Szinte hihetetlen, de idén már 18 éve, hogy bezárta kapuit a legendás Ikarus Egyedi Autóbuszgyár. Az Ikarusból 1967-ben kivált, majd 1989-ben önálló céggé alakult Ikarus Egyedi Gyáregység másfél évtizeden át meghatározó szerepet játszott a Volán-vállalatok flottamegújításában. Az Ikarus EAG buszok több évtizedes volános szolgálata pedig egy olyan fejezetet képvisel a hazai autóbuszos helyközi közlekedés egy évszázados történetében, amelyet sokan – bár az időben még nem kell túl messzire visszatekinteni – már nosztalgiával idéznek fel. A legfiatalabb, még Volán-szolgálatban lévő Ikarus EAG busz is, az utolsóként legyártott Ikarus EAG E94-es (KSM-091) is immár 19 éves lesz idén, így ennek tudatában már nem is olyan meglepő, hogy ma már alig több mint félszáz közlekedik közforgalomban a 90-es évek eleje és 2007 tavasza között forgalomba állított közel ezer volános példányból.

Az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár méltán tekinthető a magyar ipartörténet egyik ikonikus szereplőjének. Az 1967-es kiválást követően az Ikarus Egyedi hosszú időn át az innováció és a minőség szinonimája volt, különösen a helyközi és távolsági autóbuszok piacán. A mátyásföldi cég által a 90-es években gyártott járművek – például az Ikarus 396, E94, E95, vagy E98 típusok – pedig nem csak megbízhatóságukkal, hanem esztétikailag is kiemelkedő megjelenésükkel is kivívták a hazai buszos szakma elismerését.

Ezek a buszok egykor a hazai közösségi közlekedés mindennapjainak meghatározó szereplői voltak. Ki jobban, ki kevésbé szerette őket, és üzemeltetésük sem volt nehézségektől, és problémáktól mentes, de az azonban vitathatatlan, hogy ezek a járművek formálták a magyar autóbuszos közlekedés arculatát, és hozzájárultak annak fejlődéséhez. Bár az idő múlásával mindennapos jelenlétük visszaszorult, a nosztalgia ma is élénken él azokban, akik gyermekkori, vagy fiatalkori emlékeket kötnek ezekhez a járművekhez. A még ma is működő példányok már valódi kuriózumnak számítanak, hiszen az aktív buszok életkora meghaladja a 19-20 évet, a legidősebb kocsi pedig idén lesz 27 éves.

Az Ikarus Egyedi által gyártott, Rába és más idegen alvázakra karosszált Ikarus EAG típusok legnagyobb hazai vásárlója, a Volán-társaságokon keresztül a magyar állam volt; a 2011 darab Mátyásföldön készült 300-as, majd E-szériás kocsi itthon értékesített 1019 példányából 930 került a MÁV Személyszállítási Zrt. elődvállalataihoz. A jogelődök flottájában az Ikarus EAG szinte minden típusa megtalálható volt, az apró E13-as és E14 távolsági, valamint E91 és E92 városi midibuszoktól kezdve a gyártó zászlóshajójáig, az emeletes E99-esig. Ez a sokszínű termékpaletta egyébként jól tükrözte az Ikarus EAG innovatív szellemét és képességét arra, hogy a legkülönbözőbb igényeket kielégítő járműveket kínáljon ügyfelei számára.

Az első Volános EAG-okat 1991 nyarán adta át a mátyásföldi buszgyártó, mégpedig Csepel alvázra karosszált 396-osok formájában a Kisalföld Volán és a Volánbusz részére. A modellből Csepel főegységen 40, Scania gépészettel pedig két, török exportból visszamaradt példány érkezett az Agria, a Borsod, a Gemenc, a Jászkun, a Körös, a Kisalföld, a Mátra, a Pannon, a Tisza, a Vértes és a Zala Volán, valamint a Volánbusz flottájába 1995 novemberéig. A 396-os turistabusz az Ikarus EAG első nagyobb darabszámban készült modellje volt, Európa-szerte összesen 350 darab talált gazdára DAF, Csepel, Iveco, Scania és Volvo alvázon, jobb- és balkormányos, valamint két- és háromtengelyes kivitelben.

Az első 396-osok átadását követően az igazi EAG-dömping 1993-ban indult meg a Volánoknál. Ebben az évben jelentek meg a 396-os alapjaira épülő 397-es modell első Rába alvázas példányai a Gemenc Volán és a Volánbusz flottájában. A gyáriak által „másfélemeletesnek” nevezett modellből 1996 őszéig további 1-1 Rába alvázas példány került a Mátra és a Körös Volánhoz, valamint öt darab, az alapkivitelnél 750 mm-rel hosszabb, Scania főegységre szerelt változat is érkezett, amelyeken a Pannon (2), a Tisza (1), a Vértes (1) és a Volánbusz (1) osztozott.

Az 1992-ben útjára indított, városközi kialakítású Ikarus EAG 395 típus, amely idehaza a Volán társaságok közkedvelt alaptípusának számított, 1993 őszén jelent meg az állami cégek kötelékében. A kategóriateremtő intercity buszból  az első Scania gépészettel szerelt példányokat a Volánbusz, az első Rába alvázasokat pedig a Kisalföld, a Mátra, a Kapos, az Agria, a Gemenc és a Zala Volán helyezte üzembe 1993 szeptembere és decembere között. A jogelődök főként Rába, kisebb részben pedig Scania és Volvo alvázakon összesen 578 darabot vásároltak a modell első és második generációjából 1993 és 2003 között.

A 395-ös típussal egy időben mutatkozott be az Ikarus 396-os turistabusz méltó utódjaként gyártott, máig magas presztízsű EAG 398/E98-as. Ez a típus itthon a távolsági közlekedés csúcskategóriáját képviselte, és az elkészült 114 kocsiból a Volán-társaságok, nevezetesen az Agria, a Bács, a Bakony, a Balaton, a Borsod, a Hatvani, a Jászkun, a Kapos, a Kisalföld, a Körös, a Pannon, a Somló, a Szabolcs, a Tisza, a Vasi, a Vértes és a Zala Volán, valamint a Volánbusz flottáját közel félszáz példány gazdagította; 14 Csepel, 7 Rába, 6 Volvo és 21 Scania alvázra épült.

A 90-es évek közepén az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár kínálata tovább bővült, ekkor jelentek meg olyan új típusok, mint az Ikarus E99-es, az Egyedi zászlóshajója, vagy éppen az elővárosi forgalomra szánt E94-es modell. Bemutatásukat követően mindkét típus gyorsan helyet kapott a Volán-társaságok flottájában, bár az emeletes E99-esből mindössze 10 darab érkezett az állami flottába: 3 Scania és 7 Rába alvázra építve, Detroit Diesel és MAN erőforrással szerelve.

Az Egyedi kínálatának csúcsát képviselő E99-es emeletessel a Kisalföld (2), a Körös (1), a Kunság (2), a Pannon (2), a Vértes Volán (1), valamint a Volánbusz (2) gazdagodott a 90-es évek második felében. Az E94-es modell ugyanakkor már szélesebb piaci igényeket szolgált ki, városi, elővárosi forgalomra optimalizált kivitelben, tovább szélesítve ezzel az Egyedi termékpalettájának sokoldalúságát.

Az E94-esből, amely az Egyedi második legsikeresebb típusa volt, 217 darab érkezett 1995 és 2006 között. Ezek többsége Rába alvázra épült, de készült a Volánok részére Csepel és Scania alvázas változat is; alacsony belépésű és normálpadlós, valamint szóló, háromtengelyes és csuklós kivitelben.

A legkisebbekből, azaz az E13-asból 3, E14-esből 6, a városi E91-esből és E92-esből pedig 1-1 kocsit vásároltak az állami közlekedési cégek.

Az Ikarus EAG által, a Volán vállalatok részére szállított autóbuszoknak napjainkra már csak töredéke van napi használatban. A gyártó valaha széles termékpalettájának mindössze három típusa maradt meg a MÁV flottájában, az állomány pedig mára 56 darabosra zsugorodott: 15 faceliftes és 3 régi homlokfalas E95-ös, 33 darab új homlokfalas, két-, és háromtengelyes E94-es, valamint 5 darab, 3 Volvo és 2 Scania alvázas E98-as teljesít még szolgálatot.

Ezek a járművek az egykor szebb napokat látott Ikarus EAG utolsó képviselői, és bár nosztalgikus értékük vitathatatlan, a közforgalmú példányok napjai meg vannak számlálva. A tervek szerint a még aktív autóbuszok várhatóan 2026-ban búcsúznak el végleg a helyközi közlekedési hálózattól, ezzel lezárva egy korszakot a hazai autóbuszos közlekedés történetében.

A legendás márka természetesen nem tűnik el nyomtalanul a közlekedési társaság flottájából, ugyanis az egykor az utcakép és az országutak szerves részét képező volános EAG-okból a Volánbusz értékmentési programjának keretében több példányt is félretettek muzeális célokra.

Fotók: Garamvölgyi Gergő

60 kép -