Jótékony célt támogat az egyik Ikarus 263-asának elárverezésével a Volánbusz

Idén a Volánbusz immár negyedik alkalommal csatlakozik a közmédia a Jónak lenni jó! című adománygyűjtő akciójához, amely ezúttal a Semmelweis Egyetem koraszülötteket és veleszületett fejlődési rendellenességgel élő gyermekek fejlesztését elősegítő alapítványát támogatja. A jótékonysági aukcióra a társaság egy igazi járműritkaságot, egy, a személyszállítási közszolgáltatásból nemrégiben kivont Ikarus 263-ast ajánlott fel – olvasható a Volánbusz hivatalos blogján.

Az 1999-ben forgalomba helyezett Ikarus 263-as (263.10 altípus) jelenleg is üzem- és forgalomképes, érvényes műszaki engedéllyel 2024 júniusáig rendelkezik. A licitre felajánlott autóbuszt életkora miatt vonta ki a Volánbusz a közforgalomból még 2023 szeptemberében, ezt megelőzően az egykori Szabolcs Volán kötelékében használták, honállomása Kisvárda, majd Vásárosnamény volt. A busz fényezése is az egykori megyei autóbusz-társaság arculatát tükrözi. A jármű forgalomba helyezése óta több mint 1,4 millió kilométert futott, 10,3 literes, 211 lóerő (155 kW) teljesítményű Rába D10 UTS-155 típusú motorja ma is működőképes. A kocsi 24 éves szolgálata alatt jellemzően a Kisvárda–Baktalórántháza, a Kisvárda–Újdombrád–Gégény, a Kisvárda–Szabolcsveresmart és a Kisvárda–Székely–Kemecse vonalon közlekedett. A pályadfutása nagy részében HBY-746 (kezdetben GZF-172) forgalmi rendszámmal szolgálatot teljesítő, sokat látott autóbusz kikiáltási ára 700 ezer forint.

Az Ikarus 263-as típus hazánkban nagyobb számban 1998 után jelent meg, amikor az orosz válság miatt több, eredetileg a FÁK országaiba szánt példány is itthon maradt

Az Ikarus 263 típus 1988-ban került sorozatgyártásba rendkívül sikeres Ikarus 260-as hosszabb, közel 12 méteres változataként. A nyolcvanas évek végén a 200-as típuscsaládnak valójában már kifutófélben kellett volna lennie, ám az Ikarus hagyományos megrendelői ragaszkodtak a jól bevált, olcsón fenntartható buszokhoz, ráadásul a vételár időközben szükségessé vált emelését sem akarták elfogadni. Ezen anomália áthidalására jött létre a közel egy méterrel megtoldott, 11 940 mm hosszú, de a 260-assal azonos gépészeti elemekkel szerelt Ikarus 263-as típus. A tengelytávon kívül a mellső- illetve a hátsó túlnyúlást is megnövelték két darab 400 mm-es oldalablakot illesztve a karosszériába. Ezáltal nagyobb lett a befogadóképesség is, lehetőséget adva a gyártónak, hogy ezzel érvelve 10%-kal drágábban adhassa el az új járműveket. A 263-as fő piacát az NDK és a Szovjetunió, illetve később Oroszország jelentette – utóbbinak több mint 1000 példány készült 2001-ig, de a típusra komoly érdeklődés mutatkozott Kuvaitból is, sőt, Tajvan is vásárolt 20 darabot. A sorozatgyártás 13 éve alatt összesen 1626 példány gördült le az Ikarus mátyásföldi és székesfehérvári gyártósorairól, ezekből beföldön 123 darab talált gazdára. Kifejezetten hazai megrendelésre a Balaton, a Bács és a Hajdú Volán vásárolt a típusból, az összes többi idehaza új járműként értékesített 263-as – egyetlen darab kuvaiti rendeltetésű kocsi kivételével – orosz exportból maradt vissza, így a most licitre felajánlott példány is, ezenkívül a kilencvenes években további kocsik érkeztek haza az NDK-ból használt buszként, ezek általában elővárosi, kétajtós kialakításúak voltak, 4-0-4 ajtóelrendezéssel. Az említett kuvaiti kivételt az egykor EUF-161 rendszámmal futó 263.04-es jelenti, amely jelenleg már a Volánbusz egyre gyarapodó nosztalgiagyűjteményének része.

Fotók: Volánbusz Zrt.