Több mint fél évszázad után ténylegesen lezárult egy korszak Moszkva közlekedésében: az orosz főváros felszíni közösségi közlekedéséért felelős vállalat, a Mosgortrans (Мосгортранс) ugyanis árverésen értékesítette a forgalomból utolsóként kivont Ikarus autóbuszát, egy Ikarus 256-ost. A jármű műszaki hibák miatt már csaknem két éve nem üzemelt, így azóta a telephely egyik félreeső sarkában állt, kitéve az időjárás viszontagságainak, miközben a közlekedési társaság hosszú ideig nem döntött a sorsáról. Végül a Mosgortrans úgy határozott, hogy nem hagyja tovább az enyészetnek, hanem esélyt ad a busznak egy új életre, és árverésre bocsátja – ezzel szimbolikusan is lezárva a magyar márka több mint öt és fél évtizedes moszkvai jelenlétét.
A legendás magyar márka autóbuszai több mint 55 éven át szolgálták Moszkva közlekedését, és meghatározó szerepet töltöttek be a város járműparkjában a második világháborút követő szovjet időktől kezdve egészen a 2000-es évek elejéig. Az utolsóként üzemben maradt példány egy Ikarus 256.21H típusjelű, 2002-ben, már az Irisbus korszak alatt gyártott autóbusz volt, amely az orosz főváros számára készült 30 darabos „búcsúszériába” tartozott – ez volt az utolsó szállítmány, amelyet a székesfehérvári gyár bezárása előtt Oroszországba exportáltak.
A 256.21H az Ikarus 256-os típus fejlődésének csúcspontját, egyben a klasszikus formatervű generáció zárófejezetét jelentette. Közvetlen elődjéhez, az Ikarus 256.74-hez képest a .21H jelű változat új, retarderrel felszerelt ZF mechanikus sebességváltót kapott. További újdonságot jelentett az orosz piacon, hogy ezt a szériát már az úgynevezett „csendes” hátsó híddal szállította az Ikarus. A sorozat nem kapta meg az ekkor már négy éve piacon lévő Ikarus Classic típuscsalád műanyag homlok- és hátfalát, helyett megőrizte a típuscsalád hagyományos, jól ismert megjelenését – az Ikarus 200-as család történetében egyébként gyárilag mindössze egyetlen orosz kivitelű példány készült Classic formatervvel, mégpedig egy Iveco Cursor motorral szerelt C56-os az orosz külügyminisztérium részére.
Bár a városi kivitelű Ikarusok már a 2010-es évek eltűntek a moszkvai utcákról – az utolsó 415-ösök 2012-ben, míg a csuklós 280-as és 435-ös típusok 2014-ben hagyták el végleg a helyi vonalakat –, a távolsági 256-os modellből egyetlen példány még évekig őrizte a legendás márka emlékét az orosz fővárosban. A busz különlegessége volt, hogy mindvégig ugyanaz a gépkocsivezető vezette, aki hosszú éveken át ragaszkodott hozzá, és nem volt hajlandó más típusra átülni. Az ily módon a márka utolsó mohikánjává lett 256-os kezdeti éveiben egészen más feladatokat látott el, mint szolgálata alkonyán. A Mosgortrans az ezredfordulón újonnan beszerzett példányokat eredetileg helyközi viszonylatokra szánta, és ezekkel próbálta kiszolgálni a Tula, Rjazany és Orjol irányába tartó járatokat. A kísérlet azonban rövid életűnek bizonyult – a fővárosi közlekedési vállalat helyközi szolgáltatása soha nem vált hosszú távon fenntarthatóvá, az útvonalakat később magánfuvarozók vették át.
Ezt követően a busz elsősorban különjárati és szolgálati feladatokat látott el. Egyes időszakokban megyei sportbizottságok megbízásából gyermeksportolókat szállított, máskor vallási szervezetek utaztatásában vett részt, illetve a Mosgortrans vezetőinek szállítását biztosította különféle rendezvényekre. A jármű egészen a 2010-es évek közepéig több korszerűbb típus mellett részt vett a híres „kremljovszkije jolka”, vagyis a Kremlben megrendezett hagyományos gyermekkarácsonyok kiszolgálásában. Ez a hagyomány azonban megszakadt, miután hatályba lépett az a rendelkezés, amely megtiltotta a tíz évnél idősebb járművek gyermekek szállítására történő alkalmazását.
Időnként hosszabb utazásokra is bevetették, dokumentáltan eljutott például a fővárostól 1700 kilométerre fekvő, dél-oroszországi Mozdokig még 2002-ben. Az utolsó években már csak a Mosgortrans belső személyszállítási feladatait látta el, éjszakánként villamosüzemi dolgozókat és a kelet-moszkvai Vosztocsnij telephely munkatársait szállítva a város délkeleti kerületeiből a műszakkezdetre.
A busz 2023-ban került ki végleg a forgalomból, miután olyan műszaki problémák jelentkeztek nála, amelyeket az időközben már tisztán elektromos hajtású, illetve korszerűbb dízelmotoros típusokra berendezkedett üzem nem tudott megoldani. Az idős járművezető, Szergej Nyikolajevics, mindvégig különös gonddal és szeretettel ápolta a buszt – saját kezűleg szerzett be ritka alkatrészeket, veterán kollégák segítségével maga szervezte a javításokat, és még a mindennapi karbantartásoknál is tanácsot adott a szerelőknek. Amikor végül nyugdíjba vonult, a Mosgortrans úgy döntött, árverésre bocsátja a járművet.
A kikiáltási ár 1 448 000 rubel (mintegy 6,1 millió forint) volt, amit szükség esetén hajlandóak lettek volna csökkenteni. A várakozásokkal ellentétben azonban az aukción valóságos licitháború bontakozott ki a gyűjtők között, és az erősen korrodált, mozgásképtelen autóbusz végül 2 534 000 rubelért (több mint 10,7 millió forintért) kelt el.
Címlapkép: Andrej Mihajlov
![Magyarbusz [Info]](https://eucdn.magyarbusz.info/wp-content/uploads/2025/04/cropped-mbi_sby_v1.png)











