Nyugati kilátás – Setra S 228 DT emeletesek a Volánbusz nemzetközi járatain

Kereken 20 éve fejezte be szolgálatát a Volánbusznál az a két Setra S 228 DT emeletes autóbusz, amelyeket méltán említhetünk a megyei Volánbusz flottájának egykori zászlóshajóiként. A járművek, melyek közül az egyiket a társaság újonnan szerezte be, nem csak technológiai újításaikkal emelkedtek ki a cég korabeli flottájából, hanem a kényelem és a megbízhatóság új szintjét is képviselték. A Budapest–Bécs távolsági járaton, valamint számos más nemzetközi útvonalon is bizonyították rátermettségüket, miközben elnyerték az utasok bizalmát és megelégedését. A Setra S 228 DT modell nemcsak a nyolcvanas évek buszgyártásának technológiai csúcsteljesítményét jelentette, hanem egy egész generáció számára vált a minőségi és kényelmes utazás szimbólumává.

A Setra S 228 DT Imperial a neu-ulmi székhelyű német prémiumgyártó – korabeli nevén Kässbohrer-Setra – ikonikus, emeletes távolsági busza, amely a nyolcvanas évek közlekedési és utazási igényeire adott választ. A típus a Setra S 200-as sorozat csúcsmodelljeként – és egyben a gyártó első emeletes típusaként – a márkára jellemző önhordó vázszerkezetet és kiemelkedő minőséget helyezte előtérbe. A hetvenes évek végén megálmodott, technológiai újításokat is hozó modell 1981-ben debütált a frankfurti IAA Nemzetközi Autószalonon, ahol innovatív megoldásaival és kényelmes kialakításával a szakma elismerését is azonnal kiváltotta.

A Setra S 228 DT jellegzetes formaterve, valamint impozáns, ormótlan túlnyúlások nélküli, aerodinamikus homlokfala gyorsan a típus legmeghatározóbb védjegyévé vált. A vonzó autóbusz kiváló reklámfelületet jelentett az üzemeltetőknek, akik kedvelték a típus jó kezelhetőségét és az általa nyújtott vezetési élményt is, miközben biztonsági megoldásai is a magas szintűnek számítottak a maguk idejében.

A felszereltség természetesen a mindenkori megrendelők kívánalmaihoz igazodott, de a kényelmet előtérbe helyező vásárlók akár luxusszínvonalú utasteret is összeállíthattak: a fedélzeten igény esetén konyha, bár, toalett valamint gardrób is elhelyezhető volt, a csomagtér pedig 9 m³-es kapacitással rendelkezett. A pontosan 12 000 mm hosszú, 2500 mm széles és 4000 mm magas típus alsó szintjének belmagassága 1800 mm, míg a felső szinté 1680 mm volt – ez a mai ENSZ-EGB 107. előírás emeletes buszokra megszabott minimumának felel meg. Kiviteltől függően az alsó szinten legfeljebb 26, a felsőn pedig akár 63 utas is kényelmesen helyet foglalhatott, alapesetben mindegyik ülés menetirányba nézett. A komfortot tovább növelte a Setra keresztáramú szellőző- és fűtőrendszere, amelyet automatikus elektronikus szabályzással láttak el, opcióként pedig természetesen légkondicionáló is elérhető volt.

Fotó: Oszwald Kornél

A típus mozgatásáról gyári prospektus szerint kezdetben, vásárlói igénytől függően, Mercedes-Benz OM 402 LA jelű, 12 763 cm³-es, 381 lóerős (280 kW) V8-as, vagy Mercedes-Benz OM 422 LA típusú, 14 618 cm³ lökettérfogatú V8-as dízelmotor gondoskodott 375 vagy 492 lóerős (276, illetve 362 kW) teljesítményszinteken – később, a modellfrissítést követően az erősebb Mercedes-Benz OM 442 A/LA motorok is elérhetők voltak. Az OM 422-es motorral alapesetben négyfokozatú ZF 4 S-150 GP típusú manuális sebességváltó dolgozott együtt, amely kettős H-rendszerű váltóként a magas, 1530 Nm-es csúcsnyomatékot is tudta kezelni. Emellett az opciós listán szerepelt hatfokozatú manuális, illetve ZF AVS rendszerű nyolc sebességes félautomata váltó is. A légrugózású mellső tengely független kerékfelfüggesztéssel rendelkezett, ami 52°-os elkormányzási szöget biztosított, míg a harmadik tengely alacsony sebességnél kormányzott volt, 60km/h feletti tempónál pedig rögzített pozícióba került. A mellső tengelyen tárcsafékeket alkalmaztak, a hátsó tengelyeken pedig dobfékek működtek. Opcionálisan Voith vagy Telma retarder is rendelhető volt a típushoz. Az alapmodell listaára 714 500 német márka volt, ám a legtöbb megrendelő különféle extrákat kért, így a teljesen felszerelt változat ára elérhette a 919 ezer márkát is, azaz mai értéken 928 ezer eurót. Ennek ellenére a típus gyorsan népszerűvé vált, különösen távolsági és nemzetközi buszjáratok esetén – nem véletlen, hogy 1982 és 1993 között összesen 1104 darabot adtak el belőle, de a termelés már az másfél évben meghaladta a 100 darabot.

Fotó: Oszwald Kornél

Akárcsak mai utódja, a maga idejében az S 228 DT is egyfajta státusszimbólumnak számított az üzemeltetők körében, ezért is keltett nagy érdeklődést a nyolcvanas évek végén azon bejelentés, miszerint a Volánbusz az első emeletes autóbuszát az akkori NSZK-ból, a luxus turistabuszokat gyártó Kässbohrer-Setra vállalattól kívánja beszerezni (az Ikarus ekkoriban nem gyártott ilyen járművet). Az autóbusz érkezését a cég vezérigazgatója, Tari László 1989 januárjában jelentette be, majd fél évvel ezt követően a jármű meg is érkezett a közlekedési társasághoz. Az újonnan gyártott emeletes busz július 21-én indult el Ulmból Budapestre a Volánbusz csapatával. A járművet elsősorban nemzetközi, ezen belül is a bécsi és a müncheni járatok teljesítésére vásárolták – ezt hirdette az egyébként a Volánbusz korabeli „papagáj-fényezését” viselő autóbusz oldalán látható nagyméretű International (magyarra fordítva nemzetközi) felirat is. Az alsó szintjén 20, felül pedig 53 ülő utast tudott elszállítani. Az utasok kényelmét légkondicionáló, hűtőszekrény, toalett, videó, konyha, egyéni olvasólámpák valamint kártyaasztal biztosította, a biztonsági felszereltségben megtalálható volt a Bosch céggel közösen kifejlesztett ABS, az ASR és tolatókamera (!) is. A buszt eredetileg BY 65-04 rendszámmal helyezték forgalomba, de az évek során több rendszámcserén is átesett: az új formátum bevezetésekor az AEG-276 azonosítót kapta, majd CDY-882 rendszámmal üzemelt tovább, miután egy isztambuli út során az eredeti rendszámtáblát elveszítették. Utolsó hatósági azonosítója FLR-816 volt, amelyet 2006-tól használt.

Fotó: Oszwald Kornél

Később egy ugyanilyen típusú, Németországból használtan beszerzett autóbusz is forgalomba állt a Volánbusz színeiben. Ez az 1983-as évjáratú kocsi 1992 nyarán érkezett a társasághoz, és a CEU-555 rendszámot kapta – később, már magántulajdonú buszként JYG-768, illetve FLM-823 azonosítóval is közlekedett. Mindkét busz állomáshelye a Volánbusz budapesti, Andor utcai telephelyén volt (a létesítményt jelenleg az ArrivaBus használja).

Fotó: Népszava

A Setra S 228 DT autóbuszok leggyakrabban a Budapest–Bécs járaton voltak láthatók, ahol a Volánbusz flottájának emblematikus tagjaiként szolgáltak, a kilencvenes években már az Eurolines égisze alatt. Ezeken az útvonalakon nemcsak a buszok műszaki megbízhatósága, hanem az utaskísérő hölgyek munkája is hozzájárult a színvonalas szolgáltatáshoz. Az utaskísérők kávét és üdítőt szolgáltak fel, ami akkoriban különleges kényelmi szolgáltatásnak számított. A járatok népszerűek voltak, hiszen gyors és kényelmes kapcsolatot biztosítottak a magyar és az osztrák főváros között. Ezen kívül a Setra S 228 DT-k időnként más nemzetközi célállomásokra is eljutottak: ilyen volt Franciaországban Párizs, Svédországban Stockholm, Angliában pedig London, de a törökországi Isztambulba is voltak különjáratok, sőt, a buszok eljutottak még Ázsiába is. Ezek az utak különösen a kilencvenes években mutatták meg a típus minőségét, hiszen a járművek garantálták a hosszú távú utazásokhoz szükséges komfortot és megbízhatóságot.

Fotó: Styaszny Gábor

A kilencvenes évek második felében az újabb generációs buszok megérkezésével a Setra S 228 DT-k a nemzetközi forgalomból fokozatosan visszavonultak, és hazai belföldi járatokon teljesítettek szolgálatot. Különösen Orosháza és Veszprém voltak olyan célállomások, ahol ezeket a buszokat még látni lehetett. A típus pályafutása a Volánbusznál 2005-ben ért véget, amikor mindkét példányt selejtezték, majd magánüzemeltetőknek értékesítették. Az egykor újonnan beszerzett kocsit 2,46 millió kilométer megtétele után törölték a Volánbusz állományából, azonban átépítve, üvegezett tetővel és nyitottá alakított felső szinttel még hosszú éveken át szolgált Budapesten az EUrama Utazási Iroda városnéző buszaként, 2017-ben vonták ki végleg a forgalomból. Használtan beszerzett idősebb testvére viszont még 2006-ban a ceglédi bontóban végezte.

Címlapkép: Kereszturi László

7 kép -