Darabonként 175 millió forintért érkeztek, most árverezi őket a BKV

Mintegy kilenc évvel üzembe állításuk után árverésre bocsátja 12 darab, már korábban selejtezett Modulo C68 E típusú elektromos midibuszát – pontosabban a belőlük megmaradt, bontott és hiányos állapotú járműegységek készletét – a BKV, amit a HBweb szúrt ki a közlekedési társaság nyilvános értékesítési felületén. Az egykor forradalminak tartott kompozit karosszériás midibuszokra darabonként egymillió forint alatti kikiáltási árról indul a licit. A magyar evopro csoport által gyártott típusból összesen 20 példány állt forgalomba Budapesten 2016-ban, darabonként mintegy 175 millió forintos beszerzési áron. A flotta ma már mindössze nyolc üzemképes járművet számlál.

Az elektromos midibuszokat a BKV annak idején a kormány által biztosított 3,9 milliárd forintos, vissza nem térítendő támogatásból vásárolta meg. A Modulo C68 E az evopro cégcsoport első saját fejlesztésű, akkumulátoros elektromos hajtású midibusza volt, amelynek gyártását kezdetben a budapesti MABI Busz Kft. végezte. Később – miután az Ivecótól visszavásárolt, 2007 végén bezárt, a legendás E-típuscsaládot gyártó Ikarus Egyedi Autóbuszgyár névhasználati jogát megszerezte – az evopro Ikarus Egyedi Kft. néven folytatta volna a gyártást, ám a jól ismert márkanév a székesfehérvári Ikarus gyárat birtokló Széles Gábor üzletemberrel fennálló jogvita miatt végül soha nem került fel a buszokra. A Modulo buszok gyártója 2018 júliusában fizetésképtelenség miatt csődöt jelentett, így nemcsak több önkormányzat – köztük Pécs, Kaposvár és Tatabánya – közbeszerzésen elnyert elektromos C68 E megrendelése maradt teljesítetlen, hanem a Volánbusz számára lekötött 180 darab csuklós autóbusz szállítása is meghiúsult.

A kompozit karosszériás elektromos midibuszok már az üzembe állításuk kezdetétől jelentős műszaki problémákkal küzdöttek. A futóművek kedvezőtlen elrendezése és az ebből fakadó nagy tengelytáv eleve hátrányosan befolyásolta a járművek manőverezhetőségét, ami a kategóriához képest szokatlanul nagy fordulókört eredményezett. A Valence gyártmányú akkumulátorokkal szerelt típusnál már a kezdeti években visszatérő meghibásodások jelentkeztek, köztük gyakori elektromos- és akkumulátorproblémák, valamint tartósan fennálló futóműhibák, amelyek az üzemeltetés során folyamatos beavatkozást igényeltek. A helyzetet tovább súlyosbította, hogy a gyártó csődje után a BKV gyártói támogatás nélkül maradt, ami különösen megnehezítette a konstrukciós hibák kijavítását és a flotta üzemeltetését. A járművek számos alkatrésze egyedi gyártású volt, így azok beszerzése a piacon nem, vagy csak jelentős költséggel volt megoldható. Ennek következtében a még működőképes midibuszokat az elmúlt években jellemzően egymásból kiszerelt alkatrészekkel tartották üzemben.

A ma még forgalomban lévő járművek egy része már átesett egy akkumulátorcserén, amelyre a BKV összesen 477 500 eurót fordított. A beruházás négy midibusz esetében valósult meg, így ezek a kocsik várhatóan további három-négy évig még forgalomban tarthatók.

A típus utóéletével kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy az Ikarus Egyedi csődjét követően a gyártási jogokat a diósförgepatonyi székhelyű Mobility & Innovation Production s.r.o. (MIP) mentette ki Szlovákiába. A szlovák cég jelenleg tisztán elektromos, valamint azonos alapokra épülő, hidrogénüzemanyag-cellás hatótávnövelővel ellátott változatot kínál, amelyekből eddig mindössze 2-2 darabot sikerült értékesíteni. Ezek látszólag a járművekre kiírt közbeszerzési eljárások eredményeként kerültek Dunaszerdahelyre és Ipolyságba, a két tender műszaki és adminisztratív feltételei gyakorlatilag azonosak voltak. Mindkét esetben a MIP nyert, a piaci viszonyokhoz képest erősen túlárazott ajánlattal: a dunaszerdahelyi beszerzésnél darabonként 457,5 ezer euróért tisztán elektromos, míg az ipolysági tenderben darabonként 660 ezer euróért hidrogén-üzemanyagcellás hatótávnövelővel felszerelt járművekkel. Utóbbi összegért ma már jól felszerelt, teljes értékű, 12 méteres, bizonyított technológiájú hidrogénbuszok is elérhetők, például a Solaris vagy a CaetanoBus kínálatából. A MIP a gyártási jogokon túl megszerezte a korábban Kaposvár, Pécs és Tatabánya számára készült, megmaradt kompozit karosszériamodulokat és más alkatrészeket is, így a később eladott járművek lényegében a magyar eredetű készlet „újrahasznosításából” származnak, annál is inkább, mivel az eredeti Modulo midibuszok karoszériamoduljai Oroszországból érkeztek, az ilyen jellegű együttműködéseket pedig az időközben kitört ukrajnai háború manapság gyakorlatilag ellehetetleníti.