A VI. Ferihegyi Ikarus találkozón debütál a Beaver Tradition Ikarus 548-asa

Október első hétvégéjén immáron hatodik alkalommal kerül megrendezésre a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér mellett található Aeroparkban a Ferihegyi Ikarus Találkozó, ahol idén megközelítőleg 120 járműcsoda kerül bemutatásra. Az esemény egyik legnagyobb szenzációja a Beaver Tradition által megőrzött, a világ egyetlen fennmaradt Ikarus 548-asának közönségpremierje. A sokat látott Csepel alvázas autóbusz teljes körű felújítása, gyártáskori állapotára történő visszaállítása már idén megkezdődhet.

Pozitív fordulatot vesz annak az Ikarus 548-asnak a sorsa, amelyet 2019-ben mentett meg a Beaver Tradition értékmentő csapata az utókor számára. Az 1980-as évek elején kifejlesztett, Csepel alvázra épített robusztus típust olyan piacokra szánták, ahol a kedvezőtlen útviszonyok és az infrastruktúra hiányosságai komoly kihívást jelentettek. A 200-as típuscsalád karosszériaelemeit hasznosító, kiviteltől függően 60-100 fős utaskapacitású, masszív modellt távolsági és helyközi közlekedésre tervezték, ám végül mindössze 11 példány készült belőle, és az évek során szinte teljesen elfeledetté vált.

Az egyetlen fennmaradt Ikarus 548-as egykor a magyar buszgyártás rugalmasságát és a helyi igényekhez igazodó megoldásait testesítette meg: a tervezés során különös figyelmet fordítottak a megbízhatóságra és az egyszerű karbantarthatóságra, amelyek elengedhetetlenek voltak azokon a piacokon, ahol a típust be kívánták vezetni. A konstrukcióban alkalmazott technikai megoldások, mint például az orrmotoros kialakítás, jól illeszkedtek a nehéz terepviszonyokhoz, miközben biztosították a hosszútávú üzemeltetés megbízhatóságát. A „hódos” csapat most azon dolgozik, hogy visszaállítsa ezt a különleges járművet eredeti állapotába, bemutatva annak történelmi jelentőségét és különleges helyét a magyar buszgyártás történetében.

Az idei reptéri Ikarus-találkozón bemutatkozó, 1986-os évjáratú Ikarus 548.03-as technikai megoldásai is figyelemre méltók. A 11 méter hosszú, 2,5 méter széles és 3,13 méter magas, 1-0-2 ajtókiosztású, összesen 90 (ezen belül 37 ülő- és 53 álló) utas szállítására alkalmas autóbusz Csepel 257.12-es alvázra épült, ami jelentősen növelte a terepjáró képességeit. Meghajtásáról egy 200 lóerős (147 kW), közvetlen befecskendezésű, hathengeres Rába D2156-os dízelmotor gondoskodik, amelyet orrmotoros elrendezésben építettek be. Az erőátvitel ZF S6-90U manuális váltón keresztül valósul meg. Eredeti alkalmazási céljától némileg eltérően, de mégis a konstrukció sajátosságainak megfelelően, a busz egy hazai termelőszövetkezetnél kezdte meg pályafutását. Bár ez a példány nem érte el azokat az exportpiacokat, ahol bevezetni tervezték, a hazai mezőgazdasági közlekedésben mégis olyan környezetben szolgálhatott, ahol megbízhatósága és strapabíró felépítése nap, mint nap fontos szerepet kapott a nehéz terepviszonyok között.

A TSZ-nél eltöltött évek után az autóbuszt értékesítették és egy dunántúli sportegyesület, a Kákonyi Team vásárolta meg. Az új tulajdonos igényeinek megfelelően a jármű jelentős átalakításon esett át: az autóbusz eredeti távolsági kialakítását megváltoztatták, a hátsó, 200-as típuscsaládra jellemző ráncajtót befalazták, az utasüléseket eltávolították és a hátfalat nyithatóvá alakították – ezt nagyban megkönnyítette az orrmotoros építésmód. Ez utóbbi átalakítás azért vált szükségessé, mert a buszt lószállítóként kívánták használni, és a paripák biztonságos beszállítása érdekében elengedhetetlen volt a nyitható hátfal.

Mindezek ellenére csodával határos módon a vezetői rész érintetlen maradt, így eredeti állapotában fellelhető a ritkaságnak számító, egyenes műszerfal is, ami különleges értéket képvisel. A jármű így teljesen új funkciót kapott, és az egykori közösségi közlekedési eszközből egy praktikus szállítójármű lett. A Kákonyi Team sikert sikerre halmozott az évek során, ennek következtében az autóbusz eredeti megjelenése is hamar megváltozott: az egykori fehér alapon trikolór csíkokkal ellátott fényezés helyett a buszt teljesen pirosra festették, hogy megfeleljen a sportcsapat arculati elvárásainak. A jármű egészen 2019-ig szolgálta a társaságot, amikor úgy döntöttek, hogy megválnak a lószállító autóbusztól.

Ekkor lépett színre a jelenlegi tulajdonos, akik azonnal felismerték a busz történelmi és műszaki értékeit. Céljuk, hogy a jármű teljes körű felújításon essen át, visszaállítva eredeti, gyártáskori állapotát. A tervezett munkálatok során visszaépítik a hátsó harmonikaajtót, új hátfalat készítenek, a tetőn található dobozt lebontják, és az utastér is visszanyeri eredeti kinézetét. Bár a jármű a VI. Ferihegyi Ikarus Találkozón még a Kákonyi Team átalakított formájában debütál, a felújítás a rendezvényt követően, még októberben megkezdődhet. A restaurálás folyamatát tervek szerint a Beaver Tradition Instagram-oldalán lehet majd követni. Az értékmentő műhely évek óta jelentős szerepet játszik a ritka és egyedi autóbuszok megmentésében és azok eredeti állapotára történő visszaállításában. A cég különlegessége, hogy nem csak saját gyűjteményük, hanem például a Közlekedési Múzeum kívül-belül megújult járműveinek szervizelésében is meghatározó szereplő. Széleskörű szakértelmüknek és gondos munkájuknak köszönhetően számos történelmi jelentőségű buszt őriztek meg, megmentve ezzel a magyar járműipar értékeit a jövő generációi számára.