Az amerikai elnöki és alelnöki közlekedés nem kizárólag légijárművekre és hivatalos konvojokra épül, hanem egy jóval összetettebb, több járműtípust integráló logisztikai rendszer része. Ennek a kevésbé látványos, ám működés szempontjából kulcsfontosságú hátterét adják azok a speciális közúti járművek is, amelyeket az Egyesült Államok titkosszolgálata évtizedek óta rendszerben tart. Az amerikai elnök jelenléte esetén „Stagecoach”-nak nevezett, a köznyelvben „Ground Force One”-ként is emlegetett, a Volvo Buses leányvállalataként működő kanadai Prevost által 2010-ben, Barack Obama első elnöki ciklusa idején gyártott, Prevost X3-45 típusra épülő két elnöki utazóbusz ebbe a rendszerbe illeszkedik, és az elnöki közúti közlekedés támogatására kialakított eszközpark részét képezik, jóllehet az elmúlt időszakban szerepük kevésbé volt hangsúlyos az elnöki utaztatásban. A két jármű együttes beszerzési értéke 2,2 millió dollár volt, ami inflációval korrigálva ma mintegy 3,2 millió dollárnak, vagyis több mint egymilliárd forintos nagyságrendnek felel meg.
A 2011-ben szolgálatba állított „Ground Force One” buszokat a titkosszolgálat részben azért szerezte be, mert a hagyományos limuzinok és más járművek az elnök utaztatása során nem tudtak minden szükséges védelmi és logisztikai igényt kielégíteni, különösen hosszabb utazások esetén. A két Prevost megvásárlása előtt a titkosszolgálat minden alkalommal új buszt bérelt, amikor az elnöknek szüksége volt rá, majd utólag páncélozással és egyéb biztonsági elemekkel szerelte fel a járművet.
A két állandó, saját tulajdonú autóbusz beszerzése ugyanakkor az Obama-adminisztráció idején politikai és közvéleménybeli vitákat váltott ki. A bírálatok nem elsősorban a járművek műszaki kialakítását vagy tényleges biztonsági szerepét érintették, hanem azt, hogy a beszerzés egy gazdasági megszorításokkal terhelt időszakban, valamint az elnök újraválasztási kampányát megelőző években történt. A páncélozott buszok a közvélemény egy része számára a közpénzek presztízscélú felhasználásának szimbólumává váltak, különösen mivel a médiában „Ground Force One” néven terjedtek el, tudatosan vagy sem, az elnöki repülőgépre utaló elnevezéssel párhuzamba állítva.
A kritikákhoz az is hozzájárult, hogy a járművek első látványos szereplései kampánykörnyezetben történtek, ami sokak szemében elmosódott határvonalat teremtett a kormányzati és politikai célú megjelenések között. Ezzel párhuzamosan kevéssé került nyilvánosságra, hogy a buszok valójában egy régóta alkalmazott, ám korábban ad hoc módon megoldott titkosszolgálati gyakorlatot váltottak ki, beszerzésükkel a bérelt járművek ideiglenes, eseti átalakítása helyett egy állandó, magas biztonsági szintű, azonnal bevethető közúti eszköz vált elérhetővé.
Az elnöki autóbuszok egyszínű, koromfekete fényezést kaptak, és semmilyen kampányhoz vagy a Fehér Házhoz köthető logót nem viselnek, mivel hivatalosan az Egyesült Államok szövetségi járműflottájának részét képezik. A járművek kifejezetten az amerikai titkosszolgálat tervei és követelményei alapján épültek Kanadában, majd speciális átalakításon estek át a Hemphill Brothers Coach Company közreműködésével. A Nashville-ben (Tennessee állam, USA) működő, elsősorban Prevost típusokra szakosodott vállalkozás szolgáltatásait a Secret Service mellett olyan ismert megrendelők is igénybe vették már, mint Beyoncé, Tom Hanks, Jennifer Lopez, Madonna vagy XVI. Benedek pápa.
A módosítások részletei érthető módon nem nyilvánosak, ugyanakkor az Egyesült Államokban és Kanadában szabványosnak számító, 45 láb – azaz 13,72 méter – hosszúságú, háromtengelyes elnöki autóbuszokról annyi ismert, hogy különösen magas szintű biztonsági felszereltséggel rendelkeznek: a járművek páncélozott kivitelűek – elméletileg kézi páncéltörő fegyverek hatásaival szemben is ellenállók –, emellett golyóálló üvegezéssel, megerősített főajtóval, defekttűrő abroncsokkal, fedélzeti tűzoltóberendezéssel, valamint a homlok- és hátfalon elhelyezett vörös–kék megkülönböztető fényjelzéssel is felszerelték őket.
A buszok fedélzetén oxigéntartályokat is elhelyeztek, ezek biztosítják a lélegezhető levegőt vegyi támadás esetén. Emellett a járművekben extra készletet tartanak az elnök vércsoportjának megfelelő vérből arra az esetre, ha az elnök megsérülne, és sürgős vérátömlesztésre lenne szüksége. A belső terük úgy van kialakítva, hogy mobil irodaként is funkcionáljon, illetve védelmet nyújtson a kémiai vagy biológiai támadások ellen is.
A két Prevost X3-45-ös olyan, magas biztonsági szintű kommunikációs rendszerekkel van felszerelve, amelyek funkcionálisan a „Bestia” néven ismert elnöki limuzinban alkalmazott megoldásokhoz hasonlíthatók. Ez lehetővé teszi, hogy az elnök vagy az alelnök a jármű fedélzetéről folyamatos, védett kapcsolatban maradjon a kormányzati és biztonsági döntéshozatali lánccal, akár válsághelyzetben is. A nyilvánosság számára elérhető felvételek ugyanakkor jól mutatják, hogy az évek során a buszok tetőn elhelyezett antennakonfigurációja többször változott, ami összhangban áll azzal a folyamatos technológiai fejlődéssel, amely a titkosszolgálat járműveiben alkalmazott műholdas és titkosított kommunikációs rendszereket is jellemzi. Mindez arra utal, hogy a kommunikációs csomag nem statikus, hanem az aktuális műszaki és biztonsági követelményekhez igazodva rendszeresen frissített elemét képezi az elnöki járműflottának. A fedélzeten megtalálhatók azok az azonosító és hitelesítési eszközök is, amelyek az Egyesült Államok nukleáris arzenáljával kapcsolatos döntési és végrehajtási eljárásokhoz kapcsolódnak.
A buszok saját tömege megközelíti a 20 tonnát, ami jól mutatja a páncélozásból és a speciális fedélzeti rendszerekből adódó jelentős tömegtöbbletet, hiszen a Prevost X3-45 ezen generációjának alapváltozata, normál ülésezéssel mindössze 16,3 tonnás saját tömeggel rendelkezik. A járművek pontos műszaki specifikációi ugyanakkor nem nyilvánosak, így azt sem lehet egyértelműen megállapítani, hogy a Prevost a típushoz akkoriban kínált erőforrások közül a Detroit Diesel S60 vagy a Volvo D13 dízelmotort építette-e be járművek hátuljába – utóbbi tűnik valószínűbbnek, mivel a Detroit Diesel éppen 2010 elején jelentette be, hogy felhagy motorjainak Daimler-csoporton kívüli cégek számára történő értékesítésével, és bár ezt később visszavonták, a Prevost azóta is kizárólag Volvo erőforrással szereli a típusait. A kormányzati buszok alapesetben csak dekoráció nélkül közlekedhetnek, ám elnöki és alelnöki kampányok során kampánybrandinggel is elláthatják őket, ha a jelöltek állják a költségeket. Eddig erre kétszer volt példa, mégpedig Donald Trump és Mike Pence 2020-as, illetve Kamala Harris demokrata párti elnök-, és Tim Walz alelnökjelölt 2024-es kampánya során.
A két jármű beszerzésekor a titkosszolgálat mintegy tízéves tervezett élettartammal számolt, amelyet a jelenleg közel tizenöt éves autóbuszok már túlléptek. A kiváltásukról vagy cseréjükről ugyanakkor jelenleg nincs ismert, nyilvánosságra hozott döntés, így a következő, 2028-as elnöki kampányidőszakot várhatóan még biztosan szolgálatban fogják végigkísérni.
Címlapkép: Steve Manheim
![Magyarbusz [Info]](https://magyarbusz.info/wp-content/uploads/2025/04/cropped-mbi_sby_v1.png)













