Egy felújított Ikarus EAG 397-essel bővül a Volánbusz nosztalgiaflottája

Hamarosan újabb restaurált Ikarus autóbusz csatlakozik a Volánbusz nosztalgiaflottájához, mégpedig egy teljesen felújított Ikarus EAG 397-es formájában. Az autóbuszt a busztársaság júniusban esedékes, immár hagyományosnak mondható Retrónapján mutatják majd be Hatvanban, a társaság értékmentési programjának telephelyén.

A felépítmény kialakítását tekintve az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár egyik legérdekesebb típusa volt a „másfélemeletesnek” hívott Ikarus EAG 397-es, amely sajátos felépítése ellenére műszaki szempontból valójában a jóval hétköznapibb 396-os típus leszármazottja. A hosszú távú utazásokhoz szánt, elegáns modell a Ikarus EAG számos más termékéhez hasonlóan díjnyertes formavilággal büszkélkedhet: megalkotói 1993-ban Formatervezési Nívódíjat vehettek át, majd egy évvel később a típus a Plovdivi Nemzetközi Vásár nagydíját is elnyerte. Ebből a különleges járműből őriz meg egy Rába alvázas, 397.05 altípusú példányt a Volánbusz.

Török exportra épült Ikarus EAG 397-es a kilencvenes évek legelején a gyár udvarán

Az Ikarus EAG 397-es típus, amellyel részletesen ebben az írásunkban foglalkoztunk, az újonnan megalakult Ikarus Egyedi Autóbuszgyár első teljesen önálló fejlesztésű terméke volt, amelyet a kilencvenes évek legelején álmodtak papírra a gyár mérnökei. A típusjelzésben szereplő SHD kiegészítés a Super High Decker, azaz „szupermagas padlószintű” kifejezésre utal. A magyar buszok között újszerű felépítéssel rendelkező típus 1992-ben került gyártásba, és első, Scania K113 TLA alvázas, kereken 12 méter hosszú szériapéldányai 397.00 típusjelzéssel épültek. A különleges járműből végül összesen 47 darab készült Scania és Rába alvázakra, 12 és 12,75 méteres kivitelben. A Volánbusz és jogelődei a modellből 1993 és 1996 között összesen 9 példányt vásároltak; a Gemenc Volán, a Körös Volán, a Mátra Volán, illetve az akkor még ugyancsak regionális társaságnak számító Volánbusz 1-1 darabot szerzett be a Rába alvázra adaptált, 12 méteres verzióból, míg a Scania K113 TLA alvázas, 12,75 méteres variánsból 1-1 példány került a Tisza, a Pannon és a Vértes Volánhoz, további két kocsi pedig a Volánbuszhoz (utóbbiak érdekessége, hogy eredetileg török megrendelésre készültek).

A Volánbusz egyik Scania alvázas, eredetileg török megrendelésből visszamaradt 397-ese

Lényeges eltérés a későbbi Ikarus EAG E99-eshez képest, hogy a 397-es esetében az alsó szint nem volt átjárható. Az utasülések döntő többsége a felső szinten helyezkedett el, míg alul egy hatszemélyes „tárgyaló” helyiség, konyha, toalett, valamint hatalmas csomagtér állt az utasok rendelkezésére, de itt kapott helyet a hálófülke is. A 397-es gyártásával a nagyobb utaskapacitású, teljes értékű emeletes E99-es 1995-ös piaci megjelenése után gyakorlatilag leálltak, 1996 után már nem is érkezett újabb megrendelés a típusra. A gyártó termékpalettáján hivatalosan 2000-ig szerepelt a „másfélemeletes” modell, ekkor már E97 típusjelzéssel, Scania K124 EB, illetve Rába B294.54 önjáró alvázakon.

A Volánbusz megőrzésre kijelölt 397-ese egy Rába B272.54-305 alvázra épült kocsi, ami eredetileg a Mátra Volán flottájába érkezett 1995 szeptemberében FES-775 rendszámmal, a kilencedikként elkészült Rába alvázas 397-esként. Ebből a kivitelből, amelybe 370 lóerős (272 kW) MAN D2866 LOH 07 motor került, a Scania főegységekkel szerelt változatnál lényegesen kevesebb, összesen 11 darab készült 1993 és 1994 között. Ebből a változatból a Volán-vállalatok és a hazai magánszemélyek mellett két példányt Görögországba, egy kocsit pedig Németországba értékesítettek.

Az immár AA IK-397 forgalmi rendszámot viselő restaurált „másfélemeletes” premierjét idén júniusban, a hatvani telephelyén tartja majd a Volánbusz, a jármű dekorációjának megtervezésére kreatív pályázatot hirdetett az állami busztársaság.

—
Címlapkép: Garamvölgyi Gergő