Lassan indult, de gyorsul a villamosítás: már több mint 8000 zéró emissziós busz fut az Egyesült Államok transit flottáiban

Az amerikai közösségi közlekedés villamosítása a szakmai közbeszédben gyakran lassú folyamatként jelenik meg, és a nyers darabszámok első pillantásra valóban ezt a képet erősítik. Az Egyesült Államokban jelenleg valamivel több mint nyolcezer zéró emissziós – vagyis akkumulátoros elektromos vagy hidrogén üzemanyagcellás – úgynevezett „transit busz”, azaz városi és elővárosi közlekedésben használt autóbusz található. Ha azonban a számokat a teljes amerikai transit buszflottához viszonyítjuk, már jóval árnyaltabb kép rajzolódik ki: az országban nagyságrendileg 60–65 ezer városi autóbusz közlekedik, így a zéró emissziós járművek aránya már most is két számjegyű tartományba lépett.

A zéró emissziós közlekedési technológiák elterjedését támogató amerikai iparági szervezet, a CALSTART „Zeroing in on Zero-Emission Buses” című éves jelentése szerint a zéró emissziós buszok terjedése az Egyesült Államokban az elmúlt években folyamatosan gyorsul, annak ellenére is, hogy az iparágat továbbra is ellátási lánc problémák, gyártási kapacitáskorlátok és hosszú szállítási határidők terhelik. A jelentés a közösségi közlekedési szolgáltatók által finanszírozott, megrendelt, leszállított vagy már üzembe állított járműveket veszi számba, és a 2025 júliusáig összegyűjtött adatok alapján összesen 8 116 teljes méretű zéró emissziós transit buszt tart nyilván az Egyesült Államokban, amelyek közül 7 261 akkumulátoros elektromos autóbusz, további 855 pedig hidrogén üzemanyagcellás jármű. Ez 16%-os növekedést jelent az előző évhez képest. Összehasonlításképpen Európában az elmúlt években nagyjából ekkora nagyságrendű akkumulátoros elektromos autóbuszt állítottak forgalomba egyetlen év alatt, miközben a kontinens teljes villanybusz-állománya mára már meghaladta a 30 ezer járművet.

A tanulmány a zéró emissziós autóbuszokat az amerikai járműbesorolás szerinti Class 3 vagy annál magasabb kategóriákba tartozó járművek között veszi számba. A teljes méretű járművek közé a Class 7–8 kategóriájú, legalább 30 láb (mintegy 9 méter) hosszú buszok tartoznak, míg a Class 3–6 kategóriába sorolt, 30 lábnál rövidebb járműveket külön „small ZEB” kategóriában tartja nyilván. A jelentésben szereplő, több mint nyolcezer darabos állomány ugyanakkor kizárólag a teljes méretű, Class 7–8 kategóriájú transit buszokra vonatkozik; a kisebb, „small ZEB” járművek darabszáma ettől elkülönítve jelenik meg. Ezeket a járműveket elsősorban shuttle-, paratransit- és egyéb kisebb kapacitású közlekedési szolgáltatásokban használják. A jelentés alapján ebbe a kategóriába összesen 1 398 jármű tartozik, amelyek közül 1 389 akkumulátoros elektromos, további 9 pedig hidrogén üzemanyagcellás hajtású.

A zéró emissziós flottán belül továbbra is az akkumulátoros elektromos autóbuszok dominálnak; országosan 7 261 ilyen jármű szerepel a finanszírozott vagy üzembe állított példányok között, ami egy év alatt 13%-os bővülést jelent. A hidrogén üzemanyagcellás buszok ugyanakkor még gyorsabb növekedést mutatnak; számuk 855 darabra emelkedett, ami 49%-os éves növekedést jelent. A hidrogénbuszok terjedését elsősorban új járműtípusok megjelenése, valamint azokban az államokban végrehajtott flottabővítések ösztönzik, ahol már rendelkezésre áll a szükséges hidrogén-ellátási infrastruktúra.

Földrajzi szempontból a zéró emissziós buszok alkalmazása az Egyesült Államokban egyre szélesebb körben terjed. A legnagyobb állomány továbbra is Kaliforniában található, ahol több mint 2600 akkumulátoros és hidrogénbusz szerepel a különböző beszerzési programokban. A legnagyobb piacok közé tartozik továbbá New York (829 jármű), Washington állam (521), Florida (519) és Massachusetts (292) is. Az elmúlt évben különösen Kaliforniában, Washington államban, Indianában, Wisconsinban és Illinoisban figyelhető meg jelentős flottabővülés.

A jelentés arra is rámutat, hogy a zéró emissziós technológiák már nem csupán kísérleti projektek keretében jelennek meg a közösségi közlekedésben. A nagyobb üzemeltetők mellett egyre több közepes és kisebb közlekedési vállalat is megkezdte flottájának részleges villamosítását, miközben a járműbeszerzések egyre inkább hosszú távú flottamodernizációs stratégiák részévé válnak. A mostani trendek alapján az Egyesült Államok zéró emissziós transit buszállománya a következő években tovább bővülhet, a jelenlegi növekedési ütem fennmaradása esetén pedig az ország zéró emissziós transit buszainak száma 2030-ra meghaladhatja a 15 ezer darabot.

A zéró emissziós autóbuszok amerikai terjedését ugyanakkor továbbra is jelentős strukturális korlátok befolyásolják. A közösségi közlekedési szolgáltatók egy viszonylag szűk hazai gyártói körre támaszkodhatnak, miközben a járművek gyártási ideje gyakran több évre nyúlik. A piacot ezért korlátozott beszállítói kapacitás, hosszú szállítási határidők és a gyártási kapacitásokért folytatott verseny jellemzi, ami a járműbeszerzések ütemezését is jelentősen befolyásolja. A közlekedési vállalatok egyre inkább stratégiai, több évre előre tervezett flottamodernizációs programokban gondolkodnak, és a járműbeszerzéseket gyakran állami vagy szövetségi támogatási programokkal kombinálják. A szövetségi szintű finanszírozás – különösen az FTA „Low or No Emission” támogatási programja – kulcsszerepet játszik a járművek és a kapcsolódó töltőinfrastruktúra beszerzésében, mivel a zéró emissziós autóbuszok magas beszerzési költségei továbbra is jelentős akadályt jelentenek a közlekedési szolgáltatók számára.

Az amerikai transit buszpiacot hagyományosan néhány meghatározó gyártó uralja. A legnagyobb beszállítók közé tartozik a kanadai hátterű New Flyer (NFI Group), amely évtizedek óta a piac egyik vezető szereplője a városi autóbuszok szegmensében, valamint az amerikai Gillig, amely különösen az akkumulátoros elektromos buszok piacán erősítette meg pozícióját az elmúlt években. Jelentős szereplő továbbá a BYD, amely elsősorban Kaliforniában és néhány más államban szállított nagyobb mennyiségben villanybuszokat. A BYD az Egyesült Államokban elsősorban a kaliforniai Lancasterben működő összeszerelő üzemén keresztül értékesíti autóbuszait, ami lehetővé teszi, hogy járművei megfeleljenek a közpénzből finanszírozott beszerzésekre vonatkozó Buy America előírásoknak.

A piac az elmúlt években ugyanakkor átalakuláson is átesett; két korábbi szereplő, a Volvo-csoporthoz tartozó Nova Bus, valamint az elektromos buszok fejlesztésében úttörőnek számító Proterra is kivonult a piacról. A Nova Bus fokozatosan leépítette amerikai gyártási tevékenységét, míg a Proterra 2023-ban csődbe ment, ami átmenetileg tovább szűkítette a beszállítói kört az amerikai transit buszpiacon.

Erre a korlátozott szereplőkkel működő, ugyanakkor az elmúlt évek piaci átrendeződései miatt részben megnyíló piacra kíván most belépni a Solaris is. A lengyel gyártó már elnyerte első amerikai megrendeléseit is, és hosszabb távon a Buy America előírásoknak megfelelő helyi gyártási tevékenység megszervezését tervezi anyavállalata, a CAF New York állambeli Elmira városában működő üzemében. A vállalat a kapacitáshiánnyal küzdő gyártók, a korlátozott versenyhelyzet, valamint a zéró emissziós autóbuszok iránt évről évre növekvő kereslet miatt is jelentős lehetőséget lát az amerikai piacon. A helyi gyártók ugyanis sok esetben már jelenleg sem képesek tartani a megrendelések teljesítésére vállalt határidőket, a piaci források szerint például a New Flyer rendelésállománya jelentősen feltorlódott, ami több esetben a járművek szállításának késéséhez vezet.

8 kép -