A BKV feltámaszthatja a legendás ITC 600 csuklós autóbusz egy példányát

Egy Baja melletti horgásztanyáról érkezik a BKV nosztalgiaflottájába az ITC 600 típusú „ős-csuklós” autóbusz pótkocsi része – tudta meg portálunk a fővárosi közlekedési társaságtól. Mivel a típusból az egykor 317 darabot számláló, házilag készült sorozat selejtezése után egyetlen példányt sem őriztek meg, most nyílik először lehetőség, hogy újra életre keljen a hazai buszgyártás és közlekedéstörténet egyik kikerülhetetlenül fontos járműve.

1951-től a BKV közvetlen elődvállalatának tekinthető Fővárosi Autóbuszüzem (FAÜ) biztosította Budapest autóbuszos közlekedését. A vállalat szakemberei hamar felismerték, hogy a társaság flottájában 1952-től megjelenő Ikarus 60-asok kapacitása sem elegendő ahhoz, hogy az egyre növekvő utasszám mellett kielégítse a háborús sokkból addigra felocsúdott főváros közösségi közlekedési igényeit. A kihívásra adott első válaszként 1954-től pótkocsit csatoltak az Ikarus 60-asok után, megalkotva ezzel a mai csuklós autóbuszok közvetlen ősét. Jóllehet, a pótkocsi használata számos kérdésre választ jelentett, egyszersmind számos problémát is okozott, így a mérnökök számára tisztán látszott, hogy jobb megoldásnak is léteznie kell.

Mivel az Ikarus gyárban akkor még nem talált érdeklődő fogadtatásra a csuklós busz koncepciója, 1960 májusában a FAÜ szakemberei – Rózsa László, Lassú Gábor és Színi Béla – megkezdték a vállalat első, saját fejlesztésű csuklós autóbuszának tervezését, 1960 novemberére pedig a társaság Gyömrői úti főműhelyében el is készült a prototípus egy selejtezett MÁVAG Tr 5-ösből  kialakított pótkocsiból és egy Ikarus 60 alapú gépes részből, „ITC 600” típusjellel. A névcserére azért volt szükség, mert a házilagos gyártás miatt az Ikarus nem adta a nevét a projekthez. A csuklósítást követően 15 méter hosszúra nőtt új jármű az eltérő alapok ellenére szép, egységes megjelenésű lett a két felhasznált típus felépítésbeli hasonlóságainak köszönhetően. Erőforrásként a 60-asból származó Csepel D-614 típusú dízelmotor szolgált, a csuklószerkezethez pedig a Vörös Csillag Traktorgyár rakodógépeinek golyóskoszorúit használták fel – a jármű egy olyan korszak szülötte volt, amikor a „polcon szétnézve” még viszonylag könnyen lehetett találni hazai főegységeket.

A később GA 12-00 rendszámmal forgalomba állt prototípus legelső közúti próbaköreit még félkész állapotban teljesítette (Fotó: old-ikarus.hu)

1961-ben megindult a házi, belső üzemi sorozatgyártás, amelynek során összesen 148 leselejtezett MÁVAG buszt használtak fel. 1963-tól már a pótkocsi részt is Ikarus 60-as típusból készítették, az ily módon kialakított csuklós változat típusjelzése IC 660-ra változott. Kísérleti jelleggel egyébként Ikarus 620-as autóbuszok felhasználásával is építettek két példányt. Az ITC 600-asokból és IC 660-asokból összesen végül 317 darab készült (147 az előbbi, 170 az utóbbi típusból), az utolsó példányok pedig trolibuszként még 1976-ban is utasforgalomban közlekedtek – helyüket és feladataikat később az Ikarus első gyári csuklós típusa, az 180-as, majd pedig a legendás 280-as vette át. A „házilag” összeállított konstrukció olyan jól sikerült, hogy Bartos István, a Fővárosi Tanács VB elnökhelyettesének rendeletére a FAÜ Sallai főműhelyében külön gyártósort alakítottak ki a csuklósok előállítására, ahol a belső járműigény kiszolgálása mellett a budapesti és a szegedi AKÖV, valamint a Pécsi Közlekedési Vállalat részére csuklós autóbuszokat, Fővárosi Villamosvasút megbízásából pedig csuklós trolibuszokat is készítettek bérmunkában.

A frissen megmentett hátsó kocsitest már Budapesten várja az újjászületést (Fotó: BKV)

Sokáig úgy tűnt, hogy ez az ipartörténeti jelentőségű átmeneti típus muzeális célra félretett példány híján lassanként végleg feledésbe merül, ám ahogy az sokszor megtörtént már, a közelmúltban egészen váratlan helyről került elő egy felújítási alapként használható, máig fennmaradt darab. A BKV Autóbusz és Trolibusz Üzemeltetési Igazgatóságának (ATÜI) értékmentést szívükön viselő kollégái május végén izgalommal vegyes megdöbbenéssel tudták meg, hogy egy Baja melletti horgásztanya vashulladékként elbontásra ítélt bódéja nem más, mint egy megmaradt, belső alkatrészeiben is eredeti állapotú ITC 600-as pótkocsi-felépítmény.

Beindult a riadólánc, és a szenzációs lelet hamarosan az autóbusz-ágazat egyik telephelyére került. Egy gépes első részről, amely az ország egy távoli pontján fészerként szolgált, már korábban tudomása volt a BKV szakembereinek. A vontatónak alapot adó járműrész fészerből újra autóbusszá válva időközben szintén a fővárosi cég telephelyére költözött.

A gépesnek hívott első kocsitesthez ez a kiérdemesült Ikarus 60-as szolgál majd donorként (Fotó: BKV)

A BKV tervei szerint hamarosan megkezdhetik az „ős-csuklós” hiányzó alkatrészeinek beszerzését és a jármű újbóli megépítését. Ha elkészül, egy szép napon a hazai csuklós buszok őse is felsorakozhat a BKV nosztalgiaflottájába a busz- és járműtörténet-rajongók nagy örömére. Mint írják, a BKV hálával tartozik azoknak a civileknek, akik a szívükön viselik az ITC 600 darabjaihoz hasonló műszaki emlékek sorsát, lehetőséget adva arra, hogy a felbecsülhetetlen eszmei értékű járműveket a későbbiekben méltó módon megőrizhessék az utókor számára. Egy biztos, a BKV szakemberei a közelmúltban már letették névjegyüket a csuklós buszok építése terén, hiszen idén májusban mutatkozott be az újonnan mindössze egyetlen példányban készült Ikarus 293-as duplacsuklós autóbusz nem kevésbé nagy szakmai kihívást jelentő replikája, amely szintén a fővárosi közlekedési vállalat jóvoltából valósulhatott meg.

Címlapkép: old-ikarus.hu