Kitekintő

Százéves fennállását ünnepli az Iveco Bus annonay-i gyára

Kereken egy évszázada működik a délkelet-franciaországi kisvárosban, Annonayben található autóbuszgyár, amely napjainkban az Iveco Bus egyik legjelentősebb üzemeként a francia buszgyártás egyik központja. Az elmúlt száz év alatt számos tulajdonosváltást megélt, 1925-ben alapított létesítmény napjainkban 118 000 m² területen több mint 1200 főnek biztosít megélhetést, ezzel Ardèche megye legnagyobb munkáltatójának számít. A jubileum alkalmából röviden visszatekintünk a gyár múltjára és legismertebb termékeire.

Különleges jelentőséggel bír a 2025-ös esztendő az Iveco számára, amely idén ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját, de szintén erre az évre esik a cégcsoport legfontosabb franciaországi buszgyárának centenáriuma is. Az Annonay külvárosában található üzem Joseph Besset francia karosszériaépítőnek köszönheti létrejöttét. Az általa alapított Société Anonyme des Etablissements Besset nevű vállalkozás kezdetben korabeli teherautógyártók (Berliet, Bernard, Chevrolet, Citroën, De Dion Bouton, Delahaye, Luc Court, Panhard, Renault, Rochet-Schneider, Saurer, Somua, Unic stb.) alvázaira dolgozott, de nem álltak tőle távol az innovatív megoldások sem: a korban elfogadottnak számító favázas konstrukciókat már 1934-től ívhegesztett acélprofilokból álló vázszerkezet váltotta fel a cég termékeinél, amely 1938-ban elkészítette (amerikai Gar Wood licenc alapján) első önhordó szerkezetű, farmotoros autóbuszát is Isobloc néven – a sikeres típusból a második világháborút követő években még Magyarországra, a MÁVAUT-hoz is eljutott több mint egy tucat példány.

Egy Isobloc autóbusz önhordó vázszerkezete 1938-ból

Az annonay-i gyár szerencsésnek bizonyult, a világégést ugyanis sértetlenül átvészelte, amit kevés francia nehézipari létesítmény mondhatott el magáról. Ennek köszönhetően 1947-ben már 1220 főt foglalkoztatott és 1638 autóbuszt gyártott (591 darab Isobloc és további 1037 idegen alvázra szerelt járművet), ezzel jelentős mértékben hozzájárult a francia közösségi közlekedés háború utáni újjáépítéséhez.

Az annonay-i gyár korszakalkotó termékei: előtérben egy J. Besset karosszériás Rochet-Schneider személyautó 1927-ből, középen egy Isobloc W 947 DP 2, a háttérben egy Renault Iliade RTX (Fotó: Nicolas Tellier)

Az alapító 1959-ben hunyt el, az üzem azonban még ezt megelőzően, 1951-ben előbb a Floriat, majd 1956-ban a Renault teherautós üzletágaként működő Saviem tulajdonába került, 1978-tól pedig a Berliet céggel való fúziót követően létrejött Renault Véhicules Industriels (röviden Renault V.I.) égisze alatt folytatta működését. Ennek autóbuszos részlege 1999-ben egyesült az Iveco buszgyártó üzletágával, megalakítva a számos további márkát (Heuliez, Ikarus, Karosa, Orlandi, Pegaso) is tömörítő Irisbus-csoportot, amely 2013-ig állt fenn, miután a Renault tulajdonrészét már 2003-ban megvásárló – és ezzel kizárólagos tulajdonossá váló – Iveco létrehozta a mai Iveco Bus divíziót.

A készre szerelő sor a Saviem nevével fémjelzett időkben

A harmincas évek előremutató fejlesztései a későbbi évtizedekben is folytatódtak, mind a termékpaletta, mind pedig a gyártástechnológia terén. A Renault FR1 turistabusz (amely Mack márkanév alatt még az Egyesült Államokban is szerencsét próbált) sorozatgyártásának 1983-as megkezdésekor vezették be Annonayben a korrózióvédelmet szolgáló kataforetikus mártó felületkezelési eljárást (KTL), amelyet a világon elsőként alkalmaztak autóbuszvázak gyártásához. 1997-ben megjelentek az alternatív hajtásmódok is a gyártásprogramban a gázüzemű Renault Agora CNG típussal, amelyből az első, biogázzal üzemeltetett példányok Lille városában álltak forgalomba.

A Renault Agora sorozat gyártását 1997-ben, a képen látható CNG-hajtású kivitel bemutatásával egy időben helyezték át Vénissieux-ből Annonaybe

Szintén az annonay-i gyárban látta meg a napvilágot 2005-ben az első Irisbus Crealis, amely a nagy sorozatban gyártott Irisbus Citelis típuscsalád látványosabb megjelenésű, BRT-dizájncsomagos prémiumváltozataként a városi közösségi közlekedés arculatára és komfortjára sokat adó, tehetősebb üzemeltetőket vette célba.

Az első Irisbus Magelys egy 1955-ös évjáratú Isobloc 648 DP 102 társaságában (Fotó: Muriel & Serge Bonijoly)

Az évtizedek során számos további, a francia ipartörténet szempontjából jelentős busztípus készült itt, így például az 1965 és 1989 között több mint 11 ezer példányban gyártott francia városi szabványbusz, a Saviem SC 10, a már említett, háromféle hossz- és kétféle magassági változatban kínált Renault FR1 turistabusz, az iskolabuszként és a francia hadsereg kötelékében is népszerűnek bizonyuló, helyközi forgalomra tervezett Renault Tracer, amelyből tíz év alatt több mint 5400 darab készült, valamint az Irisbus és az Iveco Bus eddigi utolsó igazi turistabusza, az egyedi formavilágú Magelys. Ma az üzem főként az Urbanway típuscsalád előállítási helyeként ismert, de tavaly megkezdték az Heuliez GX ELEC/Iveco E-Way sorozat hidrogén üzemanyagcellás és tisztán elektromos hajtású kiviteleinek sorozatgyártását is, emellett a Franciaország határain kívül Iveco G-Way néven forgalmazott, gázüzemű Heuliez GX 137 CNG is szerepel még a gyártásprogramban. Az elektromobilitás növekvő térnyerésével a tevékenységi kör a vontatási akkumulátorok helyi összeszerelésével is kiegészült.