A nagy idegenforgalmat lebonyolító országokban sokfelé népszerűek a kisebb turistacsoportok szállítására alkalmas, a kisáruszállító-alapú típusoknál nagyobb utaskapacitást és csomagteret kínáló, robusztus felépítésű orrmotoros midibuszok. Az ilyen járművek egyik legnagyobb felvevőpiacának – és előállítójának – Törökország számít, de Egyiptomban is számos hasonló aprósággal találkozhatunk az utakon. Ebbe a piaci szegmensbe érkezik most az Európában is egyre meggyőzőbb eladási számokat produkáló MCV vadonatúj, formaterve kapcsán magyar vonatkozással is bíró 230 NF jelű típusa, amelyet nemzetközi szinten is az elsők között mutathatunk be olvasóinknak.
Az újdonságról hivatalosan egyelőre csak egy gyári – cikkünk végén megtekinthető – videó látott napvilágot, jelenleg még az MCV honlapján is a kifutó elődmodell, az MCV 230 szerepel. Az egyiptomi buszgyártó termékeinek új generációját a New Family, azaz új (típus)család kifejezésre utaló NF kiegészítő jelzéssel különbözteti meg, ahogyan azt például a 2019-ben megújult MCV 600-as turistabusz esetében is láthattuk.
A távolsági kínálat túlsó végére érkező 230 NF az MCV nagyobb turistabuszainak stílusbeli irányvonalát viszi tovább, kissé szögletesebb kiadásban – nem véletlenül, hiszen hozzájuk hasonlóan ennek a típusnak a megszületésében is kulcsszerepet vállalt Őrsi Ferenc, az Ikarus méltán elismert egykori formatervezője. Az éles vonalakkal tagolt homlokfal megjelenését a karakteres hűtőmaszk – amely ebben az esetben nem csak imitáció – és a látványos LED-szalagokkal keretezett lámpafészkek határozzák meg, míg a hátfalon egyedi világítótestek helyett ezúttal a Hella Shapeline kollekcióból összeválogatott LED-es fényforrások sorakoznak, egybefüggő oszlopba rendezve. Bár a légkondicionáló már alapáron jár, a meleg égövi felhasználásra való tekintettel a busz viszonylag sok nyitható ablakfelülettel is rendelkezik, ezek „üveg az üvegben” kivitelűek.
A 8220 mm hosszú, 2350 mm széles és légkondicionálóval együtt 3030 mm magas midibusz hosszában (+170 mm) és széltében (+30 mm) is gyarapodott közvetlen elődjéhez képest, a 4175 mm-es tengelytáv viszont változatlan, mivel az új nemzedék is az orrmotoros Isuzu VL01 NQR létraalvázra épül, ami az afrikai országokban kedvelt gépészeti alapnak számít. A felépítmény a teherautó-bázisú típusok esetében gyakori wheel forward elrendezést követi, vagyis az első utasajtó a mellső tengely mögött található. Ez esetünkben 0-1-0 elrendezést jelent, elektromos működtetésű, befelé nyíló bolygóajtóval. Ezen kívül saját, kézi működtetésű ajtót kapott nem csak a buszvezető, hanem a túloldali két „anyósülésen” helyet foglaló kísérők/idegenvezetők is. A típus alapfelszereltsége gazdagnak mondható, alapáron jár egyebek mellett a 19″-os monitorral kiegészített DVD-lejátszó, a személyzet és az utasok számára fenntartott USB-töltőcsatlakozók, az egyéni légbefúvókkal és olvasólámpákkal ellátott szervizpanelek, a forgalomfigyelő- és tolatókamerával kiegészített beltéri kamerarendszer, továbbá a dísztárcsák. Az opciós listán szerepelnek többek között a homlokfali és oldalsó elektronikus külső relációjelzők, a ködlámpák, valamint a fedélzeti WiFi és a GPS-előkészítés. A legfeljebb 33 ülő utas szállítására alkalmas midibusz legnagyobb össztömege teljes utas- és csomagterheléssel mindössze 8,5 tonna. A poggyászok rendelkezésére összesen 2,7 m³ férőhely áll, javarészt a karosszéria hátsó részében, a padló alatt.
A jármű elejében egy 4,6 literes, 121 lóerő (89 kW) teljesítményű és 304 Nm csúcsnyomatékú négyhengeres Isuzu 4HG1 dízelmotor teljesít szolgálatot, amelyhez 5+1 fokozatú Isuzu MYY5T kézi sebességváltó csatlakozik. Az erőforrás károsanyag-kibocsátás szempontjából a helyi piac elvárásaihoz igazodva az Euro 1-es emissziós besorolásnak felel meg. Mind a mellső, mind pedig a hajtott hátsó futómű merev hidas kialakítású. Az MCV aprósága a nagyobb autóbuszoktól eltérően hidraulikus üzemi fékrendszerrel rendelkezik, amit kipufogófék egészít ki. Az üzemanyagtartály űrtartalma kereken 100 liter.
Az MCV házi nevezéktanában a mini- és midibuszok típusjelzése rendszerint a 200-as számmezőbe illeszkedik. A sorozat legelső képviselője, az MCV 200-as az 1998-as hannoveri IAA Nutzfahrzeuge kiállításon mutatkozott be a nagyközönségnek. Ezen a buszon még kívülről is felismerhetők a Mercedes-Benztől származó alapok. A csillagos márka gépészete a mai napig meghatározó a típuscsalád fejlesztésében, bár az évek során később Isuzu alvázra épülő változatok, sőt, Chevrolet emblémás kivitelek is megjelentek az egyre szerteágazóbb kínálatban. A következetes formatervi irányzat már a korábbi generációkon is jól megfigyelhető. Az alábbi képeken balról jobbra haladva az eredeti MCV 200-as (1998), a nagyobb MCV 260 T típus (2006), valamint az MCV 230-as egy korábbi, Mercedes-Benz alvázas változata (2015) látható.
Őrsi Ferencnek természetesen nem ez az első alkotása az orrmotoros műfajban. A különféle méretű MCV midibuszok (lásd keretes írásunkat), valamint az Ikarus 543 midibusz – amely az első Formatervezési Nívódíjat hozta meg számára – korai változatai mellett idehaza talán a legismertebb ilyen munkája a szintén Isuzu alapokra épített Ikarus 506-os mikrobusz, amely ráadásul annak idején ugyancsak Egyiptom számára készült. A most bemutatkozó MCV 230 NF így akár szellemi örökösnek is tekinthető, bár az egykori székesfehérvári típusnál jóval nagyobb, saját tervezésű homlokfallal rendelkező járműről van szó, amelynek elsődleges ügyfélkörét várhatóan utazási irodák jelentik majd, akik nem iránytaxiként, hanem főként reptéri transzferjáratokhoz és kisebb kirándulásokhoz veszik majd igénybe a típust. A megújult 230-as az előző generációhoz hasonlóan az európai piacra valószínűleg nem jut el, legalábbis a most bemutatott formájában, ehhez ugyanis a mifelénk lényegesen szigorúbb környezetvédelmi normák miatt más műszaki alapokra lenne szükség.
Végezetül pedig következzék a cikkünk elején ígért videó az újdonságról:
Fotók, videó: MCV Group