Újabb különlegesség a Közlekedési Múzeum gyűjteményében

A mindössze egyetlen példányban készült Ikarus 438-as után nemrég újabb járműritkaság, egy Ikarus EAG E94G típusú csuklós autóbusz került a Közlekedési Múzeum tulajdonába, amely GUP-079 forgalmi rendszámon a Volánbusz Zrt. flottájában közlekedett 2017-ig. Sokak szerint az Ikarus E94G Stork, azaz „gólya” fantázianevű típus minden idők egyik legszebb magyar gyártmányú csuklós autóbusza, melyet 1997-es megjelenésekor Ipari Formatervezési Miniszterelnöki Különdíjjal tüntettek ki. A szép reményű típusból végül mégis mindössze néhány darab készült, ezek mindegyike belföldön talált gazdára. A Közlekedési Múzeum gyűjteményébe került jármű különlegessége az, hogy az Ikarus Egyedi Gyáregység és egyben az Ikarus utoljára kifejlesztett csuklós busza, mindemellett az Ikarus gyár történetének egyik utolsó, teljes egészében hazai tervezésű autóbusza is egyben.

1994-ben Torma Lajos, az EAG főkonstruktőreként vehette át az Ikarus EAG E94 (Torma Lajos, Tar János, Kozák Péter és Koszta Lajos) autóbusz és a többfunkciós autóbuszcsalád kifejlesztéséért járó Ipari Minisztériumi díjat, továbbá a Miniszterelnöki különdíjat is az Ipari Formatervezési pályázaton

Az  E94-es  típus az Ikarus Egyedi első városi, illetve elővárosi kialakítású autóbusza. 1989. január 1-jén az Egyedi Gyáregységből jött létre az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft. Az újonnan megalapult cég főkonstruktőre Torma Lajos lett, aki nevéhez ekkora már számos igényes kivitelű, egyedi gyártású Ikarus típus fűződött. Az önállósult Ikarus EAG kötelékében lehetősége nyílt egy teljesen új autóbuszcsalád létrehozására. Az Ikarus Egyedi fejlesztői, élükön Torma Lajossal egy olyan termékpalettát alkottak meg a piaci igények és lehetőségek felmérése után, melyben az önálló autóbuszcsalád minden egyes tagja egységes szerkezetileg és formailag egyaránt.  Folytatva az 1992-ben, a 315-ös, 395-ös és 397-es típusokkal életre hívott egységes EAG arculatot, ezen típuscsalád következő tagja volt a már alacsonyabb felépítésű  E94-es is, melynek alapjául a 395-ös városközi  típus szolgált.  Mivel az Egyedi a saját útját kívánta járni, szakított az anyavállalat típusjelzésével, és ennél a városi/elővárosi szériánál alkalmazta először az E betűvel kezdődő típusjelölést, amit később a cég többi típusa is megkapott. Az E94-es sikere viszont nem itthon, hanem elsősorban a skandináv országokban keresendő, mert a legyártott buszok jelentős hányada exportra került. Az E94-es 571 értékesített darabbal az Egyedi második legsikeresebb típusa az E95-ös után, de tagadhatatlan, hogy az igényes nyugati piacokon sokkal jobb eladási mutatókat ért el, mint a városközi típus. 

A Csepel 888.02 típusú alvázra épült prototípus Ikarus EAG E94G 1997-ben

„Az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár Kft. által gyártott elővárosi csuklós autóbusz technikai színvonalát és formai kialakítását tekintve megegyezik a legmodernebbnek számító német, olasz és francia gyártók hasonló, környezetbarát üzemeltetésű járműveivel.

A használhatóság, kényelem és esztétikum tekintetében a busz világszínvonalú a zsűri értékelése szerint. A külső forma aerodinamikus, vonalvezetése szervesen illeszkedik a gyár többi modellje közé. A felületek kidolgozása a legmodernebb elveket követi, az acél vázszerkezet „ruhája” üvegszál erősítésű műanyag, alumínium és üveg, ragasztásos technológiával.

A sima oldalfalon a ragasztott sötétített üvegfelület esztétikus formakontrasztot alkot a világosabb karosszériával. A külső forma vizuálisan is kifejezi a konstrukciót, tagoltságot-, a dupla szélesen nyíló ajtók jól látszanak. A fellépést az alacsony padlószint megkönnyíti.

A busz belső tere ergonómiailag kifogástalan, a színek használata funkcionális és esztétikus. Az ülések új konstrukciója lehetővé teszik a csomagok ülés alá való csúsztatását, valamint az utastér gépi takarítását. Új rendszerű az ülések rögzítése, a csúszó sínek segítségével az üléselrendezés megváltoztatható.

A belső tér hangulata kellemes, az élénk sárga kapaszkodók é a sötétebb tónusú mintás kárpitok együttese nagyon szép. A mennyezet kialakításánál a világos színek és az intenzív megvilágítás praktikus és esztétikus.” – írta az E94G típusról az Ikarus EAG egy korabeli kiadványa.

Csuklós E94-esek a gyártósoron az Egyedi Kft.-nél

Az E95 és az E94 széria jelentették a bázisát a későbbiekben a 12 méternél hosszabb háromtengelyes és csuklós autóbuszoknak, melyek a 90-es évek végén jelentek meg az Egyedi Kft. termékpalettáján. Az EAG tolócsuklósa 1997 elejére épülhetett meg, amely többféle kivitelben volt elérhető. A típusjelzésben található „G” betű a német gelenkbus, azaz csuklós busz szóra utal.

A típus 1997. szeptember 16-án mutatkozott be a BNV-n, ahol az alkotók (Torma Lajos, Füzesi Lajos, Kozák Péter, valamint a járóképes alvázat szállító Csepel Autógyár képviseletében Varga Antal) Ipari Formatervezési Miniszterelnöki Különdíjat vehettek át, tovább öregbítve ezzel az Ikarus Egyedi Autóbuszgyár hírnevét:

Az E94G típusból végül összesen nyolc példány készült, közülük hat darab Csepel, két darab pedig Rába alvázra – vagyis E94G-t kizárólag hazai gyártású alvázra karosszáltak. Sajnos az árérzékeny magyar piacon nem sikerült többet értékesíteni, ráadásul a típus a cégcsoporton belül is erős konkurenciát jelentett a „nagy” Ikarus termékeinek, így szépen lassan kikopott a termékpalettáról. Az ezredforduló után megnövekedett a kereslet a csuklós autóbuszok iránt, ezért a hazai Volán társaságok közül többen is felkeresték az Ikarus Egyedit, s felkérték a gyártót az E94G autóbusznak az Euro 3-as motorral való megépítésére, de végül ezt a cég akkori többségi tulajdonosa – az olasz-francia Irisbus csoport – nem engedélyezte.

A már selejtezett GUP-069-et Rába D10 UTLL-228 motorral szerelték (Fotó: Volánbusz)

A két darab Rába alvázas E94G kifejezetten a Volánbusz Rt. részére épült. Az esztétikus csuklós buszok a GUP-069 (később JID-091), illetve GUP-079 rendszámokat kapták. A kocsik szinte egyszerre, három nap különbséggel érkeztek meg a vevőhöz 1999 februárjában. Noha a két autóbusz alváza és motorja sem egyforma, mégis azonos típusszámon jelölték meg őket (E94.55). A GUP-069-et Rába B190.81G-412, míg a GUP-079-et Rába B228.81G-423 jelű járóképes alvázra karosszálták. A Közlekedési Múzeum gyűjteményébe került járművet MAN D2866 LUH 20 E2 típusú, Euro 2-es környezetvédelmi minősítésű, 12 literes, 306 lóerős (225 kW) motorral, valamint ZF-Ecomat 5HP 590 típusú, 5+1 sebességes automataváltóval szerelték. A jármű Hübner gyártmányú komplett fogasíves csuklószerkezetet kapott, szabadon programozható számítógép vezérlésű elektronikus becsuklásgátló vezérlő- egységgel, valamint hidraulikus becsuklásgátló rendszerrel.

Az új szerzemény a Közlekedési Múzeum felvételén

Vitézy Dávid, a múzeum főigazgatója elmondta, hogy folyamatosan dolgoznak azon, hogy a magyar autóbuszgyártás értékeit megmentsék és bemutassák majd az új Közlekedési Múzeumban. A múzeum átfogó megújítása keretében intenzív gyűjteménygyarapítási és digitalizálási munkát végeznek annak érdekében, hogy a hazai jármű- és közlekedéstörténet minél nagyobb szeletét őrizzék meg és tegyék hozzáférhetővé.

Nyitókép: Budai Barnabás