Alighanem a brit Ashcrofts Mini Travel nemrégiben átvett Van Hool EX16H turistabusza lesz az egyik utolsó, elkészült EX-sorozatú jármű a szebb napokat is megélt, egykor a belga ipar egyik gyöngyszemének számító Van Hool történetében. Bár a típust a tulajdonos VDL döntése nyomán hivatalosan már nem gyártják, az elmúlt hónapokban több kocsi is forgalomba került – több esetben azonban csak komoly küzdelmek és hosszú hónapok után vehették át őket ténylegesen az üzemeltetők.
A Van Hool tavaly tavaszi csődje és az azt követő hónapok bizonytalansága számos ügyfélnek okozott álmatlan éjszakákat és jelentős anyagi veszteséget. A helyzet különösen a magánüzemeltetőket sújtotta, hiszen a gyártó távolsági és turistabuszai adták a termelés gerincét, és sok jármű különböző készültségi fokon a gyártósoron ragadt. Ezeket a kocsikat a Van Hool jellemzően úgy kezdte el gyártani, hogy jelentős előleget kért a vevőktől, sőt volt olyan megrendelő is, aki egy több darabos flottára előre kifizette akár egy vagy több busz teljes vételárát.
A probléma abból adódott, hogy a Van Hoolt áprilisban felvásárló VDL nem vette át a csődbe jutott cég korábbi rendelésállományát. Ez azt jelentette, hogy a félkész állapotban maradt járművek nem tartoztak a VDL által megszervezett újraindítás részéhez, így azok befejezését a megrendelőknek kellett kiharcolniuk. Akik ebben nem jártak sikerrel, nemcsak a buszaikat, hanem a befizetett pénzüket is elbukták. A vevők számára ugyanakkor maradt némi menekülőút, akiknek érvényes szerződésük volt a Van Hool távolsági típusaira, később újra leadhatták rendelésüket immár a VDL-nél, bizonyos esetekben az eredetileg kialkudott ár megtartásával. Ez azonban aligha jelentett valódi vigaszt azoknak, akik egy átszámítva több mint 200 millió forintos autóbusz teljes vételárát fizették ki előre – és végül elveszítették a teljes befizetett összeget.
A brit Parrys International Tours esetében például két, darabonként 550 ezer font (közel 240 millió forint) értékű, éppen kiszerelés alatt álló T-sorozatú turistabusz ragadt a koningshooikt-i gyártósoron. A vállalkozás a két Van Hool T17 Astron közül az egyiket teljes egészében kifizette, a másikért pedig 50 ezer fontnyi előleget tett le. Az Ashcrofts Mini Tours sem járt sokkal jobban, nekik is kemény küzdelmet kellett folytatniuk a félbemaradt EX-ük befejezéséért. Végül mindkét üzemeltető sikerrel járt, ám buszaik átvétele csak hatalmas anyagi áldozatok árán valósulhatott meg.
A Van Hool európai távolsági és turistabusz-palettáján 2014 óta a belépőmodell szerepét betöltő EX típuscsalád is áldozatául esett a tavaly nyári tulajdonosváltásnak. Az EX összesen kilencféle változatban volt elérhető, a midibusztól egészen a háromtengelyes, megnyújtott kivitelekig, gyártását pedig kizárólag az észak-macedóniai üzemben végezték. A VDL általi átvétel óta azonban nemcsak az EX, hanem több T-sorozatú távolsági modell és a teljes városi termékcsalád is kikerült a kínálatból, így a Van Hool portfóliójának több mint 80%-a tűnt el a piacról. Mindezek ellenére most mégis azért kerülhetett egy vadonatúj EX-sorozatú autóbusz az Ashcrofts Mini Tours flottájába, mert a cég egy olyan, korábban félbemaradt példányt vehetett át, amely a csőd idején a gyártósoron ragadt. Az EX, illetve a kivezetett T-sorozatú típusok további gyártására ugyanakkor már nem lehet számítani.
Az Ashcrofts Mini Travel két évnyi bizonytalanság és egy elveszett előleg után vehette át új Van Hool EX16 autóbuszát, amelyet saját szervezésű utazások és kirándulások, valamint különjárati feladatok ellátására állítanak forgalomba. A háromtengelyes kialakítású jármű 13 260 milliméter hosszú és 3805 milliméter magas, utóbbira utal a H jelzés, amely a típus emelt padlószintű kivitelét jelöli. A fedélzeti kényelmet süllyesztett, vízöblítéses WC, elektromos kézszárító, két monitor, minden ülésnél USB-csatlakozó, valamint rádió, hangosbemondó rendszer, DVD- és CD-lejátszó, illetve műholdas navigáció biztosítja. A felszereltség része továbbá a digitális tükörhelyettesítő rendszer, a kétoldali járdavilágítás, a Hanover gyártmányú elülső, oldalsó és hátsó kijelzők, valamint a könnyűfém felnik. A hajtást a Paccar (DAF) által fejlesztett, 12,9 literes, Euro VI emissziós besorolású MX-13 dízelmotor biztosítja, amely Allison 4000 típusú, teljesen automatikus sebességváltóval kapcsolódik össze.
