85 éve közlekedik trolibusz Salzburgban

Salzburg közösségi közlekedésének egyik meghatározó pillére idén ünnepli fennállásának 85. évfordulóját: 1940. október 1-jén indult el a város első trolibuszjárata a mai Herbert-von-Karajan-Platz és a Maxglan városrészben található Hans-Schmid-Platz között. A kezdetekben mindössze egy vonalon, tíz járművel zajlott a forgalom, mégis naponta mintegy 15 ezer utast szállítottak, a villamosokról átképzett járművezetők közreműködésével. A korabeli köznyelvben a felsővezetékről áramszedőkkel táplált járművet találóan „Stanglbus”-nak nevezték, utalva az áramszedő pálcákra (Stangl), amelyek a trolibuszt az elektromos hálózathoz kapcsolták.

A második világháborút követően szinte évről évre bővült a hálózat, a főpályaudvartól az Alpensiedlungig vezető viszonylattól kezdve a Liefering, Kommunalfriedhof és más városrészek felé kiépített vonalakig. 1956-ban adták át az Alpenstraße mentén lévő központi trolibuszgarázst, amely ma is a salzburgi troliüzem szíve.

A környezetbarát közlekedési mód előnyeit a városvezetés a későbbi évtizedekben is kiaknázta, az 1980-as és 1990-es években számos addig csak dízelbusszal kiszolgált területet kapcsoltak be a trolibuszhálózatba, többek között a Salzachsee, Walserfeld és a Salzburg-Süd állomás térségét. A 2000-es évektől kezdve újabb meghosszabbítások valósultak meg, például Kleßheim, Obergnigl és Mayrwies irányába. 2009 különösen mozgalmas esztendő volt: ekkor indult el a 10-es vonal Sam és a Landeskrankenhaus között, új végállomást kapott Itzling-Pflanzmann a 3-as és 5-ös vonalon, míg a 8-as vonalat a Himmelreichben nyílt bevásárlóközpontig hosszabbították meg. A fejlesztések 2010 után is folytatódtak, többek között a 2012-ben létrehozott 12-es vonallal és a 2017-es hálózati módosításokkal.

Ma Salzburgban 12 trolibuszjárat közlekedik, amelyek teljes hálózati hossza mintegy 128 kilométer. A forgalmat 129 jármű bonyolítja, közülük 50 korszerű, akkumulátoros önjárásra is képes IMC (In Motion Charging) trolibusz. A flotta gerincét 51 darab, 2012 és 2018 között beszerzett, Cegelec hajtásrendszerrel és dízel-elektromos segédhajtással szerelt Solaris Trollino 18AC MetroStyle, valamint 50 darab, e-bus alapú, akkumulátoros Hess lighTram 19 DC csuklós trolibusz alkotja.

Emellett még 15 darab, 2009–2011 között forgalomba állított Solaris Trollino 18AC és 13 darab, immár két évtizedes szolgálati időt elérő Van Hool AG300T is közlekedik, mindkét típus Škoda-villamos berendezésekkel szerelve. Az állomány évente mintegy 6,5 millió kilométert teljesít – ez a Föld egyenlítőjének körülbelül 162-szeres megkerülésének felel meg – és mintegy 32 millió utast szállít. A trolibuszok átlagos üzemi sebessége Salzburgban 16,67 km/h, ami a sűrű városi forgalom és a gyakori megállók mellett kifejezetten versenyképes értéknek számít.

A hálózat bővítésével párhuzamosan a járműállomány folyamatos korszerűsítése is kiemelt cél. A 2018-ban a svájci Hess gyártóval megkötött keretmegállapodás teljesítése révén az elmúlt években a flotta 40%-a megújult önjárásra is alkalmas csuklós trolibuszok forgalomba állításával. A járműcsereprogram a következő időszakban is folytatódik, egy új Hess-keretszerződés alapján 2032-ig több ütemben további 60 darab lighTram csuklós trolibusz érkezhet Salzburgba, összhangban a város hosszú távú közlekedésfejlesztési stratégiájával.

A salzburgi közlekedési vállalat nem csupán a múlt eredményeire támaszkodik, hanem a hálózat további fejlesztését is célul tűzte ki. Vizsgálják több dízelbusz-vonal trolibuszosítását, különösen ott, ahol már rendelkezésre áll a felsővezetéki infrastruktúra, így költséghatékonyan bevezethetők az önjárásra is képes trolibuszok. A járműállomány folyamatos megújítása mellett napirenden van az Alpenstraße-i telephely korszerűsítése is. A szolgáltatás gyorsítását szolgálja az októbertől életbe lépő intézkedés, amely megszünteti a jegyárusítást a járműveken. A jegyvásárlás teljes egészében az automatákra és a digitális csatornákra terelődik, csökkentve a menetidőket és tehermentesítve a járművezetőket.

Salzburg 85 éve működő trolibuszhálózata mára a városi közlekedés egyik legfontosabb alappillére. A rendszer fejlődése jól mutatja, hogy a trolibusz nem elavult közlekedési eszköz, hanem olyan technológia, amely a meglévő infrastruktúra és a korszerű, részben önjáró járművek kombinációjával továbbra is versenyképes és fenntartható megoldást kínál a nagyvárosi közlekedésben. Nemzetközi szinten is hasonló tendencia figyelhető meg; sokáig úgy tűnt, hogy a trolibuszok ideje lejárt, de az elmúlt évek technológiai fejlesztéseinek – különösen az akkumulátoros önjárás és az IMC-rendszerek elterjedésének – köszönhetően a korábban háttérbe szorított járműtípus ismét előtérbe került. Ennek kézzelfogható jele, hogy 2024-ben Európában rekordmennyiségű, 372 új trolibusz állt forgalomba.

22 kép -