Hatezer kilométer menetrend szerint – busszal két óceán között

Miközben itthon egy 2–3 órás távolsági buszút is soknak számít, a világ más részein ez csak a kezdet. Dél-Amerikában például közlekedik egy olyan menetrend szerinti járat, amely több mint 6000 kilométert tesz meg Rio de Janeiro és Lima között – ráadásul egyetlen busz viszi végig az utasokat, járműcsere és átszállás nélkül, körülbelül öt nap alatt. Európában ilyen hosszú viszonylatok már nem igazán jellemzőek, de azért akadnak kivételek: a FlixBus például Bukarest és Barcelona között kínál közvetlen járatot, több mint 2700 kilométeres útvonalon, nagyjából 51 órás menetidővel.

Előfordulnak a világban több ezer kilométeres menetrend szerinti buszjáratok – akad, ami átlépi a 2000–3000 kilométeres határt is –, de az olyan viszonylatok, ahol az utas végig ugyanazzal a járművel, megszakítás és átszállás nélkül utazhat, már jóval ritkábbak. Ilyen járatokkal leginkább Dél-Amerikában lehet találkozni, ami nem meglepő: a kontinens hatalmas távolságai, a szinte teljesen hiányzó vasúti személyszállítás és a gyakran drága, nehezen elérhető légiközlekedés egyaránt hozzájárulnak ahhoz, hogy a távolsági busz még mindig alapvető szereplője a közlekedésnek.

A hosszú távú buszos közlekedés szerepe régiónként nagyon eltérő. Európában többnyire kiegészítő lehetőségként van jelen a fejlett vasúti vagy légi hálózat mellett, míg Latin-Amerikában vagy Délkelet-Ázsiában sokszor a távolsági busz jelenti az elsődleges – vagy épp az egyetlen – reális alternatívát. Ezek a járatok nemcsak nagy távolságokat hidalnak át, hanem a fedélzeti komfort terén is meglepően sokat nyújtanak: dönthető vagy fekvő ülések, fedélzeti mosdó, akár étkezési lehetőség, valamint több járművezető is gondoskodik arról, hogy az utazás megszakítás nélkül végigfuthasson. A többnapos menetek és extrém hosszú útvonalak ugyanakkor olyan technikai, munkaügyi és engedélyezési feltételeket is kívánnak, amelyek nem mindenhol adottak. Fontos kérdés például, hogy az adott ország hogyan szabályozza a vezetési és pihenőidőket, mennyire rugalmas a közlekedéspolitikája, és milyen a nemzetközi viszonylatok engedélyezési gyakorlata. Latin-Amerikában ezek a feltételek – a valós piaci igények mellett – sok esetben adottak, így ott lehetőség nyílik akár több ezer kilométeres, valóban közvetlen járatok üzemeltetésére is.

Nem meglepő tehát, hogy az embert és járművet egyaránt komolyan igénybe vevő, többnapos, megszakítás nélküli, óriási távolságokat áthidaló buszjáratokkal leginkább Dél-Amerikában találkozhatunk – ez a térség adottságaiból és közlekedési szerkezetéből egyenesen következik. Európai szemmel ez elsőre szokatlannak, sőt akár meghökkentőnek is tűnhet, hiszen itt a távolsági busz inkább regionális, esetleg országos szerepet tölt be. Vannak persze hosszabb nemzetközi járatok is, de ezek többnyire sűrűbb hálózatban, gyakori megállókkal és átszállási lehetőségekkel működnek. A valóban több napig tartó, közvetlen közúti eljutás ezen a kontinensen inkább ritka kivétel, mint általános gyakorlat.

Brazílián belül is akad olyan buszjárat, amely hosszúságával bőven kiemelkedik a mezőnyből – ilyen a São Paulo és Belém közötti távolsági viszonylat, amely az ország egyik leghosszabb, rendszeresen közlekedő járata. A több mint 2450 kilométeres utat a buszok menetrendtől és megállási rendtől függően általában 50–55 óra alatt teljesítik. A szolgáltatást például a Roderotas és a Real Expresso üzemelteti, nagy befogadóképességű, távolsági kialakítású járművekkel, amelyek dönthető vagy részben fekvő ülésekkel, légkondicionált utastérrel és fedélzeti mosdóval vannak felszerelve. Az utasokat végig ugyanaz a busz viszi, járműcsere vagy átszállás nincs, csak a szükséges pihenőidők szakítják meg az utat. A jegyárak a foglalás időpontjától és az adott időszak forgalmától függően jellemzően 550–650 brazil reál között mozognak, ami körülbelül 106–122 amerikai dollárnak felel meg. A viszonylat jelentősége ugyanakkor túlmutat a hosszán: közvetlen kapcsolatot teremt a dél-brazíliai ipari övezetek és az északi, vasúti elérhetőség híján még mindig nehezen megközelíthető Amazonas-vidék között, ahol a repülés ára sokak számára továbbra is elérhetetlen.

A világ jelenlegi leghosszabb, menetrend szerint közlekedő, közvetlen autóbuszjáratát szintén egy brazil társaság, a Trans Acreana üzemelteti. A járat Rio de Janeiróból indul, és egészen a perui fővárosig, Limáig közlekedik – több mint 6000 kilométert megtéve öt nap alatt. Az út során Brazília belső területein, az Andok hegyláncain és az amazóniai esőerdőkön is áthalad. Az útvonal az Interoceânica, más néven Transoceânica korridorra épül, amely stratégiai jelentőségű közúti kapcsolatot teremt az Atlanti- és a Csendes-óceán között. A járat néhány év kihagyás után 2023 tavaszán indult újra.

Jelenleg kéthetente közlekedik, mindig csütörtöki indulással: egyik héten Brazíliából indul Limába, a következőn pedig vissza. Az utat végig egyetlen jármű teljesíti, járműcsere vagy átszállás nélkül. A járatok lebonyolítását négyfős vezetői váltás biztosítja, ami elengedhetetlen a folyamatos haladáshoz.

A viszonylaton többnyire kétszintes Marcopolo Paradiso 1800 DD és Comil Campione Invictus DD típusú autóbuszok közlekednek, amelyek 43 utas számára nyújtanak helyet, légkondicionált utastérrel, fedélzeti mosdóval és Wi-Fi-vel felszerelve. Az ülések komfortszintje típustól függően változik: a semi-leito változat 2+1 soros elrendezésű, az ülések 135–140 fokig dönthetők, és lábtartó is rendelkezésre áll. A prémium leito kivitel ezzel szemben 1+1+1 kiosztású, a három külön sorban elhelyezett, széles ülések akár 160–180 fokban is hátradönthetők. Ez utóbbi esetben gyakran elhúzható privát függöny is biztosított, ami különösen az éjszakai szakaszokon növeli a komfortérzetet.

A buszjárat São Paulón, Cuiabán és Porto Velhón keresztül éri el a perui határt, majd Puerto Maldonado, Cusco, Nazca és Ica érintésével jut el Limába. Az útvonal átszeli a Nazca-vonalak térségét is, és közvetlenül mellette halad el annak a kilátópontnak, ahonnan több geoglifa az út mellől is jól kivehető.

Az utazás ára – a foglalási időponttól és az aktuális szezontól függően – általában 1100 és 1300 brazil reál között mozog, ami nagyjából 200–240 amerikai dollárnak felel meg.

A viszonylat nemcsak a hosszúsága miatt különleges: az út olyan eltérő földrajzi és éghajlati övezeteken halad át, amelyek önmagukban is komoly technikai kihívásokat jelentenek. A legmagasabb pontja megközelíti a 4700 méteres tengerszint feletti magasságot. Ez a járat Dél-Amerika egyik legösszetettebb közúti szolgáltatásának számít, amelyet a régió sajátos közlekedési adottságai tesznek indokolttá és működőképessé.

Noha a több ezer kilométeres, egy járművel teljesített buszjáratok ma már ritkák, nem előzmény nélküliek a közlekedés történetében. A Rio–Lima viszonylat jó példa arra, hogy ha nincs vasút, a repülés pedig túl drága, akkor a távolsági busz marad az egyetlen életszerű lehetőség. Nem arról van szó, hogy ez kuriózum lenne, inkább arról, hogy máshol már nincs rá szükség – itt viszont továbbra is működik, mert van, aki használja, és van, aki működteti.

Fotók: Trans Acreana

9 kép -