Bemutatta gyűjteménye legújabb Ikarus autóbuszát a Közlekedési Múzeum

Hivatalosan is bemutatta gyűjteménybővítési programjának egyik új büszkeségét, egy több mint hetvenéves Ikarus 30-ast a Közlekedési Múzeum. A jármű eredetileg a Magyar Néphadsereg számára készült, később pedig az Állami Építőipari Vállalat flottájában szolgált egészen 1977-ig. Ezt követően hosszú évekre eltűnt a forgalomból, majd Királyrétre került, mielőtt a múzeum munkatársai tavaly decemberben megmentették. Bár teljes körű restaurálása még hátravan, a szigetszentmiklósi Beaver Tradition már elvégezte a sokat látott jármű működőképessé tételét, amit a múzeum a kormányzat által támogatott gyűjteményfejlesztési programjából finanszírozott.

Az elmúlt napokban volt az évfordulója annak, hogy 1951. február 24-én legördült a mátyásföldi gyártósorról az első Ikarus 30-as autóbusz. A már a később legendássá vált Ikarus márkanév alatt készült prototípus sikeres bemutatkozását követően azonnal megkezdődött a sorozatgyártás, amelynek során hét év alatt több mint 3000 példány készült. Az önhordó vázszerkezetű, városi és helyközi forgalomra egyaránt alkalmas típus nemcsak idehaza, hanem számos exportpiacon is bizonyította versenyképességét, amit jól mutat, hogy a legyártott járművek csupán egyharmada került belföldi forgalomba.

“Mintha mozgó üvegpalota suhant volna el”

– adott elismerő hírt az Élet és Tudomány 1951-ben az új “autóbuszcsoda” megjelenéséről. „A kontinens egyik legjobban sikerült kis autóbusza született meg” – fogalmazott a típus kapcsán Zerkovitz Béla, az Ikarus akkori főmérnöke az Autó-Motor 1952-es lapszámában. Bár az Ikarus 30-as a maga idejében valóban korszerű és sikeres konstrukció volt, a tervezés során adódtak kompromisszumok is. Az egyik legnagyobb hátránya az oldalanként mindössze két-két nyitható felső ablakrész volt, amely nem biztosította a megfelelő szellőzést. Emellett a tetőhosszsarok ívét követő, fix üvegezés miatt a napsütés nyáron jelentősen felmelegítette az utasteret, ami különösen kellemetlenné tette az utazást. Ennek következtében az utasok – utalva a korszakban divatos nejloningek izzasztó hatására – a „nejlon” becenevet adták a típusnak. Az Ikarus a későbbi 60-as típusnál már teljesen leengedhető ablakokkal és a tetőablakok elhagyásával növelte az utazási komfortot. A városi forgalom folyamatos növekedésével az Ikarus 30-as mérete és befogadóképessége egyre kevésbé bizonyult elegendőnek, így a zsúfoltság az ötvenes évek végére mindennapos problémává vált.

9 db

A kicsit szűkös, kényelmetlen, de tetszetős külsejű és kétségkívül a magyar járműipar történetének legfontosabb típusai közé tartozó buszokon való utazás a ma már csak távoli emlék az idősebb generáció számára – a fiatalabbak inkább csak a beszámolókból hallhattak róla -, ezért is örömteli, hogy mostantól a Közlekedési Múzeum gyűjteményében is megtalálható egy példány. Az intézmény csütörtökön egy, a Lánchíd és a Kossuth Múzeumhajó szomszédságában tartott sajtótájékoztató keretében mutatta be a szélesebb közönségnek legújabb büszkeségét, amely már a huszadik Ikarus autóbusz a múzeum kollekciójában. A jármű már korából fakadóan is különleges, hiszen az egyik legrégebbi fennmaradt Ikarus autóbuszról van szó – az 1953-ban gyártott jármű egyidős a Volán nosztalgiaflottájában megtalálható példánnyal. Igaz, a busz számos ponton eltér az eredeti, gyári formájától, de összességében mégis elfogadható állapotnak örvend. Eredetileg a Magyar Néphadsereg számára gyártották, majd „leszerelését” követően az Állami Építőipari Vállalat tulajdonába került, ahol a Dunakeszi Házgyár munkásait szállította egészen 1977-ig. Első főjavításán több mint 50 évvel ezelőtt, 1974-ben esett át. Ekkor módosították a karosszériáját: a már említett tetőablakokat befalazták, a szellőzőrendszert hatékonyabbá tették, és ekkor kapta meg jellegzetes piros-vajszínű fényezését is. Huszonnégy éves korában egy modernebb Ikarus 211-es midibusz vett át feladatait a vállalatnál, további sorsa pedig hosszú éveken át ismeretlen maradt. A következő biztos adat már a 2010-es évekből származik, amikor a Királyréti Erdei Vasút egyik lelkes dolgozója saját kezűleg kezdett hozzá helyreállításához. Teljes körű lakatosmunkát végzett rajta, újrafényezte, valamint a belső terét is felújította, így a busz megmenekült az enyészettől. Ennek köszönhető, hogy megőrzésre érdemes állapotban volt, amikor tavaly év végén a Közlekedési Múzeumhoz került, bár a tervek szerint később teljes körű restauráláson esik majd át.

9 db

„Nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, hogy Magyarországon sajnos az itt működő autógyárak és az itt működő gépgyártó cégek nem érzik felelősségüknek azt, hogy a magyar műszaki kulturális örökség fenntartásában szerepet vállaljanak. Azt gondolom, hogy ez hungarikum, hiszen Európában minden más országban a nagy autógyárak múzeumokat tartanak fenn, múzeumokat alapítanak, restaurálási folyamatokban vesznek részt, és támogatják őket, míg nálunk azok a cégek, amelyek egyébként kiemelkedően jó kondíciók között, kiemelkedően jó feltételrendszer mellett működhetnek – elég itt a társasági adó szintjére gondolni – az elmúlt években valamiért nem érezték azt a felelősséget, hogy a mi hívásunkra bármilyen módon reagáljanak. Kizárólag hazai tulajdonú építőipari cégek voltak azok, amelyek akár kiállításrendezés, akár restaurálás, akár bármilyen más cél tekintetében a múzeumot támogatták” – mondta el az eseményen dr. Schneller Domonkos, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum főigazgatója. Hangsúlyozta továbbá, hogy a múzeum egyik kiemelt küldetése a hazai gyártású járművek megőrzése az utókor számára. Céljuk olyan ikonikus és esztétikailag is jelentős járművek megmentése, amelyek hűen tükrözik Magyarország közlekedéstörténetének és műszaki fejlődésének mérföldköveit. Az Ikarus 30-as megőrzése és a restaurálási folyamat elindítása ennek a törekvésnek az egyik legfontosabb lépése. A típus muzeológiai értéke rendkívüli, hiszen jelenleg tudásunk szerint világszerte mindössze négy üzemképes példány maradt fenn. Dr. Schneller Domonkos személyesen is elkötelezett a magyar autóbuszgyártás történetének megőrzése iránt, és kiemelte, hogy régi álma az Ikarus első csuklós autóbuszának, az Ikarus 180-as típus egy példányának megmentése és felújítása.

9 db

Az Ikarus 30-as megőrzése és járóképessé tétele is ennek a küldetésnek a részeként valósulhatott meg, amelyben kulcsszerepet vállalt a Beaver Tradition csapata. A szakemberek alig két hónap alatt állították talpra műszakilag a járművet. A beavatkozás nem csupán a motor és a hajtáslánc újjáélesztését jelentette, hanem átfogó műszaki felújítást is: a munkálatok kiterjedtek a vázszerkezet megerősítésére, a teljes fék-levegő rendszer megújítására, valamint a motor és az erőátvitel átfogó karbantartására. Az autóbusz új fék-, levegő- és vízcsöveket kapott, a fékdobokat és fékpofákat felújították, illetve a fékmunkahengereket és a légtartályokat is kicserélték. A motor esetében többek között a kompresszor és a vízpumpa felújítása, az üzemanyag- és szívórendszer megújítása, valamint a porlasztók és adagolók finomhangolása is megtörtént. Emellett teljes olajcseréjén és egyéb fontos beállításokon is átesett a jármű, hogy biztosított legyen megbízható működése.