Magyar közreműködéssel épül újjá Prága Ikarus 620-asa

A prágai közlekedési vállalat (Dopravní podnik hl. m. Prahy, DPP) teljes körű, működőképes állapotú restaurálásra adott megbízást egy Ikarus 620 típusú városi autóbuszra, amelyet korábban kerti építményként használtak a cseh főváros Dubč nevű peremkerületében. A projektet a Zliner s.r.o. vállalat valósítja meg nettó 11,99 millió cseh korona, átszámítva közel 190 millió forint értékben. A jármű helyreállítására a szerződés szerint legfeljebb 24 hónap áll rendelkezésre, a végeredmény pedig a DPP Střešovice városrészében újonnan létesülő múzeumi csarnokának egyik központi kiállítási tárgya lesz.

A generálfelújítás célja egy olyan állapot elérése, amely külső és belső megjelenésében hitelesen tükrözi a típus prágai kivitelét, valamint megfelel a történelmi járművek csehországi nyilvántartásba vételéhez és közúti üzemeltetéséhez szükséges műszaki feltételeknek. A megrendelő elvárása szerint a restaurált jármű nemcsak statikus bemutatásra, hanem alkalmankénti mozgóképes bemutatókra is alkalmas lesz. A munkálatok során kizárólag az eredeti Csepel D614 típusú motor építhető be, a szerződés kizárja bármilyen nem típusazonos vagy hasonló motor alkalmazását. A hajtáslánc többi eleme – így a sebességváltó és a hátsó híd – a jelenlegi állapot szerint a járműben megőrződött, felújítással visszaépíthetők.

A felújításra kijelölt példány nem tartozott a prágai közlekedési vállalat eredeti állományába, amit a gyártási évből adódó kisebb szerkezeti eltérések is megerősítenek; a kocsi valószínűleg a csehszlovák állami buszközlekedési vállalat, a ČSAD flottájában szolgált. A jármű motornélküli, részben szétszerelt és korrózió sújtotta állapotban került elő még a 2000-es évek elején, belső berendezése – különösen az utastéri kapaszkodók, az ülésvázak és a világítótestek – gyakorlatilag teljes mértékben hiányzik. A karosszéria számos helyen utólagosan burkolt, az ablakok mintegy fele hiányzik, a fényszórók, irányjelzők és homlokfali elemek sem maradtak fenn eredeti formájukban. A vezetőállásból mindössze a kormánykerék, néhány pedál és a műszerfalváz egyes darabjai ismerhetők fel. Az autóbusz hosszú időn keresztül egy prágai kertvárosi telken állt, ahol „lakó- vagy tárolóépületként” szolgált.

A felújításhoz felhasználnak egy azonos évjáratú, távolsági kialakítású Ikarus 630-ast is, amely számos mechanikus és karosszériaelem – így ajtók, ablakok, maszk, kapaszkodók és futóműalkatrészek – forrásául szolgál. Minden újragyártott alkatrész esetében a DPP előzetes jóváhagyása szükséges. A kivitelező a munkálatok 80%-át a magyarországi Lanta-Consulting Kft.-vel végezteti el, amely a volt Ikarus-gyár területén működik, és jelentős tapasztalattal rendelkezik az ipartörténeti célú járműrestaurálás terén.

A munkafolyamat négy fő részfeladatra tagolódik: az alváz és futómű teljes szétszerelésére, a meghajtás kiépítésére, a karosszéria újjáépítésére és a belső tér teljes rekonstrukciójára. Az alváz felújítása magában foglalja a vázszerkezet homokszórását és rozsdamarását, új fékrendszer és rugózás kiépítését, valamint Trilex felnik alkalmazását. A hajtásláncban a gyárilag előírt kardántengelyt is újra kell gyártani, mivel a motor és a váltó közötti összeköttetés is hiányzik. A karosszéria felújítása teljes csupaszítás és lemezelés után történik, beleértve az utastéri burkolatok, ablakkeretek, ajtómechanikák és az elektromos rendszer újraépítését. A cél az 1963-as prágai állomány esztétikai jegyeinek rekonstruálása, így például a gyári mintájú díszlécek, irányjelzők, hátsó „patkó” formájú rendszámtábla-világítás és a homlokfali táblatartó is újragyártásra kerülnek. A belső tér felújítása során új burkolatokat, padlózatot, üléskereteket, világítótesteket és a vezetőállás elemeit is pótolják, a korabeli kivitelhez hű forma- és anyaghasználattal.

Az Ikarus 620-as típusból 1963 és 1967 között összesen 318 darabot szállítottak Csehszlovákiába, közülük 40 példány a prágai közlekedési vállalat állományába került. A járművek azonban már néhány év üzemeltetés után megbuktak a forgalmi viszonyok és a technikai elvárások próbáján. A tapasztalatok szerint az autóbuszok legfőbb problémái közé tartozott az alacsony megbízhatóság, a gyakori meghibásodások, a gyenge motorikus teljesítmény, valamint az utastéri komfort hiányosságai. A Csepel D614 dízelmotor nem biztosított elegendő vonóerőt a zsúfolt városi környezetben, a váltómű durván kapcsolt, a futóművek pedig a rosszabb minőségű burkolatokon hajlamosak voltak rendellenes kopásra és rezonanciára. A fűtés, a szellőzés és a belső kialakítás is elmaradt a korabeli Škoda-gyártmányok színvonalától. A prágai közlekedési vállalat a teljes sorozatot 1968-ig selejtezte, így a típus mindössze 5 évig volt forgalomban a fővárosban.

Ezzel szemben az Ikarus 630-as a távolsági kivitelű testvértípus jóval nagyobb számban és elfogadottabb módon került be a csehszlovák flottákba. Összesen 1247 darabot importáltak belőle, legnagyobb részben 1965–66 folyamán. A 630-asok mechanikailag azonos alapokra épültek, ám az egyszerűbb felépítés, a ritkább megállási igény és a kevesebb utascsere miatt kevésbé voltak kitéve a 620-asokat érintő műszaki terhelésnek. A típus a ČSAD távolsági járatain hosszabb ideig bizonyított, és az utókor is kedvezőbben ítélte meg.

A dokumentált adatok szerint jelenleg Csehország területén mindössze két hiányos Ikarus 620-as ismert, a most felújítandó jármű mellett egy másik példány Písek városában található magántulajdonban. Ezen kívül ismert egy karosszériatorzó is Chludov közeléből, amelynek egyes alkatrészei kereskedelmi forgalomban is megjelentek.

6 kép -