Magazin

Szegeden folytatja pályafutását két sanremói Solaris Trollino 12 trolibusz

Újabb mérföldkőhöz érkezett a Szegedi Közlekedési Társaság (SZKT) trolibuszflotta-megújítási programja, amelyet Szeged önkormányzata összesen egymilliárd forinttal támogat. A projekt keretében nemcsak a meglévő járművek korszerűsítése zajlik, hanem lehetőség nyílik használt, ám a meglévő járműveknél műszakilag korszerűbb, alacsonypadlós trolibuszok beszerzésére is. A korábban Salzburg városából vásárolt Solaris Trollino 18AC csuklós trolibuszok után most két szóló kivitelű Solaris Trollino 12 AC érkezik Szegedre a festői olasz üdülővárosból, Sanremóból. A járművek a tervek szerint már az őszi hónapokban forgalomba is állhatnak – tájékoztatta portálunkat az SZKT.

Alig másfél hónappal azután, hogy beszámoltunk a budapesti forgalomba állás előtt álló, Nápolyból származó Ganz-Solaris Trollino 12-esekről, ismét olasz eredetű trolibuszok kerülnek a hazai reflektorfénybe, ám ezúttal nem a főváros, hanem a napfény városa, Szeged bővíti járműparkját ilyen járművekkel. A Szegedi Közlekedési Társaság a BKV-hoz hasonlóan olyan olaszországi troliüzemek felszámolása után elérhetővé vált járműveket vásárolt meg, amelyek kivonását nem műszaki okok, hanem a közösségi közlekedés fenntartható működtetésének hiánya okozta. Bár a francia határtól mintegy húsz kilométerre fekvő Sanremo járműveinek eladása mögött egyértelműen a rendszerszintű hálózatleépítés áll, a virágváros trolibuszhálózata korábban kifejezetten fontos szerepet töltött be a Ligur-tenger nyugati partvidékének közösségi közlekedésében. A sanremói trolibuszüzem – hivatalos nevén Rete filoviaria di Sanremo, vagy másik ismert nevén Filovia della Riviera dei Fiori – 1942-ben nyílt meg, és három szakaszban épült ki teljes hosszában: először a Sanremo és Ospedaletti közötti vonal (1942), majd a keleti irányba tartó Taggia-ág (1948), végül pedig a nyugati hosszabbítás Ventimigliáig (1951). A teljes vonalhálózat hossza elérte a 28,5 kilométert, amit a T, U és V jelzésű viszonylatok fedtek le, egyetlen közös tengely mentén.

A későbbi 1800-as pályaszámú sanremói Solaris Trollino 12-es vadonatúj állapotban első próbaútjai egyikén a festői Ligur-tenger partján (Fotó: Pavel Novak)

A hálózat fénykora az 1980-1990-es évekre tehető: ezekben az évtizedekben több új járműtípust is forgalomba állítottak, köztük Iveco és Menarini, majd Breda gyártmányú trolibuszokat. 2001 végén még egy 700 méteres új szakasz is kiépült a Taggia-Arma vasútállomás felé. Ez utóbbi azonban mindössze néhány hónapig üzemelt, majd 2002 márciusától – kezdetben ideiglenes jelleggel – dízelmotoros autóbuszok vették át a forgalmat a Taggiába vezető T viszonylaton. A pótlásból végül tartós állapot lett, a felsővezetékek egy részét elbontották, és a troliüzem soha nem indult újra. A hálózat folyamatos zsugorodása ellenére 2007-ben két korszerű, teljes hosszban alacsonypadlós, légkondicionált Solaris Trollino 12 szóló trolibusz (pályaszámok: 1800 és 1801) is forgalomba állt Sanremóban. Bár az új járművek érkezése pozitív fejlemény volt, a valóságban a szolgáltatás ekkorra már olyan bizonytalan volt, hogy a két új Trollino is legfeljebb csak az U jelzésű, belvárosi járaton közlekedhetett. A 2010-es évekre a Ventimigliába tartó, városközi jellegű V viszonylat is kiszámíthatatlanná vált, a közlekedés hol működött, hol nem, 2019-ben pedig teljesen leállt. Az utolsó sanremói trolibusz 2021 augusztusában közlekedett az U járaton. Mindeközben a város önkormányzata és a Riviera Trasporti többször is próbálkozott a hálózat megújításának koncepciójával.

A teljes sanremói Solaris Trollino 12 AC flotta közös képen (Fotó: Carlo Carrera)

Az olasz közlekedési minisztériumhoz is benyújtották a Riviera dei Fiori trolibuszrendszer teljes rekonstrukciójára vonatkozó pályázatot, amely 13 darab szóló és 10 darab csuklós kivitelű, új, korlátozott mértékű önjárásra is képes, menet közbeni töltésre alkalmas (IMC-technológiás) akkumulátoros trolibusz, egy új telephely, korszerűsített felsővezeték-rendszer és 750 V-os névleges feszültségű áramellátás megvalósítását célozta. A járatokat részben saját nyomvonalon, a korábbi vasúti töltésen vezették volna, összesen 30 kilométer hosszan, Ventimigliától Taggiáig. A teljes beruházás értékét 50 millió euróra becsülték. A projektet azonban többször újratervezték, elhalasztották, majd 2021-ben – a hivatalos indoklás szerint – a gazdaságossági szempontok hiánya miatt végleg felfüggesztették. Ezzel megpecsételődött a rendszer sorsa: az infrastruktúra állapota az elmaradt karbantartás következtében tovább romlott, 2023/2024 telén több tartóoszlop is kidőlt. A városvezetés 2024 februárjában hivatalosan is bejelentette az akkor már két és fél éve üzemen kívül lévő felsővezeték-hálózat felszámolását, a bontás pedig még aznap este megkezdődött – a megmaradt trolibuszok pedig eladósorba kerültek. Így jutott el nemrég Szegedre az a két darab 12 000 mm hosszú, 2550 mm széles és 3640 mm magas, teljes hosszban alacsonypadlós, klimatizált Solaris Trollino 12 AC típusú trolibusz, amelyekkel az SZKT a szóló járműállomány rugalmasabb és megbízhatóbb kiadását kívánja biztosítani. A 2007-ben gyártott trolibuszokat a Solaris Urbino sorozat karosszériájára építve a csehországi Ostravában szerelték össze, villamos hajtásrendszerüket a Cegelec szállította. Ez az SZKT számára már ismert és bevált konstrukciónak számít, így sem az üzemeltetés, sem a karbantartás terén nem igényel külön átállást vagy speciális felkészülést a sanremói eredetű trolibuszok hazai forgalomba állítása. A járművek eredeti rendeltetési helyükön a szolgáltatás akadozása miatt kevesebb mint 150 000 kilométert futottak, ami trolibuszoknál kifejezetten alacsonynak számít – műszaki szempontból így szinte újnak tekinthetők.

A sanremói trolik egyike 2006-ban a csehországi Ostravában, ahol a Cegelec hajtás mellett beépítése mellett a készre szerelés is történt (Fotó: Petr Gabriel)

A trolibuszok közvetlen hajtásáról Pragoimex TAM 1050C6 típusú, 175 kW teljesítményű háromfázisú aszinkron villanymotor gondoskodik. A járművek részben önjárásra is alkalmasak: ilyenkor a szükséges áramot egy Euro 4-es környezetvédelmi besorolású dízelaggregát biztosítja. Ez a rendszer akkor lép működésbe, amikor a trolibusz olyan szakaszra ér, ahol nincs kiépítve felsővezeték, vagy ideiglenesen akadályozott az elektromos betáplálás. Dízelüzemben a járművek legfeljebb 45 km/h, míg villamosüzemben akár 65 km/h sebességgel is közlekedhetnek. Az automatikus áramszedő-vezérlés lehetővé teszi, hogy a járművezető a fülkéből húzza fel vagy le az áramszedőket, így az üzemmódváltás gyorsan és biztonságosan elvégezhető anélkül, hogy ehhez ki kellene szállnia. A Sanremóból származó trolibuszok 77 fő szállítására alkalmasak, ezen belül 39 ülőhellyel, valamint kijelölt férőhellyel a kerekesszékkel vagy babakocsival utazók számára. Az utaskomfortról beépített légkondicionáló gondoskodik, míg a biztonsági felszereltséget ABS, ASR és tartós lassítófék egészíti ki.

Immár Szegeden a korábbi 1801-es pályaszámú trolibusz (Fotó: Molnár Martin/Facebook)

Bár az SZKT újonnan soha nem vásárolt Solaris trolibuszokat (igaz, Škoda márkanév alatt voltak erre irányuló tervek), a Trollino 12 típus már nem ismeretlen a társaság járműparkjában, amely az elmúlt években a dél-lengyelországi Tychyből is vásárolt két hasonló példányt – a 2004-ben illetve 2005-ben gyártott járművek azóta már felújítva, pirosra átfényezve közlekednek Csongrád-Csanád vármegye székhelyén, T-875 és T-876 pályaszámmal. Ezek a most érkező kocsikhoz hasonlóan Cegelec elektronikával rendelkeznek, különbséget jelent ugyanakkor, hogy Sanremóból számrazó társaikkal ellentétben nem rendelkeznek dízelaggregáttal. Ezen kívül az SZKT 2018 és 2020 között két részletben összesen öt darab, a csehországi Chomutovból származó fiatalabb, 2006-os évjáratú szóló Trollinót is forgalomba állított (pályaszámok: T-870 – T-874). A most beszerzett újabb két példány így nemcsak műszakilag illeszkedik a meglévő járműparkhoz, de üzemeltetési szempontból is optimális választást jelent Szeged közösségi közlekedése számára.

Címlapkép: SZKT