Súlyos pénzügyi válsággal küzd az Európa egyik legismertebb, ikonikus buszgyártójának számító Van Hool, ami a jelek szerint nem csak a nagy múltú családi vállalkozás belgiumi buszgyártó tevékenységének végét jelentheti, hanem azt is, hogy a cég kivonul a városi-elővárosi buszok szegmenséből, és a jövőben kizárólag a prémiumkategóriás távolsági- és turistabuszok észak-macedóniai gyártására koncentrál majd.
Bár a Van Hool az elmúlt két évben mind a városi-elővárosi, mind pedig a távolsági szegmensben új modelleket mutatott be és úgy tűnt, hogy az értékesítések is jól futnak, a nagy múltú belga buszgyártó 2019 óta mégis veszteséges és kapacitásfelesleggel küzd, dolgozóinak mintegy 65%-a gazdaságilag munkanélkülinek számít a pandémia óta. A pénzügyi válság hátterében egyrészt a céget a mai napig birtokló Van Hool családon belüli belső konfliktus, másrészt pedig a koronavírus-világjárvány, a globális ellátási nehézségek és a geopolitikai konfliktusok okozta komoly gazdasági visszaesés áll. A járvány idején a legnagyobb keresletcsökkenést a turistabuszok szenvedték el, ami a termékkínálat összetétele miatt súlyos csapást jelentett a cégre nézve. Emellett stratégiai hibának bizonyult az is, hogy a Van Hool korábban túl nagy hangsúlyt fektetett a hidrogénbuszokra és sokáig elhanyagolta konvencionálisabb e-busz palettájának fejlesztését. Ezen kívül a buszgyártás még ma is nehezen automatizálható, ami azt jelenti, hogy a magas munkaerőköltségek miatt a cég nem tud versenyképesen működni, legalábbis Belgiumban.
A Van Hool forgalmának 80%-át kitevő luxus turistabuszok értékesítése a járványhelyzet miatt 2020 és 2022 között szinte teljesen leállt, ami évi 60 millió eurós veszteséget hozott a belga buszgyártó számára, ráadásul a látszat ellenére a cég újonnan kifejlesztett, ma már kizárólag zéró emissziós hajtásmódokkal elérhető városi és elővárosi buszainak eladásai sem alakultak jól. A 2022-re vonatkozóan közzétett adatok szerint a Van Hool nettó 18,5 millió euró veszteséget termelt, fennálló banki tartozásai 200 millió euróra nőttek, és további 34 millió euróval tartozott a társadalombiztosítási alap felé. Az év folyamán a Morristownban (Tennessee állam, USA) létesítendő amerikai gyár építését is elhalasztották, jelen állás szerint 2025-re.
A Van Hool a pandémiás időszak óta nem tud jövedelmezőséget elérni buszgyártó tevékenységében (a cég a buszok mellett félpótkocsikat is gyárt), a megrendelések hiánya miatt pedig az év elején kénytelen volt megválni mintegy 2500 alkalmazottjának egyharmadától. A nagy múltú cég élére válságmenedzsert neveztek ki, akinek az lett volna a feladata, hogy magánpartnert vonjon be a tulajdonosi körbe. A flamand kormány ugyanis csak akkor hajlandó segítséget nyújtani a bajba jutott buszgyártónak, ha a Van Hool család biztosítja a szükséges anyagi fedezetet a további működéshez, vagy pedig ha egy magánszektorbeli jelentkező is kész lenne befektetni a buszgyártóba, de ilyet egyelőre nem találtak.
Bár a keresés még nem ért véget, a gyengélkedő buszgyártó szerkezetátalakítási terve belga lapértesülések szerint már megszületett, amit a maga a Van Hool hétfőn ismertet hivatalosan. Eszerint a cég leállítaná az A-sorozatú, illetve Exqui.City városi villanybuszainak gyártását és értékesítését, ebben a szegmensben ugyanis nem tud versenyezni az olyan erőteljes kínai szereplőkkel, mint a BYD, illetve az olyan nagy európai vállalatokkal, mint a lengyelországi gyártókapacitással rendelkező MAN, vagy éppen a Solaris. A tervek szerint a Van Hool koningshooikt-i gyárának termelését az észak-macedóniai üzembe helyeznék át, ahol egy alkalmazott foglalkoztatása 3,5-szer kevesebbe kerül, mint Belgiumban. A szakszervezetek szerint ez a lépés 600 munkahelyet sodorna veszélybe.
A belga gyártó számára átmeneti mentőövet jelenthetett volna a Belgium flamand régiójában szolgáltató, állami tulajdonú De Lijn közlekedési társaság által a közelmúltban 92 darab tisztán elektromos hajtású, 12 méter hosszú szóló autóbusz beszerzésére kiírt pályázat, amely hosszú távon az opciók lehívásával akár 500 új villanybusz leszállítását is lehetővé teszi, ám a Van Hool alulmaradt a versenyben a 20%-kal alacsonyabb árat kínáló BYD-vel szemben. A tender eredményét több oldalról is heves kritika érte, mindenekelőtt a belga buszgyártók érdekeiért már korábban is szót emelő flamand ellenzék és a helyi szakszervezetek részeről. A döntést kritizálók arra figyelmeztettek, hogy ha a Van Hool egyik legfontosabb vásárlójának számító és nem mellesleg belga állami pénzből működő De Lijn vezetősége nem veszi jobban figyelembe a belföldi munkáltatókat a közbeszerzéseknél, akkor a rendelésállomány elapadása leépítésekhez és az adóbevételek csökkenéséhez vezethet – ez pedig a jelek szerint hamarabb megvalósulhat, mint ahogyan azt a szakma gondolta volna. Lydia Peeters flamand mobilitási és közmunkaügyi miniszterasszony ugyan arról számolt be, hogy a De Lijn nyárig új tendert ír ki elektromos buszokra, ez azonban valószínűleg már túl késő lesz a Van Hool számára.
A Van Hool központjának számító koningshooikt-i gyáregységben már le is állt a munka, mindenki a hétfői bejelentésre vár. Az előzetesen kiszivárgott hírek szerint csak a pótkocsigyártás és a kutató-fejlesztő központ maradna Belgiumban, a felső kategóriás turistabuszok (T- és TDX-sorozat) összeszerelése átkerülne az észak-macedóniai Szkopjébe. A legtöbb belga lapértesülés a Van Hool városi típusainak teljes megszüntetéséről szól, mindössze egyetlen forrás említi, hogy a gyártás Észak-Macedóniába való teljes átköltöztetésével fennmaradhat a termékvonal.
A Van Hool az elmúlt években jelentős összeget invesztált újgenerációs városi-elővárosi típuscsaládjának kifejlesztésébe annak érdekében, hogy visszaszerezze korábbi pozícióját a szegmensben. A karosszéria átrajzolása mellett komoly anyagtechonlógiai módosítások történtek, új hajtásrendszerek (a korábban is létező troliverzió mellett akkumulátoros elektromos-, és hidrogénhajtás) kerültek beépítésre és viszonylag széles kínálatot (a klasszikus szóló és csuklós típusok mellett háromtengelyes és duplacsuklós kivitel is szerepel a palettán) alakítottak ki. A friss fejlesztések kényszerű eldobása kétségkívül radikális – bár az elmúlt évek iparági tapasztalatai alapján sajnos nem példa nélküli – lépés lenne. A Van Hool prémium távolsági modelljeit ugyanakkor a kategória jellegéből adódóan kisebb darabszámú, de rendszeres eladások és nagyobb haszonkulcs jellemzik, így ezek gyártása kifizetődőbb lehet, mint az éles árversenyben, rendszerint közbeszerzések keretében értékesített városi-elővárosi típusoké. Utóbbiak esetében ráadásul az elektromos átállás kapcsán egyre inkább elvárás az üzemeltetők részéről a flották magas szintű gyári támogatása, ami szintén nagyobb erőforrásokat igényel.