Restauráltatja Ikarus Egyedi autóbuszait a Közlekedési Múzeum

A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum az elmúlt években a magyar buszgyártás sikerekben bővelkedő múltjának jónéhány legendás és közlekedéstörténeti szempontból meghatározó autóbusz-típusával bővítette gyűjteményét. A gyűjteménygyarapítási program keretében 2018-ban három Ikarus EAG is a múzeum tulajdonába került, a járművek restaurálása kapcsán azonban az elmúlt fél évet leszámítva nem történt érdemi előrelépés. A nem várt fordulat tavaly év végén következett be, amikor is a Közlekedési Múzeum közbeszerzési ajánlatkérést tett közzé Ikarus EAG gyártmányú autóbuszainak, egy csuklós E94G, egy kétszintes 397-es, valamint egy emelt padlómagasságú 396-os teljes körű, oldtimer minősítésre alkalmas restaurálására.

Az autóbuszok felújítása ügyében azóta újabb előrelépés történt, ugyanis az eljárás néhány napja eredményesen le is zárult. Az autóbuszokat a múzeum Ikarus 66-osát is restauráló Busz I. Ipari és Kereskedelmi Kft. fogja elvégezni, mindezt nettó 184 millió forintért vállalta a budapesti cég, 44 millió forinttal kedvezőbb áron, mint a tender másik ajánlattevője. Az autóbuszok felújítására az átadás napját követően 400 naptári napja van a nyertes ajánlattevőnek, a járműritkaságokat a múzeumnak legkésőbb 2023. január 31-ig kell a Busz I. Kft. rendelkezésére bocsátania.

A Közlekedési Múzeum EAG-jainak mindegyike „volános példány”, az Ikarus E94G és az Ikarus 396-os a Volánbusz, a 397-es pedig a Vértes Volán kötelékében kezdte meg a szolgálatát a 90-es években, amikor még a legendás Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft. is a fénykorát élte. Ezekben az években jónéhány különleges autóbusztípus született az Egyedi mátyásföldi gyárcsarnokában, ilyen volt a gyártó első és egyetlen önálló fejlesztésű E94 G Stork, azaz „gólya” fantázianevű tolócsuklós típusa is, amely sokak szerint minden idők egyik legszebb magyar gyártmányú csuklós autóbusza, melyet 1997-es megjelenésekor még Ipari Formatervezési Miniszterelnöki Különdíjjal is kitüntettek és a mai Busworld elődjének számító kortrijki Car & Bus ’97 kiállításon is bemutattak. Az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár fennállásának zenitjén megszületett E94G-ből nyolc példány készült, közülük hat darab Csepel, két darab pedig Rába alvázra – vagyis E94G-t kizárólag hazai gyártású alvázra karosszáltak. A járművek mindegyike belföldön került értékesítésre; a Csepel alvázasok a Zala Volán, a Rába alvázasok pedig a Volánbusz megbízására és igényei szerint készültek el, s az utóbbiak, azaz a Rába alapokra épült kocsik közül került az egyik 2018 elején a Közlekedési Múzeum tulajdonába. A típus megszületésének körülményeit és történetét korábban ebben az írásunkban elevenítettük fel.

A csuklós E94-es megszerzését követően 2018 tavaszán a múzeum egy, a magyar exportképes turistabusz-gyártás legszebb éveiben gyártott 396-ost is gondozásába vett. Az emelt padlómagasságú, 1984-ben bemutatott, Őrsi Ferenc által jegyzett formatervű esztétikus típust az évek során Csepel, Rába, DAF, Scania, Volvo, Iveco és Renault járóképes alvázakra is adaptálták, és egyaránt létezett két- és háromtengelyes, valamint bal- és jobbkormányos kivitele is. A Közlekedési Múzeumhoz kifejezetten a magyar piac igényei szerint kifejlesztett, Csepel 856.16 alvázra karosszált 396.27-es modell került, amelyet egyébként előszeretettel vásároltak külföldi megrendelők is. A nyugati főegységekre épülő változatoknál alacsonyabb árfekvésű típus az 1991-es BNV-n mutatkozott be először és összesen 78 darab készült belőle 1990 és 1995 között, melyekből 9 darab talált külföldön gazdára (6 darab Oroszországban, 1 darab Ukrajnában, 1 darab Bulgáriában, 1 darab pedig a cseheknél a Strojexportnál). A múzeum 396-osa az Eurolines kötelékében egészen a 2000-es évekig nemzetközi járatokon szolgált, később belföldi forgalomban lehetett találkozni vele a Volánbusz járatain. További érdekesség magával a 396-os típussal kapcsolatban, hogy a 80-as évek végén a Bova/United Bus is felfigyelt a modellre, s tárgyalásokat kezdett az Ikarussal, mely szerint a Bova a saját égisze alatt kívánta volna a 396-os típust forgalmazni Nyugat-Európában. Az üzlet végül annyiban valósult meg, hogy a Bova 16 darab autóbuszt értékesített saját márkanév alatt, Ikarus márkajelzés nélkül. 1988-ban két darab 396.24-est Volvo B10M GL alvázon Volvo THD 101 GD motorral Hollandiába és Dániába, valamint 1988-89- ben 14 darab DAF SB3000 alvázas DAF DKX 1160 Ati erőforrással ellátott 396.25-öst Hollandiába (5 darab), Németországba (2 darab), Franciaországba (5 darab) és Dániába (2 darab).

A múzeum gyűjteményébe 2018 végén egy újabb Ikarus Egyedi autóbusz érkezett, egy Scania K113 TLA alvázas Ikarus 397-es, amit 1996-ban értékesítettek a Vértes Volán részére, ahol a 2000-es évek elején jellemzően külföldi turistautakon, majd később hazai távolsági járatokon közlekedett egészen forgalomból történő 2018-as kivonásáig, utolsó éveiben már a Középnyugat-magyarországi Közlekedési Központ égisze alatt. A gyáriak által csak “másfélemeletesnek” hívott, fent teljes értékű utasteret, az alsó szinten viszont legfeljebb egy néhány férőhelyes klubhelyiséget kínáló 397-es a kialakítását tekintve  az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár egyik legérdekesebb típusa volt, viszont sajátos felépítése ellenére műszaki szempontból valójában a jóval hétköznapibb 396-os típus leszármazottja. Az Ikarus 397-es az 1989-ben újonnan alakult Ikarus Egyedi Autóbuszgyár első teljesen önálló fejlesztésű terméke volt, amelyet a kilencvenes évek legelején álmodtak papírra a gyár mérnökei. A magyar autóbuszok között újszerű felépítéssel rendelkező típus 1992 és 1996 között volt gyártásban, s összesen 47 példány, 36 Scania és 11 Rába alvázas került értékesítésre. A Vértes Volán 397-esének érdekessége, hogy az eredetileg  9 társával együtt az Ikarus EAG török kisebbségi tulajdonosának, a Ba-TRANS megrendelésére épült, ám ebből a szériából végül csupán egyetlen példány került ki Törökországba 1993-ban. A maradék kilenc jármű leszállítását a kisebbségi tulajdonos pénzügyi problémák miatt visszamondta, így a már megépült autóbuszok itthon maradtak. A kocsiból végül egy darab lett értékesítve Csehországba, három darab Finnországba, a fennmaradó öt pedig a hazai Volán vállalatokhoz került; ezek közül az egyiket, a legmagasabb, 36-os VIN-számú kocsit vásárolta meg a Közlekedési Múzeum. A Ikarus 397-es típussal részletesen ebben az írásunkban foglalkoztunk.

Fotók: MMKM/Szathmáry Norbert