Újabb Ikarus 280-as kapta vissza az egykori budapesti 7-173 gyorsjáratok arculatát

Közel egy hónap telt el azóta, hogy az október első hétvégéjén megrendezett VII. Ferihegyi Ikarus Találkozón – mintegy 80 járműkülönlegesség között – bemutatkozott egy újabb, frissen felújított Ikarus 280-as csuklós autóbusz is. A magántulajdonú jármű a BKV egykori 7-173-as gyorsjáratán közlekedő autóbuszok ikonikus arculatát idézi, ami nemcsak a nosztalgiára fogékony érdeklődők figyelmét keltette fel, hanem egyúttal bővítette azon ritka példányok körét is, amelyek Budapest valaha volt egyik legforgalmasabb gerincvonalának hangulatát elevenítik fel.

A budapesti közösségi közlekedés a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján fokozódó forgalmi terhelés alá került, különösen a pesti lakótelepek és a dél-budai városrészek között. A villamoshálózat visszaszorulásával egyre nagyobb szerep hárult az autóbuszokra, elsősorban a 7-es vonalcsaládra (7-es, 73-as, 173-as járatok), amely az évek során különböző viszonylatváltozatokon, betét- és expresszjárataival együtt Újpalota és Kelenföld között biztosított kapcsolatot, naponta utasok tízezreit szállítva a főváros egyik legfontosabb felszíni közlekedési folyosóján. A túlzsúfoltság, a kiszámíthatatlan menetidők és a hosszú útvonal fokozatosan szükségessé tették a járatrendszer átalakítását. Emiatt gyorsjárati koncepció már korábban is megjelent a Rákóczi úti tengelyen közlekedő vonalak esetében, de a legmarkánsabb fejlesztésre a kilencvenes évek második felében, 1998 nyarán került sor. Ennek keretében a BKV összesen 50 darab még üzemképes, ám már erősen elhasználódott Ikarus 280-as (280.49 altípusba tartozó) autóbuszát küldte vissza a székesfehérvári gyárba, hogy azokat kifejezetten a 7‑es és 173‑as gyorsjáratok igényeire szabva korszerűsítsék. A kiválasztott járművek közül 45 a Récsei, a fennmaradó öt pedig a Kelenföldi autóbuszgarázs állományából származott, és voltak köztük olyanok is, amelyek eredetileg is ezen a járatcsoporton teljesítettek szolgálatot. Végül 29 autóbusz „csak” nagyjavításon, míg 21 korábbi évjáratú, jellemzően 1986-1987-ben készült kocsi teljes karosszériacserén esett át.

A felújítás eredményeként megszületett autóbuszok a gyári rendszerben immár a 280.40A típusjelölést kapták, mivel mind műszaki tartalmukban, mind megjelenésükben látványosan elkülönültek a fővárosi állomány többi tagjától. Jellegzetes, pirosból sötétkékbe hajló színátmenetes fényezésükhöz a „7-173 GYORS” felirat (ami miatt a népnyelv a ma is jól ismert „gyros” becenevet adta a járműveknek) és a kor színvonalának megfelelő, vörös pixeles FOK-GYEM külső kijelzők társultak. Az utastér is jelentős átalakuláson ment keresztül: a sárga kapaszkodók, az Ikarus 400-as sorozatból ismert IMAG Halas típusú utasülések, a babakocsik szállítására kialakított hely, az elektronikus Protokon jegykezelők, a vezérelt hangosbemondás és a kapaszkodókra szerelt leszállásjelző gombok mind a kényelmesebb és korszerűbb utazást szolgálták. A járművek ilyen átalakítása a BKV arculatjavító intézkedéseinek részeként valósult meg, amelyek célja az utazási komfort és az utaselégedettség növelése, valamint a szolgáltatás megújult arculatán keresztül új utasok megszólítása volt. Az átalakított autóbuszok mozgatásáról már a környezetkímélőbb, Euro II-es emissziós normát teljesítő, 215 lóerős (160 kW) Rába D10 UTSLL-160 dízelmotor gondoskodott, amelyhez korszerű ZF Ecomat 4HP 500 automataváltó társult. Az arculatos buszok bő egy évtizeden át az eredeti terveknek megfelelően valóban szinte kizárólag a 7-173-as gyorsjáratokon fordultak elő, a 2008. augusztus 21-ei menetrendváltást követően viszont már a főváros más pontjain is feltűntek, egy részükről pedig idővel szó szerint lekopott a feltűnő piros festés is.

Ebbe a korszerűsített szériába tartozik az a példány is, amely három évvel a selejtezését követően nemrég a kultikus gyorsjáratok jól ismert arculatával tért vissza a hazai közlekedésbe, immár egy gondos magángyűjtő féltve őrzött járműveként. Megjelenésével rögtön kétszeresére bővült azon veterán autóbuszok köre, amelyek ezt az egykor meghatározó fővárosi viszonylatpárt idézik meg, hiszen eddig ezen a téren csak a BKV nosztalgiaállományának egy tagja (a BPO-449 rendszámú Ikarus 280-as) képviselte ezt a korszakot. Cikkünk főszereplője csaknem négy évtizede, 1986-ban gördült ki az Ikarus mátyásföldi gyárának kapuján BX 59-45 rendszámmal, és eredetileg az egykori Récsei autóbuszgarázs állományában állt forgalomba. (A XIV. kerületben elhelyezkedő néhai telephely – eredetileg Szent Imre autóbuszgarázs, későbbi hivatalos nevén Récsei Üzemegység, majd Belvárosi Autóbusz Üzemigazgatóság – a BKV legrégebbi és történelmileg is kiemelkedő jelentőségű telephelye volt, egyben a főváros első, kifejezetten autóbusz-üzemeltetés céljára létesített garázsa volt.)

A busz bő tíz év szolgálatot és egy vázcserét követően, az arculatos 7-173-as gyorsjáratokon történő újbóli forgalomba állítása után nem sokkal a BPO-469 rendszámot kapta. A Récsei garázs 2000-es megszűnése után a vegyes, autóbusz- és trolibuszüzemet egyaránt ellátó Kőbányai garázs állományába került, ahová egy 2015-ös belső rendelkezés értelmében – a 280.40A típusú autóbuszok üzemeltetésének racionalizálása jegyében – követte az arculatos széria összes többi megmaradt példánya is. A jármű 2022-ig maradt forgalomban, végül a Dél-pesti, Méta utcai telephelyen került kivonásra, miután összesen 36 éven át szolgálta a budapesti utasforgalmat. A teljes körű helyreállítási munkálatok ezt követően kezdődtek meg és 2025 őszére fejeződtek be. A folyamat során a járművet szétszerelték, a vázszerkezetet átvizsgálták és kijavították, a légrugókat és lengéscsillapítókat kicserélték. Az utastérben az eredeti – pontosabban a gyári felújítást követő – kialakítás megőrzésével helyreállították a korhű matricákat, visszakerültek az eredeti jegylyukasztók és utastájékoztató elemek, de természetesen a külső megjelenés is visszanyerte korábbi formáját: visszakapta az eredeti minőségben kivitelezett piros-kék színátmenetes fényezést, az eredeti feliratokat, a BKV korábbi tojás alakú emblémáját, valamint a rendszámra utaló „04-69” azonosítókat. A felújítás során minden apró részletre ügyeltek, így a végeredmény egy nem csupán esztétikailag, hanem műszakilag is hiteles rekonstrukció lett, egy valódi időutazás a budapesti gyorsjáratok aranykorába.

Mindössze 23 éves tulajdonosa számára ez az autóbusz sokkal többet jelent egy egyszerű járműnél: gyerekkora egyik meghatározó emléke, amelyhez számtalan hangulat, illat és emlék kötődik – ahogy mondta, a motor és a Rába MVG-118-as hídhang jellegzetes hangja maradt meg benne leginkább. A felújítás legnehezebb része a jellegzetes színátmenetes fényezés pontos árnyalatának eltalálása volt, de végül sikerült visszaadni az eredetinek megfelelő, korszakhoz illő megjelenést. A jármű jelenleg még csak szűk baráti körben, márkatalálkozókon és kisebb rendezvényeken bukkan fel, de a tulajdonos távlati tervei szerint a szükséges engedélyek megszerzését követően különjárati, bérlésre is igénybe vehető nosztalgiabusszá válhat. A cél az, hogy a jármű a jövőben ne csupán gyűjtői darab legyen, hanem élő része a közösségi eseményeknek, ahol méltó módon idézheti fel a klasszikus budapesti Ikarus 200-asok korszakát.

12 kép -