Az amerikai védővámok máris éreztetik hatásukat a VDL Van Hool szkopjei gyárában

A VDL Csoport máris kénytelen volt intézkedéseket hozni az Egyesült Államokban életbe lépett új vámszabályozások miatt, mivel a tavaly tulajdonába került, Szkopje közelében működő észak-macedóniai Van Hool gyártókapacitás – amely gyártási programjában az európai piacra szánt modellek mellett az észak-amerikai piacra készülő Van Hool utazóbuszok előállítását is végzi – már most közvetlenül megérzi a jelenleg érvényben lévő, 15%-os védővámok kedvezőtlen hatásait.

A felvásárlás során a VDL számára ugyan a Van Hool jövedelmező turistabuszos üzletága is értéket képviselt, ám a valódi vonzerőt nem elsősorban a márka termékportfóliója, hanem annak korszerű, mintegy 1350 főt foglalkoztató, Szkopje melletti gyáregysége, valamint az ahhoz kapcsolódó elsődleges értékesítési célpiac, az Egyesült Államok jelentette – a telephely ugyanis Észak-Macedónia legnagyobb exportőre az amerikai piacra. Erre utalnak a vállalat korábbi, jól körülhatárolható akvizíciós stratégiái is: a DAF Bus, a Bova, valamint a Berkhof–Jonckheere márkák felvásárlásakor is elsősorban az üzletfejlesztés, a gyártókapacitás bővítése és az új célpiacok megszerzése került előtérbe, nem pedig az átvett típuscsaládok hosszú távú megtartása.

Az amerikai vámpolitikai változások természetesen nem érintik kedvezően a VDL Csoport észak-macedóniai érdekeltségét. A holland konszern buszos üzletága egyébként is veszteséges évek sorozatát tudhatja maga mögött, így az Egyesült Államokba irányuló exportot terhelő, immár 15%-os védővámok tovább nehezítik a szegmens pénzügyi stabilizálását és a szkopjei gyártókapacitás hatékony kihasználását. A vámpolitikai bizonytalanságok már közvetlenül a VDL Van Hool Macedonia működésében is éreztetik hatásukat. Az üzem mintegy ötszáz dolgozója jelenleg határozott idejű, egy hónapos szerződéssel látja el feladatait – a korábban féléves, majd negyedéves megállapodásokat októberben váltották fel a havi ciklusú kontraktusok. A vállalat ezzel a lépéssel a megrendelésállomány csökkenésére és a piaci kockázatok növekedésére reagál, célja pedig a gyártási volumenek és a munkaerő-igény rugalmas összehangolása a bizonytalan exportkilátások közepette.

A szkopjei gyár termékeit az amerikai piacon az ABC Companies hálózatán keresztül értékesíti, éves szinten mintegy 200 millió dollár értékben. Bár a vámokat közvetlenül nem a gyártónak, hanem az importőrnek kell megfizetnie, a többletköltség így is közvetlen hatással van a megrendelésekre; az üzemeltetők egyre inkább az Észak-Amerikában gyártott típusokat részesítik előnyben – például az MCI és a Prevost modelljeit –, amelyekre nem vonatkoznak a pótlólagos vámterhek. Ennek következtében a Van Hool megrendelésállománya érezhetően visszaesett, ami a gyártási aktivitás mérséklődését és a foglalkoztatási struktúra ideiglenes átalakítását is szükségessé tette.

Ugyanakkor bizonyos könnyítést jelenthet, hogy 2025. november 1-jétől a Trump-adminisztráció új, 10%-os pótlólagos vámtételt vezet be az importált autóbuszokra, kivéve azokat, amelyek Kanadából vagy Mexikóból származnak és megfelelnek az USMCA-megállapodás feltételeinek. Az intézkedés nem a korábbi 15%-os védővámra rakódik rá, hanem annak helyébe lép, vagyis a buszokra vonatkozó vámtétel novembertől 10%-ra csökken. Bár ez elvben mérsékelheti az exportterheket, az iparági szereplők egyelőre kivárnak, mivel a piaci kereslet továbbra is bizonytalan. Ráadásul az Egyesült Államok aktuális kereskedelempolitikája – az elnöki döntéshozatal kiszámíthatatlansága miatt – továbbra is nehezen prognosztizálható, ami a gyártók számára a kedvezőbb vámtétel ellenére is kockázatos piaci környezetet teremt.

A két ütemben, összesen 42 millió euróból létesített gyáregység megnyitása annak idején jelentős szerepet játszott abban – igaz, csak átmenetileg –, hogy a Van Hool stabilizálni tudja a 2010-es években megingott gazdasági helyzetét és javítsa nemzetközi piaci pozícióját. A belga központban ekkor nemcsak a profitabilitás szűnt meg, hanem üzemi szinten is tartós veszteségek jelentkeztek. Az észak-macedóniai gyártás bevezetése döntő tényezővé vált a vállalat fennmaradásában, elsősorban a lényegesen alacsonyabb bérköltségek – az átlagos órabér a korabeli beszámolók szerint nagyjából a belgiumi szint egytizedét tette ki – és a kedvezőbb működési költségstruktúra miatt. Mindez lehetővé tette, hogy a cég versenyképesebb áron állítsa elő termékeit az exportpiacokra. A 78 000 négyzetméteres szkopjei gyáregység éves gyártókapacitása 900–1000 autóbusz, ami nagyjából megfelel a VDL felvásárlását megelőzően működő saját VDL üzemek termelési szintjének.

4 kép -