A budapesti Ikarus 200-asokról írt könyvet Gulán András, Szedlmajer László és Zsigmond Gábor

A budapesti közösségi közlekedés elmúlt több mint fél évszázadának talán legmeghatározóbb járműcsaládja volt a ma már legendás Ikarus 200-as sorozat, amely évtizedeken át volt a főváros utcakép és utazási kultúra elválaszthatatlan része. A BKV és a magyar autóbuszgyártás legsikeresebb típuscsaládjának közös történetét most egy gazdagon illusztrált könyv dolgozza fel. Az „Ikarusok Budapesten – A 200-asok a fővárosban” címet viselő kiadvány három szerző – Gulán András, a BKV Zrt. operatív menedzsere, Szedlmajer László, a BKV Zrt. autóbusz- és trolibusz-üzemeltetési vezérigazgató-helyettese, valamint dr. Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója – több évtizedes közlekedésszakmai és történeti elkötelezettségére épül. A kötet panelbeszélgetéssel és dedikálással egybekötött nyilvános bemutatójára április 15-én került sor a Magyar Nemzeti Múzeum patinás Széchényi-termében.

Amikor a hatvanas évek végén felmerült a megnövekedett utazási igények kielégítésére egyre kevésbé alkalmas budapesti autóbusz-flotta leváltásának igénye, a háttérben már javában zajlott az Ikarus gyár új típuscsaládjának fejlesztése. A cél egy olyan korszerű, egységes alapokra épülő termékvonal létrehozása volt, amely hosszú távon válthatja fel az elavuló (Ikarus 556-os, 180-as, 620-as, stb.) busztípusokat a fővárosban. Az Ikarus 200-as sorozat végül technikai, ipartörténelmi és várospolitikai szempontból is meghatározó szereplőjévé vált a következő évtizedeknek. A szóló és csuklós prototípusok 1971-es átadása után 1972 év végén jelentek meg először nagyobb darabszámban a fővárosi közlekedésben az akkor újnak számító típuscsalád első képviselői, a szóló kivitelű Ikarus 260-asok, amelyek forgalomba állítása a budapesti járműállomány modernizációjának első mérföldkövét jelentette. A szóló gyors térnyerését követően megjelent a csuklós kivitel, az Ikarus 280-as is, amely a nagy utasforgalmú viszonylatok igényeit szolgálta ki. A két alapmodell az 1970-es évek végétől évtizedeken át a fővárosi autóbusz-közlekedés gerincét képezte. A járművek egyszerű felépítése, a karosszéria- és hajtáslánc-kialakítás egységessége, valamint az alacsony üzemeltetési költségek ideális járművekké tették őket a BKV számára – mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a típuscsalád végül több mint ötven éven keresztül szolgálta a társaságot. Az utolsó, még napi forgalomban közlekedő példány kivonására 2022 novemberében került sor. Nagyjából ekkor – a fél évszázados korszak végét érzékelve – merült fel az igény arra, hogy az Ikarus 200-asok budapesti története ne csak emlékekben és archívumokban maradjon meg. A most bemutatott könyv szerzőtriója az ikonikus típusok kivonását követően szinte azonnal összeállt azzal a céllal, hogy a több évtizedes személyes tapasztalatokat, részletes belső dokumentációs ismereteket és történeti forrásokat egyetlen, jól szerkesztett kötetbe rendezze, melynek bemutatását követően alkalmunk nyílt beszélgetni az alkotókkal – az alábbiakban az ebből készült interjút olvashatják.

A Ikarus 200-as sorozat több mint öt évtizeden át volt meghatározó eleme Budapest közösségi közlekedésének, a könyv ennek az időszaknak állít emléket. Mikor merült fel először az ötlet, hogy a típuscsalád pályafutását ilyen formában feldolgozzák, és mennyi idő alatt állt össze a végleges kiadvány?

Szedlmajer László (SZL): A gondolat már 2022 novemberében megfogalmazódott bennem, szinte közvetlenül azután, hogy az Ikarus 200-asok végleg kivonultak a budapesti közforgalomból. Hamar összeállt bennem a kép, és emlékszem, még karácsony előtt beszélgettem erről főigazgató úrral, akit el is hívtam Óbudára egy személyes egyeztetésre. Ezután 2023 januárjában már létre is jött a szerzőtrió, és megkezdődtek a konkrét munkálatok a köteten. Nem mondhatnám, hogy alul- vagy túlbecsültük volna a megjelenéshez szükséges időt, de eleinte rövidebb folyamatra számítottunk. Ugyanakkor utólag visszanézve azt mondhatom, hogy jobb is így: kellett az az érlelési idő, amit a projekt végül kapott. Biztosan meg lehetett volna gyorsabban is csinálni, de ebben a témában, különösen nosztalgia és muzeális tartalom esetében, szerintem nem szabad kapkodni – mindent ésszel kell végigcsinálni. Nem titok, hogy magánkiadásról van szó, nem kerestünk külön szponzort – így tudtuk megvalósítani. A projekt végül bő két év alatt állt össze.

Zsigmond Gábor (ZSG): Véleményem szerint sem volt szűkös az időkeret, egy ilyen komoly munka elkészítéséhez szerintem szükség is van ennyi időre. És nem is lehet ezt kevésbé komolyan venni, hiszen az Ikarus 200-as sorozat legalább akkora ikon, mint akár a londoni AEC Routemaster – a klasszikus piros emeletes busz, amit mindenki ismer. Az Ikarus 280-asok esetében volt olyan időszak, amikor a világ teljes csuklósbusz-termelésének kétharmadát egyedül ez a típus adta! Ez világszinten is egyedülálló, így a 200-as sorozat helye nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi közlekedéstörténetben is megkérdőjelezhetetlen. A kötet jelentőségét növeli, hogy immár tíz éve nem jelent meg ilyen átfogó munka a budapesti autóbusz-közlekedésről – „A Fővárosi autóbusz-közlekedés 100 éve” című kötet –, azóta viszont nem született ilyen feldolgozás. Ezt a hiányt igyekszik most pótolni az új, magyar és angol nyelven egyaránt elérhető kiadvány.

Hogyan oszlott meg a munka a csapat tagjai között, milyen forrásokra támaszkodtak a feldolgozás során – járműnyilvántartások, belső dokumentumok, fotóarchívumok, visszaemlékezések?

Gulán András (GA): Visszatérve egy pillanatig az évfordulókra: számomra különösen érdekes, hogy éppen tíz éve zárt be a Közlekedési Múzeum, így ebből a szempontból is fontos ez a kötet. A könyv összeállításához nagyon széles körű forrásanyagot használtunk fel, többek között hivatkoztunk a jól ismert „Az Ikarus évszázados története” című műre, a BKV belső adatbázisaira, archívumára és évkönyveire, valamint Finta László – a 200-as széria tervezője – munkásságára is. Ezen kívül fontos szerepet kapott az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár dolgozóinak lapja is. Őszintén szólva megdöbbentő, hogy noha ma már szinte minden digitálisan elérhető, mégis, ha valaki megkérdezi, hogy egy konkrét buszt mikor vontak ki a forgalomból negyed évszázada, gyakran nincs rá válasz. Egészen mostanáig, hiszen nem titkoltan ezzel a céllal is született közös művünk, hogy ezt a jellegű hiányt pótolja – egyfajta dokumentációs és emlékezeti kapaszkodót nyújtva a jövő számára. Ami a könyvben vállalt szerepemet illeti, alapvetően a jelenkor Ikarus 200-asaihoz kapcsolódó eseményeinek bemutatása volt a feladatom, mivel munkámból kifolyólag számos adattal és információval találkozom, gyakran magam is készítek különböző kimutatásokat. Számos projektben vettem részt az elmúlt évek során – többek között a 2015-ös menekültszállítások koordinálásában, valamint olyan ügyeket is személyesen menedzseltem, mint a GVM-ek Ukrajnába történő értékesítése vagy a szegedi bérbeadásuk megszervezése. Ide sorolható a BPO-671 forgalmi rendszámú Ikarus 260.00 különjárata is, amely problémamentesen teljesítette a Csehországba, Kolínba vezető – oda-vissza mintegy 1300 kilométeres – utat. Ez különösen figyelemre méltó egy szívódízel motorral és Praga váltóval felszerelt jármű esetében. Emellett több típus utolsó napjait lezáró búcsúprogramok szervezésében is részt vettem – ezekről a pillanatokról a könyvünkben is megemlékezünk.

ZSG: Az én feladatom elsősorban a történeti rész kidolgozása volt, igyekeztem a budapesti autóbusz-közlekedés tágabb időkeretébe helyezni az Ikarus 200-as sorozat történetét. A főváros 2023-ban ünnepelte Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 150. évfordulóját.  Ennek a hosszú időszaknak az egyharmada, több mint öt évtized az Ikarus 200-as sorozathoz köthető, ami jól érzékelteti, hogy milyen jelentős fejezetet képvisel ez a típuscsalád Budapest közlekedéstörténetében. A történeti feldolgozás során számos archív felvételt és dokumentumot használtunk fel az idén 126 éves Közlekedési Múzeum gyűjteményéből is.

SZL: Az 1990-es évek eleje óta foglalkozom részletesebben az Ikarus 200-as sorozat történetével és budapesti alkalmazásával, és azóta is próbálom dokumentálni mindazt, ami ebből az időszakból fennmaradt – vagy sajnos éppen hogy nem maradt fenn. A legnagyobb szívfájdalmam mindig is az volt, hogy ebből a korszakból rendkívül kevés pontos, rendszerezett adat áll rendelkezésre. Akár a selejtezések, járműmozgások vagy a karbantartások terén – rengeteg információ elveszett az évek során, különösen azokban az átmeneti időszakokban, amikor a nyilvántartásokat még nem kezelték digitálisan, vagy egyáltalán nem is rögzítették. Éppen ezért a könyvben elsősorban az üzemeltetés és a karbantartás témaköreit dolgoztam fel, hiszen ez az a terület, amelyet a legközelebbről ismerek.

A könyv utal az értékmegőrzési és nosztalgiaflotta-programokra is. Hogyan kapcsolódik a kiadvány a BKV jelenlegi értékmentési törekvéseihez, és mely járművek újultak meg vagy váltak ismét bemutathatóvá?

SZL: A BKV-nál az elmúlt években új lendületet kaptak az értékmentési és nosztalgiaflotta iránti törekvések, amelyekhez a könyv is szervesen illeszkedik. Kiemelten foglalkozunk az úgynevezett PALT-tal – ez ugyan nem klasszikus 200-as széria, mégis számos ikonikus formai jegyet hordoz magán. De itt említésre méltó a teljes körűen restaurált Ikarus 280.00 autóbuszunk, amely a könyv készítése alatt vált nyilvánosan bemutathatóvá, valamint az Ikarus 556 típus replikája is, amely szintén a fővárosi közlekedéstörténet kiemelkedő darabja. Számomra az Ikarus-örökség megőrzése különösen fontos – szakmailag és érzelmileg is –, ugyanakkor legalább ennyire fontosnak tartom a megelőző korszakok járműveinek megmentését is. Egyik legnagyobb személyes törekvésem egy MÁVAG N26-os „Harcsa” autóbusz újbóli megépítése. Emellett közeledik egy másik fontos jubileum is: néhány éven belül a budapesti trolibusz-közlekedés 100. évfordulóját ünnepeljük. Ehhez kapcsolódva nagy szívügyem az első óbudai trolibusz újraépítése, amely méltó lenne ehhez a történelmi pillanathoz.

A könyv megjelenése természetesen felveti a folytatás lehetőségét is: várható-e a közeljövőben egy újabb kiadvány, amely akár a BKV más korszakait, járműtípusait mutatná be?

GA: Olyan léptékű, minden tekintetben átfogó feldolgozás, mint az Ikarus 200-as sorozaté, ritkán adatik meg, és ennek oka is van: ez a típus gyakorlatilag minden közlekedési rekordot megdöntött Budapesten. Ráadásul immár nemcsak az autóbusz-flottában, hanem a trolibuszüzemben is – hiszen eddig a ZiU-9 tartotta a „legtovább szolgáló” címet, de mára már az Ikarus 280.94 GVM számít a főváros rangidős trolibuszának. Persze ötleteink vannak bőven: kisebb tematikus egységekben, például a nosztalgiaflottával kapcsolatos háttértörténetek vagy akár a telephelyen belüli járműmozgások – például a „csacsik” – bemutatása is érdekes lehetne. Ugyanakkor a napi feladatok mellett ezeknek a feldolgozása nehezebben kivitelezhető, de elméleti szinten több irányban is gondolkodunk.

ZSG: Én személy szerint évek óta szeretném feldolgozni Budapest vízibusz-közlekedésének történetét: 1820-ban indult el az első rendszeres menetrend szerint közlekedő vízibusz. A Carolina gőzhajó, amely Európa első ilyen célú járművei közé tartozott, egy szezon idejére Pest, Buda és Óbuda között vontató átkelőhajóként üzemelt, ezért joggal nevezhető az első budapesti tömegközlekedési járműnek is. Nemcsak technikai kuriózum, hanem közlekedéstörténeti mérföldkő is, ezért úgy gondolom, hogy egy ilyen témát feldolgozó könyv méltó és hiánypótló vállalkozás lenne. Számomra egy másik „bakancslistás” projekt a budapesti metró történetének bemutatása. Bár eddig is születtek róla kiváló, műszakilag alapos szakkönyvek, ideje lenne egy olyan kiadványnak, amely – a most megjelent kötethez hasonlóan – ötvözi a tudományos igényességet az olvasmányos, közérthető, akár irodalmi stílusú megközelítéssel.

Köszönjük az interjút, és további sikeres munkát kívánunk!

2 kép -