Csepel tűzoltóautó után Csepel alvázas Ikarus restaurálását kezdi meg a Beaver Tradition

Közel két hónap telt el azóta, hogy a VI. Ferihegyi Ikarus Találkozón a nagyközönség elé lépett hazánk egyetlen máig fennmaradt Ikarus 548-as autóbusza. Az Európában megszokottnál rosszabb útviszonyokra tervezett, orrmotoros Csepel alvázra épített különleges jármű restaurálását tervei szerint még ebben az évben megkezdi az autóbuszt fenntartó Beaver Tradition. A csapatnak nem ez az egyetlen kötődése a Csepel termékekhez, gyűjteményük része ugyanis egy korhűen felújított Csepel D-352-es tűzoltóautó is, amely december 1-én, vasárnap részt vesz a Csepel Autógyár alapításának 75. évfordulója alkalmából tartott rendezvényen Szigetszentmiklóson.

Csaknem 45 év távlatából tekinthetünk vissza a legendás 200-as sorozat karosszériáját hasznosító alvázas Ikarus autóbuszok egyik legkülönlegesebb képviselőjére, az 548-as modellre, amely a magyar autóbuszgyártás sajátos fejezetét testesíti meg. A kifejezetten nehéz terepviszonyokra készült, a megbízhatóságot és a tartósságot előtérbe helyező típus első példány 1981-ben hagyta el a mátyásföldi gyárat. Bár műszakilag figyelemre méltó megoldásokat vonultatott fel, tömegtermékké soha nem vált – összesen mindössze 11 darab készült belőle -, így csak kevesen találkozhattak vele az utakon. Az évtizedek alatt az 548-as típus szinte teljesen feledésbe merült, napjainkra azonban a magyar közlekedési örökség egyik ritkaságaként és méltán becsült emlékeként tartják számon.

A Beaver Tradition által megőrzött 548-as még az Ikarus gyárban, felnyitott motortérrel (Fotó: Ikarus archívum)

A típus megalkotásában a karosszériát fejlesztő és gyártó Ikarus mellett fontos szerep jutott a szigetszentmiklósi Csepel Autógyárnak is, az orrmotoros kialakítású autóbusz ugyanis Csepel 257.12 típusú önjáró létraalvázra épült. A masszív, robusztus alváz a 150 mm-rel megemelt hasmagasságnak köszönhetően kiváló terepjáró képességeket biztosított, meghajtásáról pedig hathengeres, 200 lóerős (147 kW) Rába D2156 dízelmotor gondoskodott, ZF S6-90U manuális váltóval kiegészítve. Ezek a műszaki jellemzők ideálissá tették a járművet a nehéz körülmények közötti üzemeltetésre.

Részlet a Csepel Autógyár korabeli prospektusából, az Ikarus 548-assal és a műszaki alapjaként szolgáló Csepel 257.12 alvázzal (Fotó: Csepel archívum/miklosimuzeum.hu)

A Beaver Tradition által restaurálandó példány különösen kalandos múltra tekinthet vissza: rövid ideig dolgozószállítóként szolgált a hazai mezőgazdaságban, majd a kettesfogathajtásban magyar válogatott Kákonyi Team Sportegyesület tulajdonába került. Itt az autóbuszt lószállító járművé alakították át, hogy kiszolgálja a klub különleges igényeit. A nehéz terepviszonyokra tervezett alváz és hajtáslánc ebben a szerepben is maradéktalanul helytállt, bizonyítva a konstrukció megbízhatóságát. A hosszú éveken át tartó intenzív használat után azonban a jármű előbb-utóbb a roncstelepen végezte volna, ha a Beaver Tradition szakmai csapata nem ismeri fel különleges értékét. A restaurálás célja nem csupán az eredeti, gyári állapot hű helyreállítása, hanem a jármű történetének és a magyar autóbuszgyártás kiemelkedő technológiai eredményeinek méltó bemutatása is. A „hódos” csapat eredetkutatásai szerint ez a példány az 1981-ben elsőként elkészült, eredetileg kísérleti példányként szolgált Ikarus 548.K1 jelű prototípus lehet. Az alvázszám „001”-es végződése, valamint a jármű 1985-ös első hazai forgalomba helyezése arra enged következtetni, hogy a busz több évnyi, a tervezett exportpiacokon való tesztelés, majd egy vélelmezhető, 548.05 kivitelre történő gyári átépítés után kezdte meg idehaza az utasszállítást.

A hátfalat a lószállítóvá alakításkor átépítették, az eredeti állapot visszaállítása szintén a Beaver Tradition feladata lesz

A sokat látott Ikarus 548-as restaurálása a tervek szerint hamarosan megkezdődik. A jármű helyreállítását a Beaver Tradition csapata végzi, akik elkötelezettek a részletekbe menő precíz munka mellett annak érdekében, hogy a busz visszanyerje eredeti formáját és technikai megoldásait. A projekt első szakasza az eredeti hátfala visszaállítására fókuszál, amely során eltávolítják az utólagosan kialakított lenyitható hátpanelt, majd pedig a gyári specifikációnak megfelelő, üvegablakos kivitelben egy teljesen új hátfalat építenek, hűen tükrözve a típus eredeti megjelenését. Ez az aprólékos munka nemcsak az autóbusz esztétikai értékét növeli, hanem a technikai hitelességet is biztosítja.

A Beaver Tradition nem először dolgozik Csepel alapokra épült jármű megőrzésén: a csapat egy másik ritkaságnak számító járművel, egy Csepel D-352-es tűzoltóautóval is büszkélkedhet. Ezt az oldtimer minősítésű különlegességet is megtekinthetik majd a látogatók december 1-én, advent első vasárnapján Szigetszentmiklóson, a Csepel Autógyár alapításának 75. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon. A D-352-es bemutatása remek alkalom arra, hogy az érdeklődők bepillantást nyerjenek a magyar járműipar történetébe és a Beaver Tradition értékmegőrző tevékenységébe. A rendezvényen ezen kívül számos további veterán Csepel teherautó és más, az egykori gyárhoz kapcsolódó relikvia is megtekinthető lesz. A szigetszentmiklósi Városi Könyvtár és Közösségi Ház, illetve a Helytörténeti Gyűjtemény és Ádám Jenő Emlékház által szervezett ingyenes rendezvény 10 és 18 óra között várja a látogatókat a Városi Könyvtár és Közösségi Házban (Aula Galéria), valamint a közeli szabadtéri parkolóban.

A Beaver Tradition oldtimer minősítésű Csepel D-352-es tűzoltóautója (Fotó: Jónás Zoltán/Klasszik Kasztni)

A restaurációs projektek és bemutatók célja, hogy megőrizzék a magyar közlekedéstörténet ikonikus darabjait a jövő generációi számára, egyúttal bemutatva a szélesebb közönségnek a múlt technikai és tervezési eredményeit. Kövessék figyelemmel a fejleményeket, és ne hagyják ki a december 1-ei találkozót!

4 kép -