A Hessnél folytatódik az Exqui.City története – a svájci gyártó vette át a Van Hool különleges buszának támogatását

A Van Hool 2024 áprilisában bekövetkezett csődje nemcsak a belga gyártó autóbusz-termelését állította le egyik napról a másikra, hanem komoly bizonytalanságot okozott a világszerte üzemelő Van Hool járművek alkatrészellátásában is. A vállalat megszűnésével ugyanis az addig kiépített beszerzési és beszállítói rendszer folytonossága is megszakadt, így egy ideig még a kifejezetten Van Hool-specifikus pótalkatrészek beszerzése is komoly nehézséget jelentett az üzemeltetők számára.

A helyzet csak azt követően kezdett rendeződni, hogy 2024 júniusában a holland VDL Groep átvette a csődbe jutott Van Hool autóbuszos tevékenységének jelentős részét. A tranzakció részeként a VDL tulajdonába került az észak-macedóniai gyár mellett a Van Hool járműveihez kapcsolódó szellemi tulajdon, formatervezési és gyártási jogok, szoftverek, terméknevek, valamint számos gyártóeszköz és gép is. Koningshooiktban, a Van Hool egykori gyárában mintegy 250 korábbi Van Hool-dolgozót vettek át, többek között az alkatrészgyártás, az aftersales, a beszerzés és a fejlesztés területére.

Az átvétel azonban önmagában nem jelentette azt, hogy az alkatrészellátás ott folytatódhatott, ahol a csőd előtt abbamaradt. A hónapokra megszakadt folyamatokat és a korábbi beszállítói kapcsolatokat gyakorlatilag újra kellett építeni. A korábbi partnerekkel ismét fel kellett venni a kapcsolatot, egyes beszállítókat újra kellett szerződtetni, más esetekben pedig új beszerzési forrásokat kellett találni. A VDL maga is elismerte, hogy egy Van Hool méretű, csődbe jutott vállalat szállításainak újraindítása és működésének integrálása korántsem volt egyszerű feladat.

Ennek kezelésére hozták létre Koningshooiktban a VDL Parts Belgiumot, amely kifejezetten a Van Hool-flotta alkatrészeinek beszerzésére, raktározására, értékesítésére és szállítására szakosodott. Az alkatrészellátás 2024 második felében fokozatosan indult újra, miközben bizonyos alkatrészek gyártását Belgiumban is újraszervezték. Az alkatrészellátás újjászervezése hosszú hónapokat vett igénybe: az új rendszer teljes működőképességének eléréséhez mintegy kilenc hónapra volt szükség, az ellátási lánc pedig csak ezt követően stabilizálódott, így 2026-ra tekinthető lényegében rendezettnek a helyzet.

Fontos ugyanakkor, hogy az ellátási lánc újjáépítése nem jelenti automatikusan azt, hogy valamennyi korábbi Van Hool-típus minden alkatrésze ugyanolyan gyorsan és egyszerűen elérhető, mint a csőd előtt. A korábbi beszállítói hálózat megszakadása mellett maga a még üzemben lévő Van Hool-flotta is rendkívül heterogén: több generáció, eltérő hajtásrendszerek, kis sorozatban készült változatok és kifejezetten egy-egy üzemeltető igényeire kialakított konstrukciók tartoznak ide. Egy széles körben alkalmazott beszállítói komponens biztosítása ezért egészen más feladat, mint egy régebbi, már kifutott konstrukció Van Hool-specifikus alkatrészének beszerzése vagy szükség esetén újbóli előállítása.

Mindez a városi autóbuszokra is vonatkozik. Bár a VDL az átvételt követően nem folytatta a Van Hool városi autóbuszainak gyártását, a már forgalomban lévő járművek alkatrészellátását és támogatását viszont továbbvitte. Vagyis a városi típusok gyártásának megszűnése önmagában nem jelentette az aftersales háttér felszámolását: ezek kiszolgálása is bekerült az újonnan felépített VDL-alkatrészellátási rendszerbe.

A történet azonban a Van Hool valamennyi korábbi típusánál nem ugyanúgy folytatódott. Különleges helyzetbe került a gyártó egyik legjellegzetesebb termékcsaládja, az Exqui.City. A villamosok formavilágát idéző Exqui.Cityből nagyságrendileg 400 példány készült az évek során. A különleges, elsősorban nagy kapacitású városi közlekedési feladatokra fejlesztett típuscsalád csuklós és duplacsuklós kivitelben, tisztán elektromos, trolibusz-, üzemanyagcellás hidrogén-, gázüzemű valamint korábban hibrid hajtásrendszerrel is készült. A legyártott járművek jelentős része ma is aktívan teljesít szolgálatot Európa különböző városaiban, többek között Genfben, Linzben, Trondheimben, Malmöben, Metzben, Belfastban, Nîmes-ben, Pármában és Riminiben, így a típus hosszú távú műszaki és alkatrészellátási hátterének biztosítása a Van Hool megszűnésével korántsem vált jelentéktelen kérdéssé.

Az Exqui.City története a Van Hool csődje után különvált a gyártó többi városi típusáétól. A modell nem maradt a VDL-nél: az Exqui.Cityhez kapcsolódó szellemi tulajdonjogok egy technológiatranszfer keretében végül a svájci Hesshez kerültek. Ezzel a típus egykori közvetlen konkurensénél folytatta pályafutását, ráadásul egy olyan gyártónál, amely maga is jelentős tapasztalattal rendelkezik a nagy kapacitású, ezen belül különösen a duplacsuklós autóbuszok és trolibuszok fejlesztésében és gyártásában.

A Hess és a Van Hool örökségének összekapcsolódásáról először a párizsi Exqui.City-projekt kapcsán lehetett hallani. Az Île-de-France Mobilités 30 darab, 24 méteres duplacsuklós elektromos Exqui.Cityt rendelt a Van Hooltól, ám a belga gyártó 2024 tavaszi csődjéig mindössze öt járművet sikerült átadni. A fennmaradó 25 autóbusz ugyanakkor már különböző, jellemzően előrehaladott készültségi fokon állt a koningshooikti gyárban.

Az Île-de-France Mobilités ezt követően megállapodott a felszámolóbiztosokkal a 25 befejezetlen jármű átvételéről, majd a Hess bevonásával szervezte meg azok befejezését. Ebben kulcsszerepet kapott az eredeti technológiai partner, a Kiepe is, amelynek trolibuszos-üzletága időközben a Hess érdekeltségébe került. A svájci gyártó a Kiepe technológiai hátterére, valamint korábbi Van Hool-dolgozók szakértelmére támaszkodva fejezte be a 25 duplacsuklós Exqui.City villanybuszt, így a Van Hool csődje ellenére végül a teljes, 30 járműves párizsi flotta elkészülhetett, és ma már forgalomban is van.

A párizsi projekt ugyanakkor csak az első kézzelfogható jele volt annak, hogy a Hess szerepe jóval túlmutat a Van Hool által megkezdett járművek befejezésén. A VDL-lel létrejött technológiatranszfer révén a svájci gyártó nemcsak az Exqui.Cityhez kapcsolódó szellemi tulajdonjogokat vette át, hanem a már forgalomban lévő típuscsalád hosszú távú műszaki támogatásában is meghatározó szerepet vállalt. Ebben fontos szerep jut a Hess belgiumi részlegének, amely korábbi Van Hool-szakembereket is átvett, így a típushoz kapcsolódó műszaki tudás és tapasztalat egy része személyi oldalon is tovább él a svájci gyártónál.

A Hess célja, hogy az Exqui.City járművek üzemeltetőit a buszok tervezett élettartamának végéig támogassa. Ez az esetleges átalakítások mellett a járművekkel kapcsolatos műszaki támogatásra, a pótalkatrész-ellátásra és a szoftverfrissítésekre is kiterjed.

Mindez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy az Exqui.Cityk fenntartásával kapcsolatos problémák egyik napról a másikra megszűntek volna. Jó példa erre a franciaországi Pau nyolc hidrogén-üzemanyagcellás Exqui.Cityje, amelyek jövője éppen az alkatrészellátási nehézségek miatt vált bizonytalanná. A nyolc járműből jelenleg hat áll rendelkezésre a forgalom számára, kettőt pedig alkatrészforrásként használnak a többi üzemképesen tartásához. A város ezért már a mindössze néhány éve forgalomba állított hidrogénbuszok kiváltásának lehetőségét is vizsgálja.

A Hess szerepvállalása hosszabb távon éppen az ilyen helyzetek rendezésében lehet meghatározó. A szellemi tulajdon és a típushoz kapcsolódó műszaki háttér birtokában ugyanis jóval kedvezőbb helyzetből szervezheti meg a már nem elérhető, Exqui.City-specifikus alkatrészek pótlását vagy szükség esetén helyettesítését. Hogy mindez a gyakorlatban milyen gyorsan és milyen mértékben javítja majd az egyes Exqui.City-flották alkatrészellátását, az azonban csak később válhat egyértelművé.

Bár a VDL és a Hess közötti megállapodás pontos részletei nem ismertek, az eddig nyilvánosságra került információk alapján a technológiatranszfer jóval többet jelent egyszerű szerviztámogatásnál. Ahhoz, hogy a Hess az Exqui.Cityket a tervezett élettartamuk végéig műszakilag támogathassa, átalakításokat végezhessen rajtuk, gondoskodhasson az alkatrészellátásról és szoftverfrissítéseket biztosíthasson, értelemszerűen hozzáféréssel kell rendelkeznie a típus releváns műszaki dokumentációjához és know-how-jához is.

Arra ugyanakkor nincs egyértelmű nyilvános bizonyíték, hogy a megállapodással az Exqui.City új járműként történő gyártásának és értékesítésének joga is teljes egészében a Hesshez került volna. A párizsi megrendelés fennmaradó járműveinek befejezése önmagában ezt még nem bizonyítja, hiszen ott egy már létező Van Hool-szerződés teljesítésének folytatásáról és nagyrészt elkészült autóbuszok befejezéséről volt szó.

Ennek gyakorlati jelentősége ugyanakkor vélhetően korlátozott. A Hess saját, kiforrott termékpalettával rendelkezik a nagy kapacitású elektromos autóbuszok és trolibuszok piacán, beleértve a csuklós és duplacsuklós konstrukciókat is. Emiatt akkor sem feltétlenül lenne üzleti indoka az Exqui.City gyártásának újjáélesztésére, ha az átvett jogok ezt egyébként lehetővé tennék.