbefutó sárga csíkkal díszítve, de készült szürke alapon kék csíkozású és egy rendkívül összetett bordó-ezüst színtervű példány is. Az egykori görög kontingens pontos összetétele és rendeltetési helye egyébként a mai napig az egyik leghomályosabb folt a 405-ösök történetében – ha valaki rendelkezik erre vonatkozó hiteles információkkal, kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot, minden érdemi kiegészítést örömmel fogadunk.

Az egyik leglátványosabb és legrejtélyesebb görög példány (Fotó: Ikarus archívum/busztipusok.hu)

A Görögországba szállított midibuszok a 405.08 és 405.08A altípusokba tartoztak, és egységesen IMAG Halas típusú utasülésekkel, FOK-GYEM gyártmányú elektronikus utastájékoztató kijelzőkkel, valamint kiviteltől függően elhúzható vagy kibillenthető oldalablakokkal szerelték fel őket. Érdekesség, hogy az ablakokat az éghajlati sajátosságokhoz igazodva az Ikarus EAG korabeli helyközi-távolsági típusaira jellemző, lehúzható napárnyékoló rolóval is ellátták. A hátfalon a rendszám elhelyezése és megvilágítása eltért a többi 405-ösétől, a motortérajtón ugyanis nem alakítottak ki külön mélyedést a forgalmi azonosító számára. Ezek voltak az utolsóként legyártott 405-ösök, mivel ekkorra a főként a budapesti kocsikkal szerzett kedvezőtlen tapasztalatok és a közel azonos méretű, de modernebb, alacsony belépésű Ikarus EAG E91-es feltűnése megpecsételte a 400-as típuscsalád legkisebb modelljének sorsát.

A képen minden bizonnyal a ma is Álimoszban szolgáló kocsi új állapotában

Amíg a lengyel, a cseh és főként a német piacra gyártott példányok életútja végig jól lekövethető volt, addig a görög rendeltetésű 405-ösök szinte már a leszállításuk pillanatától kezdve kikerültek a hazai buszrajongók látóköréből, részben a nyelvi nehézségek, részben pedig a kevés elérhető információ miatt, így a mai napig ezek a legkevésbé ismert darabjai a típusnak. Sokáig a Pórosz szigetének egyik part menti magaslatán álló elhagyatott, graffitisek martalékévá lett roncsot ábrázoló fénykép volt az egyetlen szélesebb körben ismert momentum a magyar midibuszok utóéletéről. A már említett bordó-ezüst kocsit ezzel nagyjából egy időben egy valószínűsített roncstelepen fotózták, így hamar elterjedt a hazai buszos körökben, hogy a Görögországba értékesített 405-ösök legkésőbb a 2000-es évek második felében mind ugyanerre a sorsra jutottak – az akkoriban elérhető forrásaink alapján mi magunk is erről számoltunk be a típus történetét feldolgozó korábbi, 2015 januárjában írt kétrészes cikkünkben. Az ezredfordulót követő évtized végén berobbanó gazdasági válság azonban érzékenyen érintette a korszerű midibuszokat addig előszeretettel vásároló görögöket, talán ennek is köszönhető, hogy mint kiderült, szerencsére nem volt igazunk, és legalább három példány fennmaradt, sőt, a mai napig üzemel is a görög exportra gyártott midik közül.

Az utolsó mohikánok egyike: az ΔΠ 161 pályaszámú, 1997-ben gyártott Ikarus 405-ös a görögországi Pátra városában, 2022 júniusának végén (Fotó: Bagyinszki Tamás)

A sokáig elveszettnek hitt görög 405-ösökről – amelyek tehát valójában soha nem is tűntek el – csak az elmúlt években kezdtek el megjelenni képek az interneten. Bár a buszok némelyike idén már betölti a huszonötödik életévét is, van remény, hogy még néhány esztendőig lehet utazni velük közforgalomban, annak ellenére, hogy a jellemzően török (főként Karsan) gyártmányú modern midibuszok térnyerése folyamatos az országban.

Korát meghazudtolóan jó állapotnak örvend a 25 éves midibusz (Fotó: Bagyinszki Tamás)

A túlélő 405-ösöket egyrészt a Peloponnészoszi-félsziget északi partvidékén fekvő, közel 170 000 lakosú Pátra (görögül Πάτρα) városának kikötőjében, másrészt az Athén déli agglomerációjában található Álimosz (görögül Άλιμος) utcáin kell keresni. A két pátrai kocsi az 1997-ben kiszállított, kibillenthető oldalablakokkal szerelt háromdarabos szériába tartozik – korábban az a hír járta, hogy a mediterrán éghajlat miatt az ablakok átalakításra kerültek, ám az utaskomfort növelését végül inkább légkondicionáló beépítésével oldotta meg az üzemeltető (bár a gyászos véget ért póroszi kocsin mintha valóban utólagos átépítés nyomai látszanának).

A hátfal is letagadhatna jó pár évet, még az eredeti feliratok is megvannak (Fotó: Bagyinszki Tamás)

A Pátrában közlekedő midibuszok a város kikötőjének három szabadtéri parkolóját összekötő ingyenes önkormányzati járaton szolgálnak, egy Németországból használtan beszerzett MAN midibusz társaságában. Napjainkban mindkét apró Ikarus üzemképes, KHI-3696 és KHI-3697 rendszámmal, illetve rendre ΔΠ 161 és ΔΠ 162 pályaszámmal vesznek részt a forgalomban. A járművek pontos eredete még tisztázásra vár, ilyen fényezéssel ugyanis több helyre is szállított 405-ösöket az Ikarus, és bizonyos adatok (köztük a buszok oldalán látható felirat) arra utalnak, hogy a napjainkban Pátrában megtalálható példányok csak 2004 áprilisában kerültek jelenlegi szolgálati helyükre. A kikötői vonalon egyszerre mindig csak egy autóbusz közlekedik, egy kocsi a délelőttös, egy másik pedig a délutános műszakot teljesíti. A 07:00-tól 21:30-ig üzemelő járat alapesetben 15, a csúcsidőszakokban pedig 8 perces időközönként indul.

A pátrai 405-ösökkel a város kikötőjében lehet a legkönnyebben összefutni (Fotó: Bagyinszki Tamás)

A buszok a képek alapján budapesti társaikhoz képest meglepően egyben vannak, még az eredeti típusjelzés is olvasható a homlokfalon, bár valószínűleg már túl vannak legalább egy kisebb felújításon. Az utastér is rendezett hatást kelt, egyedül a mindenhol problémásnak számító FOK-GYEM kijelzők működőképessége kérdőjelezhető meg – az egyébként nem éppen a rendszeretetükről híres görögök tehát a jelek szerint gondosan odafigyelnek a sokat látott midibuszok karbantartására.

A Pátrában szolgáló ΔΠ 161 pályaszámú kocsi utastere (Fotó: Bagyinszki Tamás)

Általánosságban is elmondható, hogy a külföldre szállított 405-ösök a Somló Volán néhai példányához hasonlóan még életútjuk végén is sokkal kevésbé keltettek szétrúgott hatást, mint a típus későbbi rossz hírnevét megalapozó BKV-s széria tagjai, ami azért a sokat elmond a fővárosi közlekedési cég egykori munkakultúrájáról – bár az is igaz, hogy az esetek többségében ezek a kocsik pályafutásuk során budapesti társaiknál lényegesen kisebb utasterhelést kaptak.

Jóformán érintetlennek tűnő burkolatok és utasülések (Fotó: Bagyinszki Tamás)

Az Athén központjától délre elhelyezkedő Álimoszban egy elhúzható oldalablakokkal szerelt, 1998-as évjáratú példányt sikerült felkutatni, amelyet már eredetileg is a helyi önkormányzat megrendelésére gyártott az Ikarus. A KHY-5776 rendszámú midibusz általában július első napjaitól kezdve szeptember elejéig hétköznaponként 8:00 és 13:20 között ingyenes tengerparti strandjáratként közlekedik a városközpontból indulva, a tanítási időszakban pedig iskolabuszként veszik igénybe. A most zárult tanévben érvényes útvonal hat különböző oktatási intézményt szolgált ki, reggel 7:30-as indulással és 13:20-as visszatéréssel. A busz alkalmanként különjáratokat is teljesít. A nyári forróságban a nagyobb nyitható ablakfelület és az árnyékoló roló párosa sem bizonyult elégségesnek, így utólagosan ezt a kocsit is felszerelték légkondicionálóval. A busz a képek alapján korához képest szintén kifejezetten jó állapotnak örvend, utasterében még a szürke üléshuzatok is eredetiek, amit a hazai példányok már rég nem mondhatnak el magukról.

Álimosz egyetlen meglévő Ikarus 405-öse fordul a helyi strand irányába 2020 augusztusában (Fotó: Michał Kwaśniak)

A Görögországban futó megmaradt Ikarus 405-ösök állapotát elnézve, valamint figyelembe véve, hogy a hagyományos acélszerkezetekre hosszú távon gyilkos, sós levegőjű tengerparti közegben is lassan két és fél évtizede rendíthetetlenül közlekednek, a szemlélőben óhatatlanul is felmerül, hogy a típusról kialakult negatív megítélésért elsősorban nem önmagában a konstrukció kiforratlansága, hanem a megfelelő karbantartás hiánya és a túlzsúfolt járatokra való beosztás tehető felelőssé.

A Budapesten problémásnak bizonyult 405-ösök külföldön mediterrán éghajlati viszonyok között is megállták a helyüket (Fotó: Michał Kwaśniak)

A típusból hat év alatt legyártott 118 darab döntő többségét már régen selejtezték, de szerencsére idehaza és külföldön is őriztek meg példányokat nosztalgiacélokra és privát gyűjtemények részeként. A németországi Wuppertalban a típust egykor üzemeltető közlekedési társaság, a WSW muzeális flottájában maradt fenn egy kocsi. A csehországi Karlovy Varyba, valamint a Varsóba és a szintén lengyelországi Bielsko-Biała városába exportált 405-ösök egy-egy képviselőjét helyi járműbarátok mentették meg, idehaza pedig több egykori BKV-s és egy Wuppertalból hazatért midibusz mellett a prototípus is jó kezekben, egy hozzáértő magángyűjtőnél várja a restaurálást. Ki tudja, talán a ma még napi forgalmat lebonyolító és az évek során a környék látképének szerves részévé vált görög kocsikból is marad majd emlékbe az utókor számára.

Ezúton is szeretnénk köszönetet mondani Bagyinszki Tamásnak a képanyagért és a cikk megírásához nyújtott segítségéért! A külön nem megjelölt fényképek az Ikarus gyár archívumából származnak.