Magazin

Péntek esti érdekesség: COBUS Double End Steering kétirányú ingabusz

Az autóbuszos világ különlegességeinek sorából ma este egy speciális forgalomra tervezett, szerkezeti felépítésében és külső megjelenésében is egyedi járműtípust mutatunk be – a helyszín a legutóbbi ilyen témájú írásunkhoz hasonlóan ezúttal is Franciaország.

Az apron-buszokra specializálódott COBUS Industries termékeit szinte mindenki ismeri, aki utazott már repülőgéppel, hiszen jóformán nincs olyan nagyobb forgalmat lebonyolító nemzetközi légikikötő, amelynek betonján ne találkoznánk a cég jellegzetes felépítésű típusaival. A speciális járműveket a portugál CaetanoBus gyártja, amely akár a megrendelők egyedi igényeit is teljesíti, bár ez az esetek többségében kisebb átdolgozásokra, például luxuskivitelű VIP belső tér kialakítására korlátozódik. 2012-ben viszont egy egészen sajátos járművet alkotott meg a két cég a COBUS Double End Steering, vagy röviden DES nevű modell képében.

A típus sajátosságai előtt röviden ismerkedjünk meg a rendeltetési helyével is, amely, miként azt látni fogjuk, alapjaiban határozza meg a busz szerkezeti jellemzőit. A különleges járművek a Franciaország normandiai partjainál található aprócska Mont-Saint-Michel sziget idegenforgalmát szolgálják. A mindössze 0,97 km² területű árapályszigetet (vagyis apály idején száraz lábbal megközelíthető, dagálykor viszont csak csónakkal) 1879 óta gát, ma pedig már híd köti össze a tőle pontosan egy kilométerre fekvő szárazfölddel, legfőbb látványossága pedig az 1979 óta az UNESCO világörökségi listájának is részét képező, több mint 1300 éves múltra visszatekintő csodálatos bencés kolostor, amely a hozzá kapcsolódó épületekkel együtt jóformán a sziget teljes területét elfoglalja. A hely olyannyira szűkös, hogy magas vízállás esetén nem áll rendelkezésre még akkora szabad terület sem, amely elegendő lenne autóbuszok megfordulásához.

A Mont-Saint-Michel sziget, még a korábbi gáttal, a mai híd 2014-es megnyitása előtt

Nem sokkal a híd elkészülte után merült fel az igény, hogy turisták körében népszerű – évente mintegy 3 millió látogatót fogadó -látványosságot menetrend szerinti buszjárat kösse össze a szárazfölddel és az ott kialakított parkolóval, csakhogy a látogatók szállítása az útvonal sajátosságai miatt hagyományos autóbusszal nem mindig oldható meg. A kolostorhoz vezető egysávos út ugyanis szűk, a szigeten pedig a már említett okok miatt előfordul, hogy nem lehet megfordulni egy ekkora járművel. Így hát annak érdekében, hogy a visszafelé vezető utat ne tolatva kelljen megtenni, az itt közlekedő buszoknak mindkét oldalon vezetőfülkével kell rendelkezniük.

Ilyen autóbuszok szinte kizárólag repülőgépek földi kiszolgálását végző cégek flottáiban fordulnak elő, bár ott is ritkaságnak számítanak (annak idején az Ikarus is készített hasonlót a máig vitatott létjogosultságú PALT-rendszer utolsó tagjaként). Nem véletlen tehát, hogy a sajátos elvárás teljesítésére végül éppen a COBUS vállalkozott. A kétirányú ingabuszként használt jármű a Paul Nutzfahrzeuge céggel együttműködésben készült. A munka egy különleges alváz kifejlesztésével kezdődött, erre került később az alumíniumprofilokból készült egyedi felépítmény. Természetesen mindkét légrugózású, független felfüggesztésű, 9 tonna teherbírású futómű kormányzott, a köztük lévő tengelytáv 8050 mm. A jármű mozgatásáról az akkori környezetvédelmi elvárásokat teljesítő, Euro 5-ös besorolású, 231 lóerős (170 kW) Cummins ISB6.7EV dízelmotor gondoskodik, amely a beszámolók szerint a gyakorlatban sokszor kevésnek bizonyul a busz méreteihez viszonyítva. A jármű elméletileg 70 km/h végsebesség elérésére képes, de az elektronikus korlátozás már 50 km/h-nál közbeszól, a szigetet a szárazfölddel összekötő hídon pedig eleve nem lehet 25 km/h-nál gyorsabban hajtani.

A kétirányú busz tervének megvalósítása gépészeti oldalról is számtalan kihívást jelentett. Annak érdekében, hogy a jármű valóban mindkét irányban tudjon haladni, az Allison 2100 típusú automata sebességváltó után egy, a mainzi DGS által fejlesztett, pneumatikus működtetésű irányváltót építettek be a hajtásláncba, így ennek a megfelelő fokozatba kapcsolásával választható ki a menetirány. Ezzel jelölhető ki az is, hogy melyik legyen az elsődlegesen kormányzott és melyik a segédkormányzott tengely. A LED-technikát használó fényszóróknak egyszerre kell teljesíteniük a homlok- és hátfalon elhelyezett lámpákra vonatkozó követelményeket és előírásokat. Az aktuális menetirány szerint hátul elhelyezkedő visszapillantó tükrök automatikusan becsukódnak.

A DES felépítéséhez hasonlóan a befoglaló méretei sem mindennaposak. A kétirányú busz pontosan 14 500 mm hosszú, ami egy teljes méterrel haladja meg a kéttengelyes autóbuszokra normál körülmények között érvényes európai korlátozást. Alapesetben a reptéri típusoktól örökölt 2700 mm-es szélesség sem lenne elfogadott közúti forgalomban, így a buszok külön engedéllyel, de rendszámmal közlekednek.

A különleges műszaki tartalomhoz persze exkluzív külső design is jár, ami túlzásba vitt modernitás helyett inkább sajátos stílusával hívja fel magára a figyelmet. A lekerekített élű téglatestet formázó karosszéria, a kerekeket is beleértve 7 mm vastag, tikfából készült külső burkolatot kapott, igaz, ez az eltelt évek alatt mostanra több példány esetében is alaposan megfakult már. Ugyanilyen hatású anyagot használtak a 14 utasülésnél is az összesen 90 fő befogadására képes alacsonypadlós beltérben, amely mindkét oldalról megközelíthető, két-két lengő-toló ajtón keresztül. Ez az alapvetően szintén reptéri buszos jellegzetesség is jól jön az útvonalat jellemző sajátos forgalmi viszonyok között. A külön ajtón át megközelíthető vezetőfülke melletti terület a busz mindkét végén nyitott, végképp szokatlan megjelenést kölcsönözve a járműnek, a pontot az i-re pedig az üvegezett napfénytető teszi fel.

A Mont-Saint-Michel szigetre közlekedő buszjáratot napjainkban a Véolia Transport helyi leányvállalata üzemelteti, amely 2012. április 28-án állította forgalomba az első hat COBUS Double End Steering autóbuszt. A franciák körében a „Le Passeur„, azaz magyarul „a révész” becenévvel illetett járműből összesen nyolc példány készült, de a CaetanoBus honlapján a mai napig szerepel az elérhető típusok között, így aki ilyen buszt üzemeltetne, elviekben akár most is rendelhet magának – bár természetesen ehhez ma már az időközben megszigorodott károsanyag-kibocsátási normák miatt Európában más erőforrásra, vagy leginkább tisztán elektromos hajtásra lenne szükség.

Fotók: CaetanoBus/COBUS

Sorozatunk többi része ide kattintva érhető el!

Címkék