Hamarosan újabb trolibuszokkal bővül Saint-Étienne közösségi közlekedése, amely ezzel tovább erősíti pozícióját a négy megmaradt francia trolibuszüzem egyikeként. Franciaországban ma Lyon, Limoges, Saint-Étienne és Nancy utcáin közlekednek rendszeresen trolibuszok, utóbbi város néhány éves kihagyást követően nemrég tért vissza ehhez az üzemmódhoz. A 2000-es évek elejétől kezdve Saint-Étienne trolibuszhálózata – sok más európai városhoz hasonlóan – fokozatos visszaszorulást élt meg, vonalak szűntek meg, szakaszokat bontottak el, a fejlesztések pedig hosszú időre leálltak. Az elmúlt évtizedben azonban fordulat következett be; az akkumulátoros részüzemre képes IMC trolibuszok megjelenése ugyanis új műszaki és üzemeltetési lehetőségeket teremtett, amelyek révén a város vezetése már nem csupán a meglévő hálózat megőrzésében, hanem annak fokozatos újjáélesztésében és bővítésében gondolkodik.
Saint-Étienne-ben a trolibuszok története 1942-ig nyúlik vissza, amikor az első vonalak megnyitásával a város fokozatosan a villamoshálózat kiváltására kezdte alkalmazni az új üzemmódot. A következő évtizedekben a hálózat dinamikusan fejlődött, 1968-ra a vonalhossz – egyirányú számítás szerint – megközelítette a 35 kilométert. Bár az 1970-es években a trolibuszüzem itt is megtorpant, Saint-Étienne-ben ez nem a vonalak felszámolásában, hanem elsősorban az új beruházások elmaradásában nyilvánult meg. A város a nemzetközi trendekkel szemben ekkor is több tucat új trolibuszt állított forgalomba, az 1980-as években pedig még néhány kilométerrel tovább is bővült a hálózat.
A következő másfél évtizedben a rendszer viszonylag stabil maradt, a vonalhálózat és a számozás csak kivételes esetekben változott. A fordulat 1998 után következett be, amikor megkezdődött a trolibuszvonalak tudatos felszámolása és dízelbuszokkal való kiváltása. Egyes szakaszokat gyorsan elbontottak, másokat hosszabb ideig érintetlenül hagytak, ám 2010-re a korábban kiterjedt hálózatból mindössze egyetlen viszonylat maradt: a Cotonne és Terrenoire közötti 3-as vonal, amelyet 2017 augusztusának végén M3 jelzésre neveztek át.
A helyzet a 2010-es évek végére változott meg gyökeresen. A Saint-Étienne Métropole vezetésének politikai megújulása, valamint az akkumulátoros önjárásra is képes trolibuszok piaci hódítása új perspektívát nyitott a rendszer számára. Ennek eredményeként 2019 és 2021 között összesen 23 darab Solaris Trollino 12 trolibusz érkezett Saint-Étienne-be Škoda villamos hajtásrendszerrel. Az első tíz jármű 2020 februárjában állt forgalomba, további hét példány még ugyanazon év végén, az utolsó hat kocsi pedig 2021 szeptemberében érkezett meg. Az új trolik lehetővé tették nemcsak az M3 vonal megerősítését, hanem a korábban megszűnt 7-es viszonylat újjáélesztését is, amely M7 jelzéssel tért vissza a Michon – belváros – Bellevue útvonalon. Éjszakai üzemben a hálózat S3 és S7 jelzéssel működik. A Bellevue városrészben a felsővezetékek egy részének korábbi elbontása miatt a trolibuszok ma már részben akkumulátoros üzemben közlekednek, a végállomáson kialakított új töltőszakasz segítségével. Bár elméletileg lehetőség lenne a teljes körvezeték visszaépítésére, erre egyelőre nem került sor.
A következő nagy mérföldkő a saint-étienne-i trolibuszüzem történetében a M6-os vonal újbóli villamosítása, amelyre közel negyed évszázad után térnek vissza a trolibuszok, miután a korábban kizárólag ezt a viszonylatot kiszolgáló tíz darab Renault PER 180H csuklós trolibuszt a 2000-es évek elején kivonták a forgalomból, majd az oroszországi Tulába értékesítették. A jelenlegi M6-os viszonylat a Métare egyetemi kampuszt köti össze a belvárossal, ám mindössze öt kilométeres hosszával és 2023-ban már csak mintegy 7000 fős napi utasforgalmával egyre kevésbé tudta betölteni városi gerincvonali szerepét. A két végállomás közötti mintegy húszperces menetidő sok utas számára nem bizonyult versenyképesnek, miközben hiányzott a közvetlen kapcsolat a Châteaucreux pályaudvar multimodális csomópontja és a Fauriel városrész között – egy olyan tengelyen, amelyet a lakosság, az egyetemi intézmények és a térség nagy foglalkoztatói is régóta hiányoltak.
Ezekre a problémákra ad választ az M6+ projekt, amelynek keretében a viszonylat csuklós trolibuszokkal üzemelő, magas szolgáltatási színvonalú gyorsjárattá (BHNS – Bus à Haut Niveau de Service) alakul át. A koncepció elkülönített sávokat, jelzőlámpás előnyben részesítést, korszerű megállókat, nagyobb üzembiztonságot és rövidebb menetidőt irányoz elő, miközben az üzem teljes egészében 100 százalékban elektromos, IMC rendszerű trolibuszokra épül.
A projekt nem csupán járműcserét, hanem teljes hálózati újragondolást is jelent. Az M6+ vonal fokozatosan meghosszabbodik az IUT Métare felől a belvároson és a Châteaucreux pályaudvaron át a Cité du Design térségéig, majd Roch irányába, miközben a M4 Bellevue – Châteaucreux viszonylaton is megjelenhet a trolibuszüzem. Az új tengely három egyetemi kampuszt kapcsol össze, mintegy 13 500 hallgatót, körülbelül 35 000 lakost és közel 20 000 munkahelyet érintve, vagyis Saint-Étienne társadalmi és gazdasági életének jelentős részét fűzi fel egyetlen, nagy kapacitású közlekedési vonalra.
A felsővezetéki infrastruktúra teljes rekonstrukción esett át. A Cours Fauriel menti régi hálózatot 2022-ben bontották el, a rossz állapotú beton oszlopokat 2023 elején acélszerkezetű tartók váltották fel, az új felsővezeték kiépítése pedig 2023 nyarán valósult meg. A megvalósítás több lépcsőben történik. A trolibuszüzem visszatérése az M6-os vonalon 2026-ban kezdődik, amikor első ütemben nyolc darab csuklós Solaris Trollino áll forgalomba. Egy második ütemben további hat jármű érkezik, így összesen tizennégy csuklós trolibusz szolgálja majd ki az M6+ vonalat. A teljes, IUT Métare – Châteaucreux – Cité du Design – Roch közötti, mintegy 8,7 kilométer hosszú nyomvonal kiépítése 2028-ra válik teljessé.
A Saint-Étienne Métropole számításai szerint az M6+ napi utasforgalma eléri majd a 11 500 főt. A vonal 28 perces menetidővel, 8–10 perces követési idővel, 24–25 megállóval, valamint 18 km/h-s tervezett kereskedelmi sebességgel működik majd. A beruházás teljes költsége 28 millió euró, amely a járműbeszerzést és az infrastruktúra-fejlesztést egyaránt magában foglalja. A saint-étienne-i M6/M6+ vonal trolibuszos újraindítását tehát a következő időszakban fokozatosan forgalomba álló, első ütemben nyolc darab csuklós Solaris Trollino 18 biztosítja. A 18 méteres, darabonként 1 millió euró értékű járművek akkumulátoros önjárásra is alkalmasak, és több mint húsz év után hozzák vissza a csuklós trolibusz-kategóriát a városi hálózatba. Egy-egy kocsi 114 utas szállítására képes, ebből 32 fő számára ülőhely biztosított.
A hajtásrendszer Škoda BlueDrive villamos berendezésekre épül, LTO akkumulátorcsomaggal és 250 kW névleges teljesítményű vontatómotorral. A járművek fedélzeti rendszerei megfelelnek a hatályos európai biztonsági előírásoknak: holttérfigyelő funkciók, akadályfelismerésen alapuló vezetéstámogató megoldások, valamint digitális tükörhelyettesítő kamerarendszer segíti a járművezetők munkáját és a városi közlekedés biztonságát.
Címlapkép: Le CR de Saint Etienne
![Magyarbusz [Info]](https://magyarbusz.info/wp-content/uploads/2025/04/cropped-mbi_sby_v1.png)












