Tények és tévhitek a villanybuszozásról a Hamburger Hochbahn szerint

Itthon is rendre felmerülnek jogos és kevésbé jogos aggályok az elektromos buszozással kapcsolatban. Egyesek szerint ezek a járművek hozzájárulnak a klímacélok eléréséhez és csendesebbé teszik a városi utcákat, mások viszont rendszeresen bírálják őket – magas költségeik, az akkumulátorok előállításának környezeti hatásai vagy a megbízhatóságuk miatt. Hamburgban a Hochbahn már 2020 óta kizárólag zéró emissziós buszokat vásárol, így ott a villanybuszok mindennapi látvánnyá váltak. A cég jelenleg 377 darab elektromos autóbuszt üzemeltet, ami a teljes, mintegy 1100 darabos flottájának 34%-át teszi ki. A társaság célja, hogy 2025 végéig 425-re növelje a zéróemissziós járművek számát, amely így meghaladná a 40%-os arányt a teljes állományon belül. A német közlekedési vállalat most összegyűjtötte és tények mentén elemezte azokat a kritikákat, amelyekkel az Instagram-, X- és Facebook-oldalukon újra és újra szembesülnek. Mi igaz ezekből, mi nem, és hol húzódik a kettő között a határ?

Az elektromos buszok kapcsán gyakran merül fel a kritika, hogy gyártásuk valójában nem is fenntartható. Ez a felvetés részben jogos. Hamburgban ugyan a villanybuszokat zöldáram hajtja, így helyben valóban klímabarát közlekedést biztosítanak, ám a fenntarthatóságot nem szabad csupán a mindennapi üzemre szűkíteni. Az akkumulátorokhoz szükséges nyersanyagok és előtermékek gyakran olyan fejlődő vagy feltörekvő országokból érkeznek, ahol a munkakörülmények és a környezeti hatások nem mindig átláthatók. Ez a probléma a Hamburger Hochbahnt is érinti, így a vállalat a beszerzések során már tízszázalékos súllyal érvényesít fenntarthatósági kritériumokat. A gyártóknak kötelezően be kell mutatniuk, hogyan kezelik az akkumulátorlánc problémáit, és milyen intézkedéseket tesznek például a megújuló energiaforrások bevonására a gyártásban.

Sokan ugyanakkor kételkednek abban, hogy mindezt a világ másik felén valóban ellenőrizni lehet. A Hochbahn ezért az Electronics Watch nevű civil szervezettel dolgozik együtt, amely a beszállítói lánc érintett pontjain helyi partnereken keresztül végez terepi vizsgálatokat. A szervezet közvetlen kapcsolatot keres a munkavállalókkal és képviselőikkel, és ha kiderül, hogy a bérek túl alacsonyak vagy nem kerülnek kifizetésre, erről rendszeres jelentést készít a Hochbahn számára. Ezt követően a közlekedési vállalat a buszgyártókkal együtt keres megoldást, amelynek része lehet a gazdasági jóvátétel mellett az esetleges testi vagy lelki károk orvoslása is. Az egész folyamatot szintén az Electronics Watch kíséri figyelemmel.

Mindemellett a teljes ellátási lánc hibátlanságát még így sem lehet garantálni. Ez a dízelbuszokra ugyanúgy érvényes, hiszen azok előállítása is globális nyersanyagpiacra épül, és sokszor hasonló kockázatokkal jár. A kritika tehát tartalmaz igazságmagot, de a Hochbahn már most is felelősséget vállal, és olyan lépéseket tesz, amelyek révén a fenntarthatóság ezen a területen is fokozatosan alapkövetelménnyé válhat.

Az elektromos buszok esetében gyakori kifogás az is, hogy rengeteg elektronikai hulladékot termelnek. Való igaz, hogy a járművek akkumulátorai idővel elhasználódnak és cserére szorulnak. A Hamburger Hochbahn e-buszai naponta akár 270 kilométert is megtesznek, és az alkalmazott akkumulátortípustól függően körülbelül 5–8 évente szükséges azok cseréje. A kiszerelt egységeket a gyártók veszik vissza, ahol állapottól függően részben felújítják és újra felhasználják más feladatkörökben, más esetekben pedig szakszerűen ártalmatlanítják őket. Az elhasználódott, de még használható akkumulátorok gyakran második életet kapnak; energiatárolóként, például erőművi rendszerekben vagy hálózati puffermegoldásokban alkalmazzák őket, ahol a villamosenergia-ellátás stabilizálását segítik. Ebben a szerepükben álló akkumulátorként még hosszú időn át szolgálhatnak, akár kétszer annyi ideig is, mint ameddig vontatási akkumulátorként az autóbuszban működtek.

Így az egy buszra jutó hulladék mennyisége valójában nem nevezhető jelentősnek, de természetesen az alapelv itt is az, hogy minél kevesebb keletkezzen. Ezért a Hochbahn már a beszerzési kiírásokban rákérdez arra, mennyire újrahasznosíthatók az adott akkumulátorok, és ezt a szempontot a járművek megrendelésekor figyelembe is veszi. Emellett a technológiai fejlődés is a fenntarthatóság irányába mutat, hiszen várható, hogy az akkumulátorok élettartama a következő években tovább növekszik, ami értelemszerűen kevesebb hulladékot jelent majd.

Sokan tartanak attól is, hogy az elektromos buszok könnyen lángra kapnak, elsősorban az akkumulátorok miatt. A Hochbahn tapasztalatai szerint azonban ettől nem kell jobban félni, mint a dízelbuszok esetében, sőt az akkumulátortechnológia folyamatos fejlődésével a kockázatok idővel tovább csökkennek. A cég járműveit kezdettől fogva karbantartó és szervizelő szakemberek szerint az e-buszok gyulladási kockázata nem magasabb, sőt, bizonyos szempontból alacsonyabb, hiszen nincsenek vagy csak elenyésző mennyiségben vannak jelen a járművön gyúlékony folyadékok. Ha mégis bekövetkezne egy tűzeset, annak lefolyása eltérhet a hagyományos járművekéhez képest, ezért a Hochbahn különleges óvintézkedéseket vezetett be. A telephelyeken, ahol az elektromos buszok éjszakáznak, tűzjelző rendszereket és oltóvíztározókat építettek ki, a parkoló buszokat pedig tűzvédelmi falakkal választják el egymástól, hogy egy esetleges tűz ne terjedhessen tovább több járműre. Hamburg tűzoltósága szintén felkészült az elektromos buszok oltására, így szükség esetén gyors és szakszerű beavatkozásra van lehetőség.

A Hochbahn emellett egy új biztonsági megoldást is bevezetett, amely a jármű fedélzeti rendszereiből származó „kritikus akkumulátorjelzésen” alapul. Ez azt jelenti, hogy ha a nagyfeszültségű akkumulátorban eltérést észlelnek a normál működéstől, a busz automatikusan leválasztja az érintett akkumulátort a hajtásrendszerről, és a töltőcsatlakozón keresztül azonnal jelzést küld a diszpécserközpont és a tűzoltóság felé. Így a beavatkozás még a tűz kialakulása előtt megkezdődhet

Gyakran éri kritika az elektromos buszokat, hogy még mindig dízelüzemű kiegészítő fűtéssel vannak felszerelve. Ez valóban igaz, ám fontos látni, hogy ezek a berendezések csak a teljes üzemeltetéshez képest elenyésző mennyiségű károsanyag-kibocsátást okoznak. Az okokat az e-buszok első generációjáig kell visszavezetni: a korai modellek hatótávolsága még meglehetősen szűkös volt, és ha a fűtés is teljes egészében az akkumulátort terhelte volna, az további értékes kilométerek elvesztésével járt volna. Ezért született kompromisszumként a dízelkályhák alkalmazása.

Azóta ugyan sokat javult az akkumulátorok kapacitása és az autóbuszok hatótávja, Hamburg kiterjedt viszonylatain a teljesen elektromos fűtés egyelőre még nem minden körülmények között megoldható. A szakemberek ugyanakkor arra számítanak, hogy az akkumulátortechnológia további fejlődésével belátható időn belül ezekre a dízelfűtésekre sem lesz szükség, így az elektromos buszok a jövőben valóban teljes mértékben lokálisan emissziómentesen üzemelhetnek majd.

Az utóbbi időben az egyik legtöbbet vitatott állítás az volt, hogy az elektromos buszok nyári melegben túlmelegednek, és emiatt félre kell állniuk, amíg lehűlnek. A felvetést egy Hamburgban forgatott TikTok-videó indította el, amely gyorsan terjedni kezdett, és több mint ezer, nem ritkán felindult kommentet váltott ki. A közösségi médiában sokan általános érvényű igazságként kezdték emlegetni az esetet, holott a felvételen látottak nem azt bizonyítják, hogy az elektromos buszok általában ne bírnák a forró időjárást.

A valóság jóval árnyaltabb. A Hochbahn szakemberei szerint az, hogy az e-buszok ne állnák a magas hőmérsékletet, egyértelműen tévhit. A járművek nyáron is hibátlanul közlekednek, és a hatótávolságuk sem csökken a meleg időjárásban. Természetesen bármikor előfordulhat technikai meghibásodás – a szóban forgó esetben sem túlmelegedésről, hanem egy szoftverhibáról volt szó –, de ilyen probléma bármelyik járműtípusnál jelentkezhet, nem kizárólag a forró napokon.

Természetesen a kétkedők többségét valószínűleg továbbra sem fogják maradéktalanul meggyőzni a Hamburger Hochbahn érvei és magyarázatai. Egy köz­tulajdonú közlekedési vállalat ráadásul, amely részben vagy teljes egészében politikai nyomásra vásárol ilyen járműveket, értelemszerűen nem is foghatja magát ahhoz, hogy más üzenetet közvetítsen. Annyi azonban bizonyos, hogy a villanybuszozás kérdése nem fekete-fehér; vannak benne valós problémák és kihívások, de ugyanígy megoldások és fejlődési irányok is. A tények és tévhitek szétválasztása ezért elengedhetetlen, hiszen csak így érthetjük meg, hogy az elektromos buszok valódi szerepe a jövő közlekedésében nem ideológiákból, hanem tapasztalatokból és bizonyítékokból rajzolódik ki.

5 kép -