Magazin

A zöld út elején – Mercedes-Benz eCitaro menetpróba

Amint arról korábban mi is beszámoltunk, szeptember elején Debrecenben elstartolt az elektromos hajtású autóbuszok hazai elterjedését célzó Zöld Busz Program demonstrációs mintaprojektje, amelynek keretében egy hónapon át egy Mercedes-Benz eCitaro tesztbuszt próbálhat ki a cívisváros utazóközönsége. A turné végéhez közeledve a Mercedes-Benz és Setra márkák hazai importőre, az EvoBus Hungária Kft. a tapasztalatok megosztására sajtórendezvényt szervezett, amelyre portálunk is meghívást kapott. Az esemény helyszínéül az Inter Traction Electrics Kft. (ITE) debreceni oktatási és fejlesztési központja szolgált, a nap folyamán pedig mi magunk is kipróbáltuk a német tesztbuszt.

Átgondolt zöldítés

A rendezvény házigazdájaként Uray Dóra, az EvoBus Hungária Kft. ügyvezetője adott rövid bepillantást az elektromos buszok működtetéséhez szükséges követelményekbe és feladatokba. Ezeket minden leendő villanybusz-üzemeltetőnek érdemes végiggondolnia, mielőtt – részben saját megfontolásból, részben politikai nyomásra – nagyarányú flottacserére szánják el magukat a fenntartható, zöld közlekedés jelszavával.

Feltűnő jelenség az eCitaro – a háttérben álló Conectóhoz képest pedig egyenesen futurisztikus is

A kormányzat által meghirdetett Zöld Busz Programról valószínűleg sokat fogunk még hallani a hazai sajtóban. A villanybuszozás egyelőre nehezen indul Magyarországon, de az EvoBusnál úgy látják, hogy most valóban érdemi támogatást kapott a folyamat, a tényleges beszerzéseket megelőző mintaprojekt pedig lehetőséget nyújt a résztvevő városoknak a lokálisan zéró emissziós közlekedés előzetes kipróbálására – mindez nem csak a járművekre, hanem azok fenntartására és üzemeltetésére is értendő. Az állami pályázati felhívásra nyolc buszgyártó jelentkezett, köztük az EvoBus-csoport hazai képviselete, amely a debreceni ITE-vel konzorciumban vesz részt a projektben. Elmondásuk szerint ők az ügyfeleknek egy integrált elektromos buszrendszert szeretnének eladni, ami jóval több a kiszemelt busztípus egyszerű vevőre szabásánál – a buszgyártó a műszaki tanácsadásból, az infrastruktúra megtervezéséből és kiépítéséből, valamint a járművek karbantartásából is kiveszi a részét. Itt jönnek a képbe a magyarországi partnerek – például a MOL-csoport többségi tulajdonában álló ITE személyében. A cégek közötti munkamegosztás már a demonstrációs szakaszban is érvényesül: a mostani tesztfutáshoz az EvoBus GmbH adja a bemutatójárművet, az ITE vállalta a teszt idejére az üzemeltetési feladatokat, vagyis a jármű éjszakai töltését, ellenőrzését és szükség esetén karbantartását, a járművezetőket pedig a Debreceni Közlekedési Zrt. (DKV) biztosítja. Az ügyvezető asszony elmondása szerint megrendelések esetén a magyarországi ügyfélkör vevőspecifikus terjedelme az elektromos buszok esetében is az ITE-nél készülne – vagyis a Conectókhoz hasonlóan

a magyar piacra szánt eCitarók készre szerelésének utolsó simításait is Debrecenben végeznék el.

Amint az már a magyarországi példán is látható, az elektromobilitás terjedésével a buszgyártók szemléletmódja is változik. Az EvoBus a földgáz-üzemű buszoknál például még nem vállalta a töltési infrastruktúra kialakítását, a villanybuszoknál viszont más a helyzet. A vezető piaci szereplők – így az EvoBus is – ma már nem csak önmagukban járműveket, hanem egy teljes szolgáltatáscsomagot kínálnak a vevőnek, amelynek már csak egy része az elektromos buszok legyártása és a vevői kívánalmak szerinti konfigurálása. Ezt szolgálja Mercedes-Benznél működő eMobility Consulting társaság, amely a potenciális ügyfelek cégvezetőivel, majd beosztott szakembereivel tárgyalva segít a járműstratégia és a műszaki részletek kidolgozásában. Az első lépés a rendszer koncepciójának megteremtése és az energiaellátás biztosítása. A tanácsadás során felmérik többek között a depó működését, az energiagazdálkodást (egyetlen töltőoszlop energiaigénye kb. 75 lakásénak felel meg), és a leendő útvonalakat a domborzati viszonyokkal – ezek ismeretében parametrizálják a rendszert és ajánlanak töltési metódust, miközben maga az EvoBus is teljes rálátást kap a rendszerre. Ezen kívül támogatják az adatoknak az ügyfél IT-rendszerébe történő integrálását, különféle szervizcsomagokat ajánlanak, és koncepciókat dolgoznak ki az elhasznált akkumulátorok újrahasznosítására. Az előre gondolkodás nagyon fontos, hiszen az üzemeltetési infrastruktúra tervezése és kiépítése, illetve engedélyeztetése nagyobb időt vesz igénybe, mint a megrendelt villanybuszok legyártása.

Annak ellenére, hogy az európai jogszabályalkotók egyértelműen a zéró emissziós busztípusokat favorizálják, azt az EvoBusnál is elismerik, hogy az akkumulátortechnika jelenlegi fejlettségi szintje mellett, a realitásokat figyelembe véve célszerű, ha a villanybuszok mellett Euro 6-os dízelmotoros autóbuszokkal is rendelkezik egy adott közlekedési vállalat. Ez annál is inkább megfontolandó, mivel a dízelüzemről elektromos buszokra való 1:1 arányú átállás ma még nem lehetséges – egyetlen belső égésű motorral szerelt autóbusz kiváltására jelenleg legalább 1,2 villanybusz beszerzésével kell számolni.

A villanybuszok üzemeltetői ma négy nagy kihívással néznek szembe: először is a fedélzeten tárolt, a jármű működtetésére fordítható energia sokkal kisebb, mint egy hagyományos dízelmotoros autóbusz esetében – példának okáért az eCitaro kiviteltől függően 150-300 kWh-ás akkukapacitása eltörpül egy tele tank gázolaj kb. 2100 kWh-nak megfeleltethető energiatartalma mellett, ráadásul a villanybuszok utasbefogadó képessége is kisebb a nehéz akkumulátorok és a korlátozott tengelyterhelés miatt. Szintén kezelendő feladatot jelent az energiaigény időjárási viszonyoktól, pontosabban a hőmérséklettől való fokozott függése: ha túl meleg van, a légkondicionáló használata, nagy hideg esetén pedig a fűtés működtetése csökkenti a hatótávot – egy különösen zimankós téli napon akár meg is duplázódhat egy-egy villanybusz energiafogyasztása. A harmadik kihívást a buszgarázs(ok) újratervezése jelenti a megfelelő energiaellátás biztosításával és a munkafolyamatok átszervezésével (igazodva a járművek töltési idejéhez), ehhez pedig szorosan kapcsolódik a negyedik tényező, nevezetesen a szükséges új műhelyberendezések, darupályák, speciális szerszámok beszerzése és telepítése, valamint a karbantartó személyzet szakszerű, biztonságot szem előtt tartó kiképzése, védőfelszereléssel ellátása és levizsgáztatása az adott elektromos busztípusra.

Német vendég

Az üzemeltetési háttér áttekintése után megismerkedhettünk magával a járművel is, amelyet az EvoBus Hungária vevőszolgálatának vezető munkatársai mutattak be a sajtó képviselőinek. A Debrecenbe érkezett, 2018-as évjáratú kétajtós demóbusz még a korábbi fejlesztésű, a gyáriak által NMC 1-ként emlegetett lítium-nikkel-mangán-kobalt-oxid (NMC) akkumulátorcsomaggal rendelkezik, abból is a 10 modulból álló, 243 kWh összkapacitású változattal – az eCitaro egyébként 6, 8 vagy 12 egységből álló akkupakkal is kérhető. A modulok ennél a változatnál egyenként 250 kg tömegűek, négy közülük minden esetben a motortorony alsó részén található. Az utóbbiakat összefogó acélkeret az előírt 7°-os hátsó terepszög biztosítása érdekében kissé megdöntve kerül beépítésre, külső méreteit tekintve pedig nagyjából beillik a belső égésű motor helyére, még a felfogatási pontok pozíciói is hasonlóak a motortartó bakokéhoz. A többi akkumulátor a tetőre kerül, a CO2 hűtőközeges hőszivattyús klíma tetőegysége elé. A hajtásrendszer névleges feszültsége 750 V. Elektromos buszról lévén szó, a sűrített levegő-rendszer kompresszorát is külön villanymotor hajtja meg (ezt a hátsó sorülés alá építik be), a 24 V-ról üzemelő segédberendezések működtetése viszont megegyezik egy normál autóbuszéval – de persze ezek akkumulátorai is a vontatási akkuktól kapják a villamos energiát. Jól megfigyelhető, hogy a Mercedes-Benz mérnökei törekedtek arra, hogy az elektromos változat a belső égésű motorral szerelt Citaro már meglévő alapjait hasznosíthassa.

A választott konfigurációtól függetlenül az eCitaróban a dízelmotor helyén négy, egymás fölé beépített akkumulátort találunk

A Zöld Busz Mintaprojektben való részvétel előzetesen megadott feltételekhez kötött, ezért az eCitaro szigorú protokoll szerint közlekedik a cívisvárosban: a négyhetes tesztprogram során hetente kétszer 200 kilométert, háromszor 150 kilométert, egyszer pedig 100 kilométert kell minimálisan teljesítenie naponta – a hetedik nap pihenő, értelemszerűen erre időzítették a sajtórendezvényt. A lemerült akkumulátorok töltése éjszaka, az ITE telephelyén zajlik, ehhez a tesztfutás idejére egy 40 kW teljesítményű, Heliox gyártmányú hordozható egyenáramú plug-in töltőt biztosít az EvoBus Hungária. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy egy Debrecen méretű városban már a tesztbusz 243 kWh-os akkukapacitása is elég az egész napi folyamatos üzemhez – eddig legalábbis nem fordult elő, hogy a munkaidőt az akkumulátorok lemerülése miatt kellett volna lerövidíteni, bár tegyük hozzá, hogy a mostani tesztidőszak alatt sem a légkondicionáló, sem pedig a fűtés nincs extrém mértékben igénybe véve. Budapesten és más nagyvárosokban például már szükség lehet ennél nagyobb energiatároló képességre, ezért Daimler Busesnál napirenden is van az egy feltöltéssel elérhető hatótáv növelése. Az eCitaro sorozat tagjai az időközben továbbfejlesztett NMC akkuk mellett az idei évtől már szilárdtest-akkumulátorral is elérhetők, 2022-től pedig jön a hidrogén üzemanyagcellás hatótáv-növelővel kiegészített H2-REX változat – a gyártó számításai szerint egyébként hosszú távon a hidrogén lesz a jövő üzemanyaga, legalábbis az autóbuszos szegmensben.

A tesztidőszak alatt ezen a hordozható töltőn keresztül kapják az energiát az eCitaro akkumulátorai

Az akkumulátorok miatti nagy tetőterhelést a megerősített vázszerkezet mellett a mellső tengely szokatlanul széles, 315/60 R22,5 méretű Continental gumiabroncsai hivatottak ellentételezni – utóbbiakra a megfelelő terhelési- és sebességindexek eléréséhez van szükség. Elöl 8,2 tonna teherbírású, független felfüggesztésű ZF RL 82 EC futómű található, míg hátul a jól ismert ZF AVE 130 (újabb nevén ZF AxTrax AVE) típusú kerékagymotoros portálhíd szolgáltatja a busz mozgatásához szükséges vonóerőt, 2 x 60 kW állandó- és 2 x 125 kW csúcsteljesítménnyel. Az eCitaro egyébként a maga 19,5 tonnás legnagyobb gördülő össztömegével maximálisan kihasználja a kéttengelyes buszokra vonatkozó európai előírások adta lehetőségeket.

A bemutatóbusz német specifikáció szerint készült, amit a kétajtós kialakítás mellett jól mutat az utastér nagy részében 2+2 soros ülésezés, az első ajtónyílásnál található kapaszkodó vagy éppen a sofőrajtóba süllyesztett pénztárgép. A kialakítás természetesen a mindenkori vevői igényektől függ, a belső tér elemei viszont a világítást leszámítva megegyeznek a hagyományos Citaro-változatokéval, elősegítve a flottába illesztést a csillagos márka húzómodelljét már eleve nagy számban üzemeltető közlekedési társaságoknál.

Az utastér elemei és a burkolatok megegyeznek a hagyományos Citaro változatokéval

A debreceni próbafutáshoz nyújtott szolgáltatás részét képezi az OMNIPlus ON nevű, egyébként feláras flottamenedzsment rendszer is, amellyel az akkumulátorok pillanatnyi töltöttsége és a busszal megtehető távolság mellett akár a sofőr vezetési stílusa is folyamatosan, valós időben monitorozható, de lehetőség van a járművek nyomon követésére, útvonaltervezésre és különféle zónák beállítására is. Az online fedélzeti diagnosztika segítségével a buszok karbantartása előre tervezhető, így az erre fordított, az üzemeltető szempontjából veszteséget jelentő időtartam minimálisra csökkenthető. Szintén hasznos funkció az utastér időzíthető előkondicionálása, amelynek segítségével a busz beltere a reggeli indulás előtt, még a töltőn állva előre lehűthető, illetve felfűthető, értékes hatótáv-kilométereket spórolva meg ezáltal.

A volán mögött

A nap fénypontjaként a D kategóriás jogosítvánnyal rendelkezők egy városi próbakör erejéig maguk is vezethették az eCitarót, mi pedig – akárcsak négy hónappal korábban Kecskeméten, az ITE Reform 500 LE első szériapéldánya kapcsán – ezúttal is éltünk a lehetőséggel, elvégre nem minden nap kaparinthatja meg egy elektromos autóbusz kormányát az ember – legalábbis 2020-ban, Magyarországon.

Átgondolt, letisztult, korszerű munkakörnyezet

A vezetőülésbe ülve kényelmesen nagy tér fogadja a sofőrt. A műszerfal tipikus Mercedeses darab, szerethető, első ránézésre meg sem mondaná az ember, hogy nem egy hagyományos dízelmotoros busszal van dolga. Közelebbről megnézve persze ez hamar nyilvánvalóvá válik – elsőként az akkumulátor töltöttségi szintjelzője és a fordulatszámmérő hiánya tűnik fel. Utóbbi helyén egy teljesen más műszert találunk, ami a hajtásrendszer aktuális terheléséről, illetve az elektromos energia-visszatöltés mértékéről hivatott tájékoztatni.

Tesztpilótánk „civilben” is elektromos autót hajt, így számára az első furcsaságot a hajtásrendszer áram alá helyezése jelentette. Az eCitaróban megmaradt ugyanis a hagyományos gyújtáskapcsoló, a maga három állásával. Ennek megfelelő pozícióba helyezése után egy Start/Stop gomb megnyomásával kelthető életre a jármű. A beröffenő motor hangját persze hiába várjuk, az üzemkész állapotról csak a műszerek feléledése, az áramtalanító relé halk kattanása és egy apró „Ready” felirat tájékoztatja a buszvezetőt. Maga az elindulás már hasonló, mint egy hagyományos autóbusz esetén, nagy különbség viszont, hogy mindezt itt halkan és sokkal lágyabban tudjuk megtenni. Az eCitaro pedáljaival jóval finomabban lehet bánni dízel társaihoz képest, így az elindulás és a fékezés is sokkal élvezhetőbb.

Azt a vezetési stílust, amit a belső égésű motorral szerelt buszok vezetésénél megszokhattunk, az eCitarónál egy kicsit el kell felejteni. A járművel nagyszerűen lehet „vitorlázni”, azaz szabadon gurulni, melynek során spórolunk az energiával, sőt, jobb esetben áramot is termelünk magunknak. Itt jön a képbe az elektromos hajtásrendszerű buszok egyik nagy dobása, a regeneratív a fékezés. Bár az eCitaróban hagyományos légfékrendszer található, a fékpedál lenyomásakor nem feltétlenül csak ezt a rendszert használjuk (függően az elvárt fékhatástól), hanem a regeneratív fékezést is. Utóbbival egyrészt sokkal finomabban lassítható a jármű, másrészt a mozgási energiánk egy részét áram, illetve villamos energia formájában visszanyerjük. Ha előrelátó vezetési stílussal, hosszú, elnyújtott fékutakkal vezetjük a járművet, sok energiát spórolhatunk, ezért egy villanybusznál célszerű elfelejteni a „nagy gáz-nagy fék” vezetési stílust. A lassítás témakörében érdemes szót ejteni a lényegében a retarder szerepkörét ellátó háromfokozatú elektromos fékkarról is. Ennek használata megegyezik a hagyományos buszok retarder karjáéval, egy fontos különbséggel: itt a „retarder” használata szintén visszanyerhető áramot termel nekünk. Ugyancsak hasznos funkció, hogy a karral előzetesen beállított villamos lassítóerőt egy gombbal a gázpedálra kapcsolhatjuk. Ez különösen tartós lejtmenetben jön jól, ilyenkor ugyanis a gázpedál felengedésével az elektromos fékezés lép működésbe, ezzel automatikusan lassítva a járművet és töltve az akkumulátorokat. Ez az üzemmód hasonlít az egy pedállal vezethető elektromos autókhoz, azonban a fékhatás itt nem annyira intenzív. „Összességében elektromos buszt vezetni egy külön élmény, a jármű szerintem sokkal szerethetőbb és hatékonyabb egy dízelmotoros busznál, így nyugodt szívvel ülnék át a kormánya mögé” – zárta gondolatait csapatunk alkalmi tesztvezetője.

Az eCitaro debreceni vendégszereplése egyébként lassan a végéhez közeledik: a demóbusszal október 2-áig, azaz péntekig lehet még utazni a városban, majd október 5-én trélerre pakolva visszaindul a mannheimi gyárba. Itt elvégzik az esetleges javítanivalókat, ezután pedig jöhet a bemutatókörút következő állomása, amely információink szerint Spanyolország lesz. A Mercedes-Benz villanybuszának egy példánya várhatóan jövő tavasszal ismét tesztelésre érkezik Magyarországra, akkor Budapesten és Kecskeméten is kipróbálhatja majd a helyi utazóközönség.

A fiúk a gyárban dolgoznak

Természetesen ha már az ITE telephelyén jártunk, a gyárudvaron éppen átadásra váró, ezúttal fehér színű Mercedes-Benz Conecto G csuklósok mellett megnéztük magát a gyártósort is, ahol a debreceni cég saját fejlesztésű Reform típuscsaládja készül. Augusztus végével a 20 darab kecskeméti rendeltetésű Reform 500 LE utolsó példánya is leszállításra került, így jelenleg egy 10 autóbuszból álló Reform 501 LE széria vázas munkái zajlanak az üzemben – a buszok gépészeti alapjaként szolgáló járóképes alvázak már megérkeztek az EvoBus Ibéricától. A 12,5 méter hosszú elővárosi kocsik után értesüléseink szerint újabb 50 darab városi kivitelű Reform 500 LE gyártását kezdik meg a debreceni üzemben, ahol a közelmúltban több egyedi minibusz-átépítés is készült Mercedes-Benz Sprinter alapokra sportklubok és munkásszállítással foglalkozó cégek számára.

Címkék