Péntek esti érdekesség: Heuliez GG 79-85 jövőbusz

Az autóbuszos világ különlegességeinek szentelt rovatunkban ma este az avantgárd irányzat bölcsőjébe, Franciaországba kalauzoljuk olvasóinkat, hogy megismerkedjünk a hetvenes évek végén a jövő városi autóbuszaként megálmodott Heuliez GG 79-85 koncepció történetével.

Az Heuliez busztípusai manapság sem a visszafogottságukról híresek, de volt idő, amikor a francia cég tervezőgárdája sokkal inkább szabadjára engedhette a fantáziáját, mint napjainkban. A Henri Heuliez által 1920-ban alapított manufaktúra egészen 2013-ig az autóbuszok mellett bérmunkában kisszériás autógyártással is foglalkozott – a mára megszűnt egykori fő üzletág égisze alatt a különféle megrendelők számára épített tanulmányautók mellett többek között olyan ínyencségek készültek, mint a legendás, középmotoros Peugeot 205 T16 raliautó utcai változata, vagy a híres Le Mans-i 24 órás verseny sebességrekordját a mai napig tartó WM Peugeot P88 sport-prototípus karosszériaelemei. Az 1975-ben létrehozott buszgyártó részleg valaha volt egyik legérdekesebb munkája kétségkívül a GG 79-85 néven futó „jövőbusz” projekt volt, amely a buszos világban is általános elismertséget hozott a francia karosszériaépítő számára.

A franciák körében autobus futur néven emlegetett jármű létrejötte egy 1976-ban kiírt állami pályázatnak köszönhető, amelynek célja a francia városi buszközlekedés 1980 és 1985 közötti időszakra tervezett modernizálása volt. A Marcel Cavaillé akkori közlekedésért felelős államtitkár által közzétett felhívásra összesen 12 francia, illetve külföldi buszgyártó jelentkezett, ajánlataik közül az Heuliez által prezentált, Antoine Picard vezetésével megalkotott pályamunkát hirdették ki győztesnek 1977 márciusában.

A koncepció számos olyan újítást felvonultatott, amelyeket napjaink modern autóbuszaiból ismerünk: a moduláris építésmódnak köszönhetően kis ráfordítással számtalan különféle hosszúságú és utaskapacitású karosszériaváltozat volt kialakítható, az elburkolt kerekek aerodinamikai és gyalogosbiztonsági szempontból jelentettek előrelépést, a ragasztással rögzített, könnyen cserélhető karosszériaelemek pedig az esetleges balesetek utáni javítási időt rövidítették le. A busznak akadtak máig egyedi motívumai is, például a vízszintes irányban mozgó ablaktörlő lapátok. A maga idejében rendkívül modernnek számító formaterv önmagában is jócskán megelőzte korát – ne felejtsük, ekkoriban nálunk virágkorát élte az Ikarus 200-as típuscsalád (a 400-as sorozat fejlesztése az első tollvonásoknál tartott), a nyugatnémeteknél a VöV-szabványú városi autóbuszok első generációja futott, Londonban a flotta gerincét az AEC Routemaster adta, a pályázatot meghirdető Franciaországban pedig megszokott részei voltak az utcaképnek az orrmotoros SAVIEM SC 10 különféle változatai.

Az Heuliez futurisztikus tanulmánybusza ha mással nem is, a befoglaló méreteivel azért illeszkedett a kortársai közé: a jármű 11 600 mm hosszú, 2500 mm széles és 3050 mm magas volt, tengelytávja 5700 mm, 2700 mm-es mellső-, és 3200 mm-es hátsó túlnyúlással. A gyors utascsere érdekében a busz három teljes szélességű, kétszárnyú utasajtóval rendelkezett. Az első lépcsőfok belépőmagassága mindössze 260 mm volt, de a közlekedőfolyosó padlószintje sem húzódott magasabban 470 mm-nél, ami akkoriban rendkívül alacsonynak számított.

A buszban alkalmazott egyedi, „anatómiai” kialakítású utasülések tervezése során messzemenően figyelembe vették az ergonómiai szempontokat, a jövő kényelmi igényeire gondolva pedig a mérnökök előkészítették a légkondicionáló beépíthetőségét is. A külső megjelenéshez illően a járművezető munkahelye is űrhajókat idézett a gomboktól hemzsegő műszerfallal és a korabeli francia (leginkább Citroën) személyautókra jellemző, egyküllős kormánnyal az állítható kormányoszlop végén. A biztonságról az elöl-hátul egyaránt nagyméretű, energiaelnyelő kialakítású lökhárítók és a tárcsafékek mellett integrált retarder gondoskodott, ami a hetvenes évek végén távolról sem számított mindennaposnak egy városi autóbuszban.

A sikeres pályázattal elnyert anyagi támogatásnak köszönhetően az elméleti tervezés után következhetett az életnagyságú prototípus megépítése, amellyel 1978 októberére el is készült az Heuliez. A járművet jóvá is hagyták a szakmai döntéshozók, így látszólag minden adott volt ahhoz, hogy a GG 79-85 éles körülmények között is bizonyíthassa a tervezők elgondolásait. Az Heuliez ezen felbátorodva már elkezdte a leendő gyártóüzem felszerszámozását is akkori szoros együttműködő partnere, a Mercedes-Benz segítségével.

A nagyra törő terveknek végül mi más, mint a politika tett keresztbe: 1981-ben a frissen megválasztott francia elnök, François Mitterand új ipari minisztert nevezett ki a Renault korábbi igazgatója, Pierre Dreyfus személyében, aki nem mellesleg ezt megelőzően gőzerővel dolgozott a SAVIEM és a hetvenes évek közepén ugyancsak a Renault fennhatósága alá került Berliet egyesítésén. A rossznyelvek szerint személyesen ő volt az, aki korábbi munkaadójának piaci pozícióját féltve megvétózta a projekt folytatását, így azt még azelőtt leállították, hogy igazán kiteljesedhetett volna. Az Heuliez a koncepció egyes formai elemeit átmentette a későbbi sorozatgyártású busztípusaira, elsőként az 1982-ben bemutatott, még Mercedes-Benz motorral szerelt, rövid életű Heuliez GX 97-esre (ezen a modellen vezették be a gyártó ma is használt „GX xx7” típusjelölési rendszerét). Még ugyanebben az évben a Renault Master alapú GX 17 minibusszal, majd két évvel később a teljes méretű GX 107-essel elkezdődött a paradox módon éppen Renault technikára épülő Heuliez autóbuszok korszaka, a Mercedes-Benzzel folytatott együttműködésnek pedig 1985-ben vége szakadt – nem kis részben politikai nyomásra, az Heuliezt ugyanis hazájában addig a német konkurencia „trójai falovaként” tartották számon. A Renault előbb kisebbségi, majd a kilencvenes évek elején többségi tulajdont szerzett az Heuliez buszos divíziójában, hogy az az évtized végére a számunkra rossz emlékű Irisbus-csoport része legyen, napjainkban pedig annak egyetlen túlélőjeként az Iveco Bus szárnyai alatt folytassa tevékenységét.

Fotók és látványtervek: Car Design Archives/Heuliez archívum

Sorozatunk többi része ide kattintva érhető el!