Egy korszak meghatározó távolsági busza: Mercedes-Benz Intouro a Volán nosztalgiaflottájában

Újabb taggal bővült a Volánbusz retró- és nosztalgiaflottája, ám ezúttal – az eddig megszokott gyakorlattól eltérően – nem hazai gyártású autóbusz került a megőrzött járművek közé. A gyűjtemény legújabb darabja a 2000-es évek elején a megyei Volánbusz távolsági forgalmában meghatározó szerepet betöltő típus, a török gyártású, első generációs Mercedes-Benz Intouro RH egyik „volános” példánya. Ezek a járművek a Volánbusz önálló működésének időszakában nem csupán Pest megye és környékének viszonylatain, hanem országos jelentőségű távolsági relációkban is rendszeresen közlekedtek, így a belföldi hosszú távú közlekedés meghatározó szereplőivé váltak. Hosszú éveken át jártak az ország különböző távolsági viszonylatain, ami széles körben ismertté tette őket az utazóközönség számára. Jellegzetes, a köznyelvben „papagáj” csíkozású fényezésük miatt pedig különösen könnyen felismerhetők voltak. Az utóbbi években életkoruknál fogva már egyre kisebb szerepet töltöttek be a Volán-flottában, és tekintettel arra, hogy forgalomba állításuk csaknem negyed évszázada történt, mára gyakorlatilag teljesen eltűntek a menetrend szerinti forgalomból.

A kezdetektől fogva a Daimler Buses törökországi üzemében készülő, O560 kódjelű modell 1999-től 2006-ig volt gyártásban, amikor is átadta helyét az Intouro sokak szerint jóval fapadosabbra sikerült második generációjának. Az 1999 szeptemberében, a törökországi Izmirben megrendezett Izmir vásáron bemutatott típus konstrukciós alapjául a Setra S 315 ÜL szolgált. Az Intouro első nemzedéke Nyugat-Európában nem terjedt el széles körben, ehelyett termékpolitikai megfontolásokból főként a Közel-Keleten, valamint a közép- és kelet-európai régióban – így például Magyarországon és Csehországban – jelent meg érzékelhető darabszámban. Nyugat-Európában ezt a járműkategóriát az EvoBus csoport más, magasabb presztízsű típusaival, elsősorban a Mercedes-Benz Integróval és a Setra már említett modelljével szolgálta ki.

Magyarországon az Intourók abban az időszakban érkeztek meg a Volánbusz flottájába, amikor a korábban meghatározó szerepet betöltő hazai buszgyártás – élén az Ikarusszal – már nem volt képes a Volán-társaságok igényeit megfelelő volumenben és konstrukciós kínálattal kiszolgálni, így a beszerzési politika fokozatosan nyitott a külföldi konkurensek irányába. Bár korábban is megjelentek külföldi, nevesebb gyártók járművei a Volán-társaságoknál – elsősorban nemzetközi forgalomban, kisebb darabszámban, például Berkhof, Setra és Van Hool típusok formájában –, a 2000-es évek elején vált igazán érzékelhetővé a nemzetközi gyártók, így az MAN és a Mercedes-Benz nagyobb arányú térnyerése a hazai helyközi közlekedésben, ahol korábban a hazai gyártók dominanciája volt meghatározó. Ennek a folyamatnak a részeként a Volánbusz 1999 és 2003 között összesen 76 darab, döntően török gyártású, új Mercedes-Benz autóbuszt vásárolt. A beszerzések között szerepeltek Mercedes-Benz O345G Conecto csuklós autóbuszok, O350 Tourismo és  nemzetközi forgalomra szánt O580-17 Travego távolsági kocsik, valamint 32 darab, városközi és távolsági feladatokra kialakított Mercedes-Benz O560 Intouro is.

Fotó: Bódi Balázs

A 32 darabos Intouro-flotta a Volán-társaságok tulajdonosi jogait gyakorló ÁPV Rt. (Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.) által 2001-2002-ben meghirdetett Volán-tenderek keretében került beszerzésre, a hosszabb utazásokra alkalmas, helyközi szóló M3/II járműosztályban. A járművek darabonként nettó 38,1 millió forintos beszerzési áron érkeztek – érdemes megemlíteni, hogy a típus a nettó 32,66 millió forintért kínált Scania alvázas Ikarus EAG E95 rovására került kiválasztásra a Volánbusznál. A Mercedes-Benz Intourók a beszerzési időszakban szintén török gyártású, elővárosi MAN autóbuszokkal együtt álltak forgalomba, jól jelezve a Volán-flották beszerzési politikájának ekkorra már egyértelműen nemzetközi irányultságát. Mindazonáltal hosszú ideig ez jelentette az utolsó új autóbuszbeszerzési kört a társaságnál.

Fotó: Bódi Balázs

A kontingens három ütemben állt forgalomba. Az első körben 12 jármű érkezett HPE betűjelű rendszámokkal, amelyek 2001 nyarán kezdték meg a szolgálatot, két nemzetközi forgalomra szánt Mercedes-Benz O350 Tourismo társaságában, valamint Ikarus C56, Ikarus C80 és MAN autóbuszokkal együtt. A 2002-es második ütem alkalmával két részletben további 10-10 jármű érkezett a Volánbusz Andor utcai telephelyére, IBN és IFC rendszámokkal. Az első széria egyik példányát 2001 októberében az Automobil 2001 – Budapesti Autószalon és Nemzetközi Járműipari Szakkiállításon is bemutatták. A seregszemlén az Intouro és egy Gemenc Volános modellfrissített Ikarus EAG E95 (HRE-857), valamint több külföldi gyártó – köztük a Mercedes-Benz mellett az MAN, a Setra és az Irizar – modelljei is szerepeltek. A bemutatott járművek összetétele jól érzékeltette, hogy a hazai buszgyártás ekkorra már láthatóan háttérbe szorulóban volt, miközben a nagy külföldi gyártók jelenléte egyre meghatározóbbá vált a magyarországi buszpiacon.

Fotó: Hajmási Tibor

Az első generációs Mercedes-Benz Intourók a járművezetők körében sohasem váltak igazán népszerűvé, aminek elsősorban két oka volt. Egyrészt a rendkívül kemény fékpedál, amely ugyan idővel megszokható volt, de hosszabb távon kényelmetlennek bizonyult. Másrészt a szűk vezetőtér, amely 170 centiméter feletti testmagasság esetén már komoly kompromisszumokat igényelt, elsősorban a pedál- és lábtér kialakítása miatt.

Fotó: Garamvölgyi Gergő

Bár a járművekkel kapcsolatban gyakran szokás – félig tréfásan – megjegyezni, hogy „a világ összes kilométerét megtették”, az autóbuszok üzembe állítását követően kezdetben szinte mindegyik példánynál jelentkeztek kisebb-nagyobb problémák. Ezek azonban nem konstrukciós hibákra, hanem elsősorban a törökországi összeszerelés minőségi hiányosságaira voltak visszavezethetők. Ez a jelenség nem csupán az Intourók esetében volt megfigyelhető, hanem általánosságban ma is jellemző a török gyártású MAN és Mercedes-Benz autóbuszokra, függetlenül az adott típus generációjától.

Fotó: Garamvölgyi Gergő

Miután a műszaki személyzet és a járművezetők a kezdeti problémákat orvosolták, az Intourók kifejezetten megbízható és strapabíró járművekké váltak. Típushibák gyakorlatilag nem voltak jellemzők, az üzemeltetés kiszámíthatónak bizonyult, a járművek pedig „jóindulatúnak” számítottak abban az értelemben, hogy a felmerülő műszaki problémákat jellemzően előre jelezték.

Fotó: Garamvölgyi Gergő

A flottán belül műszaki eltérések is megfigyelhetők voltak. A HPE és IBN rendszámú járművek V6-os motorral, rudazatos sebességváltóval és hagyományos elrendezésű hűtőrendszerrel készültek, míg az IFC sorozat már soros, hathengeres fekvőmotorral és bowdenes vezérlésű sebességváltóval érkezett. Utóbbiaknál a hűtő a jobb oldali motortérajtó mögött, a jármű hossztengelyével párhuzamosan került elhelyezésre. A ventilátor kardános szöghajtást kapott: a motorról ékszíj hajtotta meg az egyik kardánt, amelyhez kilencven fokos áttétellel csatlakozott a ventilátor hajtótengelye.

Fotó: Garamvölgyi Gergő

Az Intourók megbízhatóságát jól jellemzi, hogy 17-18 évvel forgalomba állításukat követően is valamennyi jármű állományban maradt, és továbbra is rendszeresen közlekednek belföldi távolsági, valamint helyközi és szerződéses járatokon. Egyben ezek az autóbuszok jelentették a társaságnál az utolsó „papagáj” színsávos fényezéssel közlekedő járműcsoportot is. Az állomány futásteljesítménye járművenként jellemzően meghaladta a kétmillió kilométert, az értékmentési programba félretett példány, a 2002-ben beszerzett, IBN-622 rendszámú autóbusz pedig 2,5 millió kilométer feletti futással rendelkezik.

Fotó: Kereszturi László

A flotta nagyságrendileg közel fele az üzemeltetés utolsó éveiben elveszítette a típusra jellemző fényezését, és egységes fehér színt kapott. A selejtezés megkezdését követően az állományból négy példányt Ukrajnába szállítottak adományként. Napjainkra mindössze egyetlen első generációs Mercedes-Benz Intouro maradt üzemben a korábbi flottából, jó eséllyel azonban februárban lejáró műszaki érvényességének megszűnésével ez a jármű sem közlekedik majd tovább. Az utolsó forgalomban lévő példány a már fehér fényezésű, HPE-259 rendszámú kocsi.

Címlapkép: Bódi Balázs

Írásunk ebben a formában nem készülhetett volna el Kereszturi László segítsége nélkül, amelyet ezúton is köszönünk.

9 kép -