Városnéző és BRT-járatokat ötvöző különleges autóbuszvonal indult Nagojában

Február 13-án megkezdte menetrend szerinti működését a Japán legnépesebb városai közé tartozó Nagoja közösségi közlekedésének új büszkesége, a Smart Roadway Transit, röviden SRT néven futó autóbuszvonal. A járat hivatalos megnyitóját két nappal korábban, február 11-én reggel tartották a Szakae városközpontban, többek között Hiroszava Icsiró nagojai polgármester részvételével, aki az ünnepélyes szalagátvágást követően maga is ment egy kört a vonalon a többi meghívott vendéggel együtt. Bár a viszonylat és a járműpark megjelenésében és kialakításában egyaránt a világszerte népszerű BRT-vonalakat idézi, sűrű utasforgalom gyors lebonyolítása helyett sokkal inkább turisztikai célokat szolgál.

A nagojai önkormányzat és a Meitetsu Bus társaság által közösen üzemeltetett SRT a hivatalos definíció szerint a város „saját közúti alapú közlekedési rendszere”, ami a BRT-vonalak rugalmasságát hivatott ötvözni a villamosok kényelmével és dizájnjával. Az emelt szolgáltatási színvonalat nyújtó járat a nagojai főpályaudvart köti össze a Szakae városrésszel, 5,6 kilométer hosszú útvonalon hét megállóhelyet foglalva magába. A projekt célja hivatalosan a városközpont elérhetőségének javítása, valamint a városnézés és a bevásárlások támogatása, a két fontos csomópont között ugyanis eddig korlátozottak voltak a felszíni közlekedési lehetőségek – igaz, metrós összeköttetés már régóta rendelkezésre áll, így az SRT valójában inkább egyfajta dekoratív kirakatvonalként szolgál azok számára, akik menet közben a város látnivalóiban is szeretnének gyönyörködni.

A járatra egy látványos, egyedi megjelenésű Mercedes-Benz Citaro G csuklós autóbuszt szereztek be, természetesen a szigetország közlekedési rendjéhez igazodó jobbkormányos kivitelben. Az optikai dizájncsomag gyárilag módosított homlokfalat (hasonlót korábban egyes szaúdi exportkiviteleken és az Omnibusverkehr Spillmann részére készült példányokon láthattunk), a fényezéshez illeszkedő színezésű csuklóharmonikát, valamint elburkolt B- és C-tengelyt, illetve egyedi vonalú oldalsó műanyagelemeket foglal magában, amelyek fent tetőparavánt, a karosszéria alsó ötödében pedig kidomborodó sávot alkotnak – érdekesség, hogy utóbbi kiegészítőket a célországban szerelték fel. A háromajtós, 2-2-2-0 ajtóelrendezésű járművek több szempontból is különlegesek. Egyrészt Japánban még ma is ritkaságszámba mennek a csuklós autóbuszok – a helyi gyártók kínálatában egészen a közelmúltig nem is szerepelt ilyen típus –, másrészt külföldi buszgyártók eleve csak alkalmanként jutnak szóhoz a szigetország sajátos és zárt piacán (az itt is egyre erősebben terjeszkedő kínaiakat leszámítva). Az alapvetően európai előírások szerint fejlesztett Citaro 2550 mm-es szélessége 50 mm-rel meghaladja a Japánban megszokott értéket. A 18 125 mm hosszú és 3120 mm magas jármű menetkész tömege 11 585 kg, legnagyobb megengedett össztömege pedig 24 240 kg – további műszaki részleteket nem közöltek, de ezek és a képek alapján a hagyományos dízelmotoros változatról van szó. A külső burkolatok egy részén alkalmazott, „városi arany” fantázianevű színárnyalat az alkotók elgondolása szerint Nagoja belvárosának látképével harmonizál, a nagyméretű üvegfelületekkel és a lakkfekete alapszínű karosszériával párosulva pedig futurisztikus összhatást kelt. A járművek stílusához illeszkedik a megállóhelyek kialakítása is, fából készült padokkal, nagy üvegfelületekkel és digitális utastájékoztatással. A megállókba történő pontos beállást a precíziós dokkolásvezérlés néven futó asszisztensrendszer segíti.

A hivatalosan 122 fős befogadóképességű, ezen belül 35 ülőhelyet kínáló utastér berendezése sem mindennapi. Már önmagában a teljes hosszban alacsonypadlós (low floor) konstrukció is újdonságnak számít a szigetországban, akárcsak a hátsó kocsitestben található, egymással szembefordított négyes ülések, amelyeket itt szalonülésnek hívnak és alapvetően a vasúti utazáshoz társítanak. A padlót és a légcsatornákat részben fahatású borítással látták el, a mellső tengely mögött a baloldali peronrészen pedig egy pult is helyet kapott az álló helyzetben történő kényelmes nézelődéshez. A felszereltség része a MOOX-RIDE nevű utazási élmény-támogató rendszer is, amely az útvonal éppen érintett látnivalóiról ad valós idejű audiovizuális tájékoztatást.

Ahogy említettük, a különleges viszonylat kiszolgálásához jelenleg mindössze egyetlen jármű áll rendelkezésre, így a járat egyelőre csak a hét négy napján – hétfőn, pénteken, szombaton és vasárnap – üzemel, keddtől csütörtökig csak abban az esetben, ha azok éppen munkaszüneti napok. A városnéző jelleget jól mutatja, hogy az SRT csak reggel 9 és délután 17 óra között közlekedik, óránkénti indulással, menetideje pedig kényelmes tempóban körülbelül 40 perc – emiatt munkába járáshoz és azoknak, akik sietnek, továbbra is a metrót ajánlják, ami ugyanezt a távot bő 5 perc alatt teszi meg. A tervek szerint a vonal 2026 nyarától működik majd teljes kapacitással, ekkor nyílik meg a nagojai főpályaudvart a város egyik leghíresebb turistalátványosságának számító helyi várral összekötő szakasz, ősszel pedig már fontos szerepet szánnak neki az október 18. és 24. között megrendezésre kerülő Ázsiai Para Játékok (Asia Para Games 2026) lebonyolításában is. A tervezett bővítéssel párhuzamosan további járművek vásárlása, valamint az üzemidő és a járatsűrűség növelése is napirenden van.

Az SRT vonalon egy menetjegy ára gyermekeknek 100 jen, míg felnőtteknek 210 jen (átszámítva közel 216, illetve 453 forint), ami megegyezik a helyi normál autóbuszos viteldíjakkal. Sőt, van egy napi árlimit is – ez felnőttek esetében napi 500 jen –, így aki a nap folyamán legalább háromszor, vagy ennél többször veszi igénybe a járatot, annak sem kell többet fizetnie a szolgáltatásért. A fedélzeten készpénzes és bankkártyás fizetésre is van lehetőség, illetve QR-kódos díjtermékeket is elfogad a rendszer. Az érintésmentes megoldásokhoz mindhárom utasajtónál telepítettek leolvasókat, készpénzes fizetés esetén viszont csak az első ajtón át lehet felszállni a buszra.

A Japán legfontosabb autóipari központjának számító Nagoja városával legutóbb alig két hónapja foglalkoztunk portálunkon. Az SRT megjelenésével egy időben ugyanis a helyi közösségi közlekedés egy másik jellegzetes színfoltja könnyen lehet, hogy végleg eltűnik, hiszen a meglévő járműpark elöregedése és megfelelő váltótípus hiányában jelen állás szerint idén véget ér a város és ezzel Japán egyetlen vezetőkerekes autóbuszüzemének története.