Elsüllyedt a Wrightbus

Csődbe ment Nagy-Britannia egyik legnagyobb, ezen belül Észak-Írország első számú buszgyártója, a Wrightbus. A ballymena-i székhelyű cég egészen mostanáig meghatározó szereplője volt a szigetország autóbuszpiacának, ők gyártották többek között a Boris Johnson jelenlegi brit miniszterelnök, korábbi londoni főpolgármester után „Borismaster” gúnynéven is ismert, retró formavilágú New Routemaster városi emeletes buszokat is. A nagy múltú észak-ír vállalat bedőlésével mintegy 1200 alkalmazott kerül az utcára.

Nagyon úgy fest, hogy 2019. szeptember 25-e gyásznap lesz a brit buszgyártás történetében: reggel hivatalosan is bejelentették, hogy felszámolás alá kerül a Wrightbus, az Egyesült Királyság egyik legpatinásabb járműgyártója. Az utóbbi időben súlyos finanszírozási gondokkal küszködő vállalatnál egészen a végsőkig folyamatosak voltak ugyan a fejlesztések – tavaly mutatták be például a hazai piac szempontjából kulcsfontosságú StreetDeck emeletes buszcsalád hidrogén üzemanyagcellás változatát, amelyből májusban a Transport for London (TfL) meg is rendelt 20 példányt, darabját 500 000 angol fontért – de a cégnek végül nem sikerült elkerülnie a megszűnést. Sokan már a küszöbön álló Brexit hatását vélik felfedezni az eseményekben.

A Wrightbus leghíresebb modellje az ikonikus AEC Routemaster emeleteseknek emléket állító New Routemaster – volt (Fotó: Wrightbus)

A Wright Group családi tulajdonban lévő anyacége az elmúlt időszakban egyre elkeseredettebben próbált vevőt találni a bajba jutott buszgyártóra. Az 1946-ban alapított cég sorsa a múlt héten pecsételődött meg, miután mindhárom potenciális vásárlóval, a kínai Weichai csoporttal, a JCB-örökös Jo Bamford cégével és Darren Donnelly észak-ír üzletemberrel is megszakadtak a tárgyalások. A cégcsoporthoz tartozó leányvállalatok – Wrights Group, Wrightbus, Wright En-Drive, Wright Composites, valamint Metallix – adminisztrációjára a Deloitte számviteli társaságot jelölték ki.

Boris Johnson miniszterelnök a brit parlamentben nemrég arról beszélt, hogy a kormány mindent megtesz a régió egyik legnagyobb munkaadójának számító Wrightbus megmentéséért, ám a jelek szerint az erre irányuló próbálkozások – már ha voltak egyáltalán – kudarcot vallottak. Felmerült ugyan, hogy az állami tulajdonú üzemeltetőkre támaszkodva próbálják meg felpörgetni a Wrightbus megrendeléseit, konkrét pénzügyi támogatás azonban nem érkezett az államtól a szorult helyzetben lévő céghez.

Beszédes: az Economist júliusi karikatúráján Boris Johnson brit kormányfő egy New Routemastert formázó hullámvasúttal ugrat a semmibe

A Wright Group anyacége 2012 és 2017 között bőkezűen, összességében több, mint 16,1 millió angol font (átszámítva bő 5,7 millárd forint) adománnyal támogatta a cégalapító Robert Wright unokája, Jeff Wright által vezetett Zöld Legelők (Green Pastures) nevű befolyásos egyházat, ezért a dolgozók közül sokan a cégvezetést okolják a kialakult helyzetért. A korábban az egymást érő autóipari sztrájkokról és harcias munkásokról híres Nagy-Britanniában hűek a rebellis hagyományokhoz: az állásukat vesztett, feldühödött munkavállalók a felszámolás bejelentése után hegesztőgépeket húztak ki a gyárépületből, vasárnapra pedig tüntetést szerveznek a Green Pastures egyház ballymena-i közösségi épülete elé, kiemelve annak vélt vagy valós szerepét a buszgyár bukásában. Jeff Wright jelenleg a Wright Group főrészvényese. Édesapja, a II. Erzsébet által tavaly lovaggá ütött családfő, Sir William Wright 2016 márciusában nyíltan támogatta Nagy-Britannia kilépését az Európai Unióból.

A Wrightbus StreetLite Max az egyszintes szólóbuszok kategóriájában versenyzett (Fotó: Wrightbus)

A felelőtlen költekezés mellett a cégcsoportnak nem tett jót a brit autóbuszpiac belassulása sem. A folyamatot jól szemlélteti, hogy Sadiq Khan jelenlegi londoni főpolgármester 2016-ban leállította a Wrightbusnál gyártott szép, de problémás New Routemaster emeletesek beszerzését. A Wright Group bevétele 2017-ben 227 millió angol fontra, nyeresége pedig 1,5 millió fontra esett vissza az egy évvel korábbi 264 milliós forgalomhoz, illetve 10,7 milliós profithoz képest, azóta pedig a gazdasági elemzők szerint jelentősen romolhattak az eredmények. A pénzügyi lekvárban egyre mélyebbre süllyedő Wrightbus már idén februárban és júniusban is elbocsátásokra kényszerült, akkor összesen 95 alkalmazottól váltak meg.

A gyártás mostani leállása súlyosan érinti a közel 30 000 lakosú Ballymena várost és térségét, ahol a közelmúltban más nagyobb horderejű leépítések és üzembezárások is történtek. A Wrightbus 1250 dolgozójából 1200-at azonnal elbocsátanak, 50-en maradnak, hogy segítsék a felszámolási folyamatot, hacsak nem esik be mégis egy tőkeerős befektető az utolsó utáni pillanatban. A buszgyártó csődje a beszállítói láncon keresztül további mintegy 1700 munkahelyet sodor veszélybe, jelentős részben kisebb, helyi vállalkozásokat – ezt a folyamatot az ezredfordulót követően az Ikarus kapcsán sajnos mi magyarok is megtapasztalhattuk.

A világ első hidrogén tüzelőanyag-cellás városi emeletes buszaként mutatkozott be tavaly a Wrightbus StreetDeck FCEV (Fotó: smmt.co.uk)

A brit belpiac mellett elsősorban a baloldali közlekedésű országokra fókuszáló Wrightbus önhordó és alvázas városi típusokat egyaránt gyártott, az utóbbiakat mostanában főként Volvo önjáró alvázakra karosszálva. Az utolsó időszak kínálatát a midi- és a normál szólóbusz kategóriát egyszerre lefedő StreetLite sorozat és a StreetCar RTV nevű BRT-csuklós mellett a New Routemaster (a politikára fogékony brit alattvalók leginkább erről a típusról ismerik a gyártót),  Eclipse Gemini 3 és StreetDeck városi emeletesek alkották.

Címlapkép: Peter Macdiarmid, Getty Images