Új kihívások – interjú Dávid Ilonával, a Volánbusz Zrt. és a DAKK Zrt. vezérigazgatójával

Új fejezet kezdődött augusztustól a közúti személyszállítás történetében, ekkortól kezdve tölti be Dávid Ilona a Volánbusz Zrt., illetve szeptember elejétől a Dél-alföldi Közlekedési Központ (DAKK) Zrt. elnök-vezérigazgatói tisztét. Az új vezetőre igen komoly feladat vár, hiszen a Volán-társaságok reorganizációjával, megújításával bízták meg. Az okleveles közgazdász végzettségű elnök-vezérigazgató asszony komoly pályafutásra tekint vissza a magyar közlekedési szférában: 2005-től a MÁV Zrt. könyvelési részlegének vezetőjeként, 2010-től GYSEV Zrt. elnök-vezérigazgatójaként dolgozott, majd 2012. májusától 2018. augusztusáig számos egyéb vezetői poszt ellátása mellett a MÁV Zrt. elnök-vezérigazgatója volt.

Megbízatása alatt jelentősen javultak az állami vasúttársaság gazdasági mutatói, növekedett az utasszám és az átszervezések eredményeként a vállalat hosszú évtizedek után nyereségessé vált. Dávid Ilona ma a két állami busztársaságnál betöltött vezérigazgatói pozíciójának ellátása mellett többek között az Európai Vasúti és Infrastruktúra Társaságok Közössége (CER) alelnöke, valamint a HUNGRAIL Magyar Vasúti Egyesület elnöke és a Dunaújvárosi Egyetem Konzisztóriumának elnöke. 2017 óta a MOL Nyrt. felügyelő- és auditbizottsági tagja, a Forbes magazin 2017-ben és 2018-ban is a legbefolyásosabb magyar nőnek választotta az üzleti szektorban. Az új elnök-vezérigazgató asszonyt a hazai autóbuszos közlekedésben ellátott új feladatköréről, jövőbeli terveiről kérdeztük.

Ön az elmúlt években rengeteget tett a hazai vasút fejlesztéséért, a személy- és teherszállítás területén egyaránt. Most a közlekedés egy másik ágazatában vállalt igen jelentős szerepet: ilyen komoly szakmai múlttal és tapasztalattal mit tart elsődleges feladatának, milyen rövid- és középtávú céljai vannak? Ezekből melyek érinthetik az utasokat és melyek a buszközlekedésben dolgozókat?

Elsődleges feladatom, hogy megismerjem az irányításom alá tartozó társaságokat és a teljes ágazati csoportot. Arra kaptam felkérést, hogy átlátható, jól működő vállalatcsoportot hozzak létre azonos folyamatokkal, azonos elvárásoknak megfelelve. Természetesen ez valamilyen szinten érinteni fogja az autóbuszos közlekedésben dolgozókat is, hiszen ez egy vállalaton belüli stratégiaváltás. Olyan intézkedéseket fogunk hozni, amelyektől hatékonyabb és átláthatóbb lesz mind a két társaság. Munkavállalóink is úgy érezhetik majd, hogy a bevezetésre kerülő intézkedések értük is vannak. Szándékunk szerint kiszámítható jövőképet tudunk felállítani, amelynek eredményeként hosszútávon számíthatnak munkavállalóink ránk, mint biztos munkahelyre. Bízunk benne, hogy ezek a változások pozitívan fognak hatni a dolgozóinkra. Első intézkedésünk hatására csökkenhet az autóbusz-vezetők túlóra száma, hiszen nagyon komoly toborzási kampányba kezdtünk mind az autóbusz-vezetők, mind pedig a járműszerelők frontján.

Utasainkat annyiban fogják érinteni a változások, hogy a jövőben sokkal kiszámíthatóbban tervezhetik majd utazásaikat, illetve könnyebben juthatnak több őket érintő információhoz. Szeretnénk továbbá a tőlünk telhető legrövidebb idő alatt megújítani autóbuszparkunkat, amely évek óta égető feladat, és amely téren sajnos az elmúlt időben kevés eredményt tudott a társaság felmutatni. Bízom azonban abban, hogy új lendülettel sikeresen tudjuk venni majd ezt az előttünk álló akadályt is. A feladat sikeressége érdekében folyamatosan együttműködünk a Nemzeti Autóbusz Bizottsággal is. A közös munka eredményét reményeink szerint hamarosan autóbusz-vezetőink és utasaink is élvezhetik majd. Ennek megvalósulása egyrészt munkakörülmény javító, másrészt utaselégedettséget emelő változást hoz majd.  Mindemellett az sem utolsó szempont, hogy egy biztos háttérrel rendelkező munkavállaló sokkal inkább magáévá tudja tenni az utasorientált, utasbarát viselkedésformát, amely nem csak elvárás, hanem alapja is a szolgáltatásunknak.

Mit lát a leginkább fejlesztésre szoruló területnek a hazai autóbuszos közlekedésben?

A járművek tekintetében komoly fejlesztésekre van szükség, hiszen különösen az elővárosi közlekedés esetében igen koros járműparkkal szolgáltatunk jelen pillanatban, amelynek átlagéletkora meghaladja a nyugat-európai jármű-átlagéletkort. Emellett szintén fejlesztésre szorul a jelenlegi utastájékoztató rendszerünk, illetve bővíteni szeretnénk menetjegy vásárlási palettánkat, és a jelen kor kihívásaival lépést tartó elővételi rendszer kiépítését is tervezzük.

A flottafiatalítás jegyében az elővárosi vonalakra Credo Econell 12-esek, a távolságiakra Neoplan Tourlinerek érkeznek még az idén

Mit gondol, hogyan lehetne javítani a vasúti és a közúti személyszállítási ágazat együttműködését a jövőben? Illetve mi kellene ahhoz, hogy az emberek jobban a közösségi közlekedés felé forduljanak?

A közösségi közlekedési formák összehangolása és új alapokra helyezése a közeljövő egyik legnagyobb feladata. Erre alakult is egy munkacsoport, amelynek Miniszterelnöki megbízottja Fónagy János államtitkár úr. Fő feladatunk ebben a bizottságban az ágazati együttműködés javítása. Mindemellett azt gondolom, hogy alapvetően nem a jelenlegi menetrendeket kell egymásra szabni, hanem teljesen új alapokra kell helyezni az együttműködést, kihasználva mind a kötött pályás, mind pedig a közúti közlekedés előnyeit. A jelenlegi menetrendek az elmúlt 50-60 évben alakultak ki. Ez idő alatt jelentősen megváltozott az ország település-szerkezete, a nagyvárosok vonzáskörzetében ipari parkok, logisztikai központok jöttek létre. Ebből következően az emberek utazási irányai már nem feltétlenül a városközpontok felé irányulnak. Meglátásom szerint nem a jelenlegi menetrendben kell keresni a párhuzamosságokat, vagy azokat egymáshoz igazítgatni, hanem nagyon komoly munkával régiókat kiválasztani, megvizsgálni az utazási szokásokat mind napszakok, mind pedig területi viszonylat tekintetében. Ezen ismerethalmaz birtokában pedig az utazási igényekhez lehet igazítani az új menetrendeket. Azt mindenféleképpen látni kell, hogy ma a vasút és az autóbuszos közlekedés nem versenytársai egymásnak. Mindenki láthatja, hogy a bevezető utakon és a városokban nem lehet megmozdulni az autóktól, ezért nekünk az egyéni közlekedéssel kell tudnunk felvenni a versenyt és olyan alternatívát biztosítani, amely vonzó lehet mindenki számára.

Mindemellett nem mehetünk el azon probléma mellett sem, miszerint mind a közúti, mind pedig a vasúti társaságok munkaerő gondokkal küzdenek. Nem azon versengenek ma már a társaságok, hogy minél több, akár utasok nélkül közlekedő járatot biztosítsanak, hanem azon, hogy maradéktalanul elláthassák a közszolgáltatási szerződésben vállalt feladataikat. Viszont ezért új alapokra kell helyezni a gondolkodásmódunkat. Az említett bizottságban ezt az új szemléletmódot fogjuk képviselni. Ahogy a menetrend kérdése mellett nem mehetünk el szó nélkül, úgy a jelenleg érvényes tarifarendszer mellett sem. Ha megvizsgáljuk, hogy egy adott vidéki nagyvárosból mennyibe kerül az eljutás tömegközlekedéssel és egyénileg, akkor sajnos azt kell látnunk, hogy már két fő együtt utazása esetén sem a tömegközlekedés az olcsóbb választás. Természetesen a szemléletváltozás mellett minőségi szolgáltatást kell tudnunk biztosítani megfelelő, és modern járműparkkal. Tehát a rendszer három alappillére a tarifa, a megfelelő menetrend és a minőségi járműpark. Ezért mind a három területen egyszerre kell lépni ahhoz, hogy valós sikert, sikereket tudjunk elérni.

Jelenleg a magyarországi autóbuszos közlekedés egyik legnagyobb problémája az autóbusz-vezetők hiánya, márpedig ők vitán felül az ágazat kulcsfigurái közé tartoznak. Hogyan válhatna újra vonzóvá ez a szakma?

A hatékonyság növelése mellett Társaságunk évről-évre egyre nagyobb figyelmet fordít a munkavállalói jólét biztosítására, valamint lehetőségeihez mérten a környezettudatos gondolkodás megvalósítására. Széles körű juttatásaink a munkavállalói, minőségi szolgáltatásai az utazóközönség körében tesz minket kedvelt állami nagyvállalattá. A Volánbusz az állami vállalatok által nyújtott előnyök mindegyikét magában hordozza: a munkahely biztonságát, a kiszámítható előre lépési lehetőségeket, illetve a továbbtanulás támogatását.

Az elmúlt két évben jelentősen növekedtek a bérek a Volánbusz Zrt.-nél: a 2017-ben megkötött három évre szóló bérmegállapodás eredményeként a kötelező legkisebb munkabér és a garantált bérminimum megállapításáról szóló Kormányrendelet végrehajtásán felül 2017. évben 13%-os, idén pedig újabb minimum 12%-os bértömeg-növekedés és átlagkereset-fejlesztés valósult meg. 2019. évben további 5%-os bértömeg-növekedéssel számolhatnak a társaság dolgozói. A munkavállalók jövedelmét széles körű juttatási és támogatási rendszer egészíti ki (cafeteria, nyugdíjpénztári támogatás, autóbusz-vezetők részére üzemanyag-megtakarítások kifizetése, munkavállalók és családtagok utazási igazolványa, törzsgárda tagsággal a lojalitás elismerése stb).

A bérnövekedés és a kiszámítható jövőkép mellett a korszerűsödő járműpark is segíthet a sofőrhiány orvoslásában

Amellett, hogy Ön lett a Volánbusz Zrt. és a DAKK Zrt. vezérigazgatója, a DAKK-on belül más szinteken is új szereplők jelentek meg – feltételezzük, hogy tőlük bizonyos jellegű változásokat vár. Akár az utasok, akár a dolgozók számára ez mit jelenthet a jövőben, általánosságban, illetve konkrét dolgokat illetően?

A változás nem csak a két társaságot érinti. Bártfai-Mager Andrea miniszter asszony döntése értelmében én lettem az összes Közlekedési Központ Igazgatóságának elnöke. Ennek az az egyszerű oka, hogy vállalatcsoport irányítási modellben kell gondolkodnunk a sikeres működésünk, és piaci vezető szerepünk megtartása érdekében. Az általam irányított két társaság abban különbözik a többi Közlekedési Központtól, hogy itt operatívan is én irányítom a működést, míg máshol a vezérigazgatók megmaradtak. Konkrétumokat illetően a napi feladatok ellátásán túl szándékomban áll személyesen meglátogatni mind a DAKK, mind pedig a Volánbusz esetében a működési területen lévő kiemelt telephelyeket, dolgozói fórumokat kívánok tartani, hogy a lehető legrövidebb időn belül mélységeiben is megismerhessem a társaságok működését és felmérhessem azokat a feladatokat, amelyeket szükséges megváltoztatnunk a sikeres működés érdekében.

A 2020-as közúti személyszállítási piacnyitás közeledtével hogyan látja a hazai regionális közlekedési központok esélyeit? Megőrizhetik pozícióikat a jelenlegi szolgáltatók a liberalizációt követően, vagy készüljünk akár a külföldi hatalomátvételre?

Ha csak egy szóval kellene válaszolnom annyit mondanék, hogy: felkészülünk! Bátran mondhatom, hogy felkészülünk a 2020-as piacnyitásra, és lehetőségeink szerint mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy a jövőben is megőrizzük piacvezető szerepünket.

Milyen jövőképpel bír a mai szakmai-piaci világban a buszos alvállalkozói modell?

Ez egy összetett kérdéskör. Nem önmagában jó vagy rossz az alvállalkozói modell, hanem azt kell minden esetben megvizsgálnunk, hogy az adott alvállalkozó milyen színvonalú szolgáltatást biztosít, mennyire megbízhatóan teljesíti a közszolgáltatási szerződésben foglaltakat, illetve ezt milyen áron szándékozik tenni. Csak és kizárólag ennek fényében ítélhető meg, hogy egy adott alvállalkozó jó vagy rossz, és ezeket nem lehet általánosítani.

A vasúti ágazat után a közúti személyszállításban bizonyíthat vezető szerepkörben Dávid Ilona

Az eddigi tapasztalatai alapján mennyiben más buszos közlekedési céget irányítani, mint vasúttársaságot? Mennyire volt nehéz a váltás?

Azt gondolom, hogy a változás az élet velejárója, akár tetszik valakinek, akár nem. Személy szerint én már dolgoztam kohászati, élelmiszeripari és autóértékesítő-szervizelő cégnél, illetve, mint ahogy az ön számára sem ismeretlen, dolgoztam hosszú évekig a vasútnál és most autóbuszos társaságnál. Az a legfontosabb meglátásom, hogy az ember akarja és minél hamarabb meg is ismerje és megtanulja az általa irányított társaság fő tevékenységét és annak kihatásait a piacra és a gazdaságra. Az összes többi a menedzsment feladata, a gazdaságé, a HR-é, a műszaké és a szakigazgatóságoké. Természetesen, mint minden vállalatirányítónak, nekem is szükségem van magasan kvalifikált, megbízható és terhelhető szakértőgárdára, akik nem riadnak vissza a kihívásoktól.

Ennyi munka mellett marad ideje kikapcsolódásra is? Mivel foglalkozik szívesen szabadidejében?

A rengeteg munka mellett természetesen én is igyekszem kikapcsolódni, feltöltődni és kicsit kiszakadni a napi munkamenetből. Ha tehetem, akkor a családommal vagyok, és persze mint sokan mások, én is szeretek utazni. Talán a legfontosabb számomra, és ez a pihenési forma kiválasztásánál is elsődleges szempont, hogy tárgyak helyett élményeket gyűjtsek, mert hiszem, hogy az élmény mindig örök marad.

Köszönjük az interjút, és további eredményes munkát kívánunk!